Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2867 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2868 nem készít fel a társadalmi beilleszkedés szempontjából már elkerülhetetlen továbbtanulásra. Nem vértez fel a szakmaszerzéshez szükséges alapvető ismeretekkel, képességekkel. A felsőoktatás perspektivikus fejlesztése pedig a jelenleg szűk és kontraszelekcióval is gyengített merítési bázisnak a szélesítését követelné meg, főleg a szilárd alapműveltséget, az önálló tanulás képességének kialakítását, valamint a kreativitást garantáló eredményesebb alapképzést. S milyenek ma ezek az alapok? Az általános iskolai oktatás mindössze 3 százalék körüli részesedése az állami költségvetési kiadásokból, s az egy általános iskolai tanulóra jutó teljes évi 10 ezer forintos átlag nemzetközi mércével mérve is rendkívül alacsony. Ez az alapvető magyarázata a felhalmozódott feszültségeknek. Az elmúlt időszak nagyarányú tanteremfejlesztése ellenére az országban mintegy 6000 a tanteremhiány, s a meglévők 10 százaléka szükségterem. Sok a régi iskolaépület, s a nagy igénybevétel, zsúfoltság, váltakozó tanítás, illetve a karbantartások, felújítások, kényszerű elmaradása következtében a meglévő tantermek állaga is nagyon rossz. Az iskolák 30 százaléka ma sem rendelkezik tornatermekkel. Megyénkben, az utóbbi időben tapasztalható erőfeszítések ellenére anyagi lehetőségek hiánya miatt halmozottan hátrányos feltételek között működik az általános iskolák egynegyede, a tantermek 12,5 százalékát továbbra is váltakozva használják. Kettőszázötven tanterem, az összes 7 százaléka szükségtanterem. Arról nem is beszélve, hogy a 15 évvel ezelőtt elindított, nem kellően átgondolt és kierőszakolt körzetesítés országszerte felmérhetetlen károkat okozott a kistelepülések életében. Ma ismételt anyagi áldozatokat követel, hogy az elhagyott és tönkrement iskolák újra működőképessé váljanak, mert a mai kor követelménye, hogy a helyi önállóság ezeken a kistelepüléseken is újra éljen. Az oktatási intézmények egy része tanerő-hiánynyal küzd. A képesítés nélkül tanító pedagógusok nagy száma, illetve továbbtanulásuk újabb terheket hárít a nevelőtestületekre. Az aprófalvas településekre a szolgálati lakások hiánya, s a bérbe beolvasztott területi pótlékok megszűnése miatt lehetetlen végzett pedagógust kapni. Csoda-e, hogy ezeken a területeken újratermelődik az alapműveltség hiánya és ilyen bérpolitikával nem tudjuk az államigazgatás és a különböző társadalmi szervek munkahelyeiről a katedrára visszacsábítani a tanári diplomásokat? Tisztelt Országgyűlés! Miután szakadék tátong a ma figyelmeztető szükséglete és a lehetőség között, a jövőre nézve kell megfogalmazni a feladatokat. Elsőként; a kulturális szférát, méginkább az oktatásügyet át kell helyezni a kiadás rovatból a beruházásokhoz! A kultúra, az oktatásügy kiéheztetett szellemi ágazatként eddig a gazdálkodásnak csupán egyetlen módját, a takarékosságot ismerhette anélkül, hogy intézményekre szabott, szükségletek szerinti, valós normatívák lettek volna meghatározva. Szükséges ezek mielőbbi kidolgozása minden intézménytípusra, s ennek birtokában az anyagi és a személyi feltételek biztosítása. Amennyiben a költségvetés a megfelelő normát biztosítja, akkor valóban megvalósulhat az intézmények önálló, érdekeltté tett gazdálkodása. Ekkor képzelhető csak el, hogy a pedagógus számára egzisztenciális kényszerré váljék a minőségen felüli jó munka, ami ma is a társadalom elvárása. A jövőben igyekezzünk a költségvetés ismeretében úgy hozni határozatokat, hogy a lehetőségek és a feladatok mindig fedjék egymást és történjék meg a felelősök számonkérése is! Ameddig nem tudunk jóval többet költeni az oktatásra, hozzunk ésszerű takarékossági intézkedéseket, s ez elsősorban az oktatási háttérintézmények csökkentését jelentse. Az általános iskolai képzési rendszerben folyamatosan és nagy számban megjelennek olyan szociokulturális szempontból elmaradott gyerekek, akik az erőfeszítések ellenére is kudarcra vannak ítélve, s lemorzsolódva újratermelik az alacsony műveltségű munkavállalók tömegét. Az ő esetükben az alsófokú képzésben a tankötelezettség helyett foglalkoztatási kötelezettséget kell biztosítani praktikus ismeretek nyújtásával, s ennek a költségvetésben anyagi fedezetet kell teremteni. Végül; a bérfejlesztés mértéke az oktató-nevelő intézményekben ismételten elmarad a népgazdasági átlagtól. 1989-ben legalább 40 százalékos mértékben lenne kívánatos emelni az oktatásügyben foglalkoztatott valamennyi réteg bérét ! Tisztelt képviselőtársaim ! Befejezésként felvetődik bennem, hogy hozzászólásommal, felsorakoztatott érveimmel javaslataimmal és képviselőtársaim más aspektusból és talán nagyobb területeket is átfogó protestálása, segély kiáltása fog-e érezhető és nemcsak látszólagos elmozdulást eredményezni? Számomra nem kétséges a kormány jó szándéka, de ezt már a korábbi években sem nélkülöztük. Mindent egybevetve ambivalens érzéseim vannak: nem egyformán látjuk a helyzetet, s talán a megoldási lehetőségeket sem. Engedjék meg, hogy Eötvös Józsefet vegyem megint kölcsön gondolatom tolmácsolásául: „Vannak helyzetek, melyben fáradtságunk jutalma nem a siker, hanem csak azon meggyőződés, hogy kötelességünket teljesítettük, habár a sikernek reménye nélkül is." Eltökéltségünket látva és érezve, kezd éledni bennem a remény, hogy ez a mostani talán mégsem az a helyzet! Köszönöm figyelmüket! (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! 20 perc szünet következik. {Szünet: 16.25-16.51 — Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Dr. Hellner Károly képviselőtársunk felszólalása következik. Dr. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Parlamenti életünk új gumifogalmára szeretnék hivatkozni bevezetőben, ügyrendi kérdésre. Ügyrendünk, azaz alapszabályunk tervezete ugyan