Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3849 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3850 ha felelős politikai és állami vezetőink egy nyelven beszélnek. Fiatal választóim hangsúlyozták, hogy a jövő érdekében kényszerintézkedéseket is meg tudnak érteni, el tudják azokat fogadni, ha őket is felnőtt módon kezelik, flymódon visszakaphatják társadalmunkban, a jövőbe vetett hitüket. De ehhez megfelelő garanciákat is biztosítani kell, mert tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak költségvetési adósságok halmozódtak fel ebben az országban, hanem a fiatalokkal szembeni adósságok is. Tisztelt Országgyűlés! Alapvetőnek tekintem, hogy olyan programot kapjon az ifjúság, amelyben az értékek és az erkölcs visszanyerik valódi helyüket, amelyben az oktatás, képzés és az egészségügy a fejlődés gátjából annak segítőjévé válna. Mindehhez alapos szemléletváltásra is szükség van. Az ifjúsági törvény már eleve magában hordta kudarcát azzal is, az expozéban elhangzottak mellett, hogy az egyetlen ifjúsági szervezeten keresztül a gyakorlatban homogén tömegnek tételezte fel a fiatalságot. Holott más kérdések foglalkoztatják a gyermekkorosztályt, a tanulókat, a dolgozó ifjúságot, vagy éppen a családalapítás előtt állókat. Ám ugyanilyen téves például együtt kezelni az alacsony nyugdíjasok, a pályakezdők és a hátrányos helyzetűek gondjait. Valahol viszont el kell kezdeni! És ez nem lehet más, mint a fiatalság! Mert egy nemzet jövőjéről van szó, és valahogy ki kell szabadulni az ördögi körből. Például az oktatás valóságos reformja nélkül, beleértve az intézményi autonómia megteremtését az óvodától a felsőoktatásig, a gazdasági és társadalmi megújulás sem történhet meg. Nem kell ahhoz több pénz, hogy ismét megtanítsuk a gyermekeket a maguk által készített játékok örömére, hogy megteremtsük csatlakozásunkat a gyermekek jogairól szóló nemzetközi nyilatkozatokhoz és egyezményekhez, hogy igazi eszményeket adjunk ismét a fiataloknak, hogy a tanuló ifjúság támogatását normatívvá tegyük, hogy egy szakmunkásképző itnézetet ne hat minisztérium felügyeljen. Hogy megvalósuljon az iskolai autonómia, hogy fakultatívvá tegyük az orosz nyelv otkatást, hogy biztosítsuk az igazi esélyegyenlőséget. De ahhoz sem, hogy megköveteljük a munkát, és megvalósítsuk a teljesítmény szerinti bérezésüket. És lehetne folytatni ezt a sort, amelyben haladéktalanul lépni lehet, és lépni kell. Ezeket egy rövid távú cselekvési programban lehetne rögzíteni. Ugyancsak rövid távon kell elérni a pályakezdők munkába állásának biztosítását, a gyermeknevelési gondok enyhítését és a fiatal házasok első lakáshoz jutásának reálisan elérhető feltételeit. Ezek kapcsán figyelmébe ajánlom a kormánynak a gyermekruházati cikkek esetében az általános forgalmiadó drasztikus csökkentését, a szervezett közmunkák kiterjesztésének vizsgálatát a szolgáltatás és az infrastruktúra fejlesztésének területére, az ifjúsági célú takarékbetétek továbbfejlesztését, és az országban üresen álló családi házak, lakások felmérését, hasznosításuk feltárását. Vegyük figyelembe azt is, hogy a fiatalok nem tudják elfogadni az általános megfogalmazásokat, a feltételes módokat, a felelősök nélküli, ellenőrizhetetlen feladatokat. Ezeken már túlvannak, az ifjúsági parlamentek, a munka szerinti elosztás, a lakáskérdés és számos más megoldatlan probléma, tapasztalat kapcsán. A halaszthatatlan feladatok megfogalmazása és végrerhajtásának elkezdése mellett szükséges a hoszszabb távú célkitűzések felvázolása is. Egyetértek azzal, hogy ennek során nem célszerű, nem is lehet szétválasztani az ifjúságpolitikai ügyeket a társadalompolitikai ügyektől. Helyette a társadalompolitika rangján kell kezelni az ifjúságot. Elsősorban a kormány és az Országgyűlés felelőssége, hogy ez így legyen. Csak példaként említem meg, hogy két jászsági képviselőtársammal önálló indítványként benyújtottuk tegnapi nap javaslatunkat a Minisztertanács által 1989. április 20-án elfogadott, a lakásgazdálkodás hosszú távú koncepciójának napirendre tűzésére. Az indítványhoz 31 képviselőtársunk csatlakozott. Mai felszólalásomat is felhasználom arra, hogy ebben a parlament támogatását kérjem. Fiatal választópolgáraim körében is egyetértés van abban, hogy tulajdonképpen nincs szükség külön ifjúsági törvényre. De az ellen is szót emelnek, hogy csak az ifjúságot érintő kérdéseknél mondhassanak véleményt, amint ezt az írásos beszámoló feladati része megfogalmazza. Ügy tartják, ha minden, az országot érintő kérdfést velük is egyeztetünk, ha cselekvően és felelősen vehetnek részt a döntések előkészítésében, akkor saját gyermekeik és unokáik előtt nem szemlesütve, de egyenes gerinccel tudják majd vállalni azokat a kedvezőtlen intézkedéseket is, amelyek meghozatalának ők is részesei voltak. Egyszóval: igénylik a párbeszéd lehetőségét, ahol felnőtt módon beleszólhatnak saját és utódaik sorsának alakításába. Ehhez formai változtatások is szükségesek. A konzultációk során szóba került egy ifjúsági minisztérium vagy ifjúsági koordinációs bizottság létrehozása. A kérdés bármely esetben így szól: mi lesz a garanciákkal? Nem szokásom idézeteket használni kedves képviselőtársaim, most mégis ide kívánkozik egy goethei mondat. így hangzik: „Aki soha nem kísérli meg a lehetetlent, az soha nem fogja elérni a lehetségest." Javaslatom tehát így hangzik: A végrehajtásért vállaljon garanciát maga az ifjúság. Ellenőrizze és tartassa be az állammal az Ígéreteket. A fiatalok ügye ennél jobb letéteményes kezébe nem kerülhetne. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Kókai Rudolf képviselőtársunk felszólalását. Most Kállai Ferenc képviselőtársunk kért két perces felszólalási lehetőséget. Kérek mikrofont! KÁLLAI FERENC: Tisztelt Parlament! Kedves Képviselőtársak! Az ifjúságpolitikát azt hiszem, mindenki a saját életéből is megpróbálja elemezni, és abból megfogalmazni, hogy is használt az életében pedagógus, az