Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-45

3785 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3786 ze tovább a munkáját, a képviselőkkel folytassa a konzultációkat. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az elnöklést átadjam Horváth Lajos alelnöknek. Köszönöm. Elnök: Horváth Lajos. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk második napirendi pontunkra: az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A tárgyalás megkezdése előtt szeretnék néhány ügyrendi, pontosabban tárgyalási javaslatot tenni. Elsőként azt javasolom, hogy e törvényjavaslatot és a harmadik napirendi pontban szereplő, a Minisztertanács tagjainak és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló módosító törvényjavaslatot együttesen vitassuk meg. Ugyanis mindkét törvényjavaslat a bizalmatlansági és bizalmi indítvány új jogintézményével függ össze. A törvényjavaslatok elfogadásáról természetesen külön-külön fogunk szavazni. A negyedik napirendi pontban szereplő házszabálymódosítást viszont külön javaslom tárgyalni, ez ugyanis a bizalmatlansági és a bizalmi indítvánnyal csak részben függ össze, annyiban, hogy az erre vonatkozó alkotmánymódosító rendelkezések változatlan szöveggel beépülnek a házszabályba. Erről tehát nem kell külön határozni. A házszabály módosítására vonatkozó javaslatok többsége pedig nem függ össze a bizalmatlansági és a bizalmi indítvánnyal. Aztán: reggel eljuttattam önökhöz a két törvényjavaslat korábbihoz képest több helyen módosított, kiegészített vátlozatát. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén, valamint a törvényjavaslatot megtárgyaló más bizottságok ülésein több képviselőtársunk módosító javaslatokat tett. A törvényjavaslatot benyújtó jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a jobb áttekinthetőség érdekében az általa elfogadott módosító javaslatokat beépítette az előterjesztésbe. Saját munkánkat is megkönnyítendő, ezt a ma kiosztott törvényjavaslat-változatot tekinthetjük tárgyalási alapnak. És végül: a házszabály 40. §-ának (1) bekezdése szerint az általános és részletes vita együttesen is lefolytatható. Mivel a törvényjavaslathoz a bizottsági ülést követően, de még a vita előtt képviselői módosító javaslat nem érkezett, így azt javaslom, hogy az általános és részletes vitát együttesen folytassuk le. Aki a sorolt ügyrendi, tárgyalási rendi javaslatokkal egyetért, kérem, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm - kétséget kizáró többség. Ki van ellene? Nincs ellene senki. Ki tartózkodott a szavazástól - Senki. Megállapítom, hogy az Országgyűlés kétséget kizáró többséggel, illetve egyhangú szavazattal a tárgyalási rendre tett javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslatokhoz négy képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Még előttük megadom a szót dr. Horváth Jenő képviselőtársunknak, a törvényjavaslatokat benyújtó jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadójának. DR. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Jelentős és évtizedek óta elhalt jogintézmény újraélesztésének lehetünk aktív részesei ma, amikor a bizalmatlansági és bizalmi indítvány jogi kereteit megteremtő alkotmánymódosítást és az ehhez kapcsolódó 1973. évi 3. számú törvény módosítását tartalmazó előterjesztést tárgyaljuk. Alig néhány héttel ezelőtt vitatta meg a parlament az új alkotmányszabályozás elveit és mondott igent többek között a hatalmi ágak szétválasztását felvázoló elvekre, megértve, hogy egy pluralisztikus parlamentáris rendszer keretei között csak e jól bevált, klasszikus elv gyakorlati megvalósulása akadályozhatja meg az egycentrumú, ellenőrizhetetlen hatalomgyakorlást. Ehhez azonban nem elég csupán a hatalmi ágak megosztásának elvét gyakorlatban is megvalósítani, hanem biztosítani kell az elkülönült ágak egymás közötti egyensúlyát, melynek egyetlen lehetősége olyan fékek beépítése, amelyek garantálják ezen egyensúlyi állapot fenntarthatóságát és tartós voltát. Egy Üyen fék a parlament és a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány között a bizalmi viszony megrendülése esetére a bizalmatlanság, illetve a bizalom felvetésének jogilag szabályozott intézménye. A jogintézmény tökéletes működésének feltétele - mint arra már utaltam - a hatalmi ágak megosztott rendszere. Ez az oka annak, hogy az egycentrumú hatalomgyakorlás keretei között létjogosultsága elméletileg bár nem vitatott, de a gyakorlatban szinte egyáltalán nem funkcionált. Az 1949. évi XX-as törvénnyel elfogadott alkotmányunk eredeti és ma már csak könyvtárakban olvasható szövege ugyan rendelkezett arról, hogy a miniszterek felelősségét külön törvényben kell szabályozni, erre azonban csupán 1972. évi alkotmánymódosítást követően, az 1973. évi III-as számú törvény megalkotásával történt igen halvány kísérlet. E törvény sem hozott újat, csupán az akkori viszonyaink között kialakult gyakorlatot emelte törvényerőre, és kizárólag a felmentés és visszahívás jogi kategóriájában gondolkodva, a központi hatalom számára biztosítja az ezzel kapcsolatos kezdeményezés jogát. A most beterjesztett Alkotmány és az 1973. évi III-as törvény módosításával beépített új szabályok biztosítják a felmentés, illetve a visszahívás mellett a bizalom felvetésének lehetőségét is. Ezen új intézmény bevezetése tehát határozottan előremutató. Megfelel az új Alkotmány szabályozási elveiben rögzített, és a parlament által korábban megerősített célkitűzéseknek. Mindezek ellenére a bizalmatlansági és a bizalmi indítvány intézményének bevezetését célzó alkotmánymódosítás egy sajátos ellentmondásos helyzetet teremt, amellyel a tisztelt Háznak, hogy e törvény tárgyában, elsősorban annak indokoltsága tekinteté-