Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2869 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2870 csak az utolsó napirendi pontok között szerepel, de örömmel fedeztem fel a 60. szakasz (4) bekezdésé­ben, hogy a jövőben a népgazdasági tervről is mint törvényjavaslatról tárgyalnak a bizottságok és az or­szággyűlés. Nem tett különbséget a házszabály, hogy ötéves, vagy éves népgazdasági tervről van szó. Ez elő­relépést jelent parlamenti gyakorlatunkban, s különö­sen majd az jelent fejlődést, ha egyszerre, együttesen, de két fordulóban tárgyalhatjuk mindkettőt. Talán előbb-utóbb ez is megvalósul. Jelenlegi tárgyalásunk ugyanis magán viseli a korábbi évek gyakorlatát, ame­lyet viszont az élet haladt meg. Hiába tárgyaltuk no­vemberben az Országos Tervhivatal előterjesztésében az 1989. évi feladatokról szóló tájékoztatót, amikor mellette nem láttuk a költségvetést, most meg hiába látunk megdöbbentő számsor-variációkat, a hivatko­zás a novemberi „A" variáns. Ha novemberben egy­szerre láthattuk volna mindkettőt, akkor talán most könnyebb lenne számunkra a döntés. A későbbi években, így már 1989-ben is, ez lesz a megfelelőbb megoldás. Az előttünk lévő költségvetési javaslatról szemé­lyes véleményem megint csak az lehet, ami november­ben volt a jövő évi tervről, nem értek vele örömmel egyet, de nem tudom nem elfogadni. így beletörő­döm. De a beletörődés mellett néhány megjegyzést kí­vánok tenni. Nem tudom elfogadni a jelenlegi kamat-politikát, amely az egyik legnagyobb infláció-gerjesztő hatású gazdasági tényező. 1987 végén, 1988 elején a pénz­ügyi kormányzat, megijedve a nagyarányú felvásárlá­soktól, a megtakarítási hajlam csökkenésétől egy olyan intenzív betéti és hitelkamat-emelésbe kezdett, amely a pozitív eredményét alig érzékeltette, de nega­tívat annál inkább. Többek között ez visszahat a gaz­daság stagnálására: melyik az a szféra, ahol a kamato­kat hitelfelvétel esetén meg lehet termelni? Vissza­hat a költségvetés többlet-terheire, mint ahogy az je­lentkezik a lakásépítési hitelek és a piaci kamatok kö­zötti különbség pénzintézeteknek történő visszatéríté­sénél. Érezhető a vállalkozási kedv csökkenésében, hi­szen kifizetődőbb a pénzt banknál elhelyezni — már akinek van - mert a különböző prémiumokkal feltor­názott kamat magasabb, mint ami egy normál vállal­kozástól elvárható. Minél előbb szükséges a kamat­politikát felülvizsgálni, elérni a lakossági betétek utáni kamat-prémiumok, felárak és egyéb kompenzációs in­tézkedések, például a kamatok után fizetendő forrás­adó átvállalása, megszüntetését, és ezzel is a költség­vetési terhek mérséklését. Például a lakáshiteleknél kell elérni. így a lakosság egy bizonyos körének jöve­delme kétségtelenül mérséklődik, azonban lehetőség nyílik az igazságosabb teherviselés megvalósítására, mint ahogy a Magyar Gazdasági Kamara állásfoglalásá­ból is kitűnik. 2. Költségvetési szemléletünk nem foglalkozik szá­munkra újszerű megoldásokkal. A költségvetésnek nagy terhet jelent a mintegy háromnegyed-millió álla­mi lakás üzemeltetése, fenntartása, felújítása. Minél előbb meg kell szabadulni a terhek egy részétől. Fel kellene gyorsítani az állami bérlakások eladását, így némi pénz is folyna be, de főként a veszteséges üze­meltetés, fenntartás és az elmaradó felújítások miatti szakadéknövekedés gondja is az állam számára csök­kenne. Az állami tulajdon értékesítését más területek­re is ki lehetne terjeszteni. Ehhez persze fel kellene ol­dani a jelenlegi kezelők ellenérdekeltségét. Egyébként az állami tulajdon értékesítése lehet átmeneti is, hiszen például a részvény-forgalomban vissza is lehet vásárolni a részvényeket. 3. Költségvetésünkből most leválasztjuk a társada­lombiztosítást. Ilyen inflációs időszakban persze a tár­sadalombiztosítás kötelezettségei is nagy terhet jelen­tenek. A korábban kialakult juttatások reálértéke fo­lyamatosan csökken, így állandó ellenintézkedések szükségesek. A társadalombiztosítási hozzájárulás 43 százalékra való egységes emeléséből csak az egységes a helyes, az emelés az kényszer. S ugyancsak visszahat a költségek, árak emelkedésére, az inflációs spirálra. E kérdés kapcsán kell szóbahozni a nyugdíjasok kérdését. Múltkor is szólottam, de kénytelenek vagyok újra szót emelni e kérdésben. A társadalom olyan jelentős részének, mint a nyugdíjasoknak Ma­gyarországon ma nincs semmiféle érdekképviseleti szervezete — írja Németh Miklós a Társadalmi Szemle 1988. novemberi számában, mely tanulmány a Nád­udvaron 1988. szeptember 2-án tartott beszédének szerkesztett szövege. Egyetértek vele. Ezért fordul elő, hogy a kormány a két- és félmillió; nyugdíjast érintő jelentős kérdésekben úgy hoz döntést, hogy legfeljebb a SZOT-tal tárgyal. A nyugellátás kérdésé­ben történő bármilyen jelentős változás megítélésem szerint a parlament elé tartozna. Pláne olyan esetben, mint a jelenlegi, aminek társadalmi igazságossága vi­tatható. A költségvetési korlátok miatt az áremelke­désből adódó kompenzáció egyenlő arányban való i szétterítése kétségtelenül egy részét a nyugdíjasoknak kedvezően érinti, de nem kis részét kedvezőtlenül. S hol van módjuk, hogy kifejthessék véleményüket? Lakóterületi párt-rendezvényeken, népfront-rendezvé­nyeken, tanácstagi, képviselői beszámolókon. A múlt­kori hozzászólásom kapcsán az ország különböző ré­szeiből kaptam bátorító visszajelzéseket és köszöne­tet, hogy a problémájukat a parlament elé hozom. Van, aki élőszóban, van, aki levélben. Szerintem hiba volt az 1986-ban bevezetett, a 70 évesek és a felettiek nyugdíjvalorizációs rendszerét megváltoztatni. így nemcsak a 70 évesek és idősebbek között sok a csaló­dott, hanem a 69, 68 évesek között is, akik már vár­ták, hogy elérjék ezen automatizmust. Megfelelő mi­nimumok, illetve maximumok meghatározásával to­vább lehetett volna folytatni ezt a rendszert. Nyugdíj-rendszerünk változásai az elmúlt évtize­dekben, - a nem egy egységes rendszer felé való vál­tozásai - mindenképpen sürgetően vetik fel az új nyugdíjtörvény kidolgozását. Őszintén sajnálom, hogy a parlament 1989. évi előzetes programjában nem ta­lálkoztam vele. De addig is, míg törvény nem születik, javasolom, hogy a nyugdíjrendszer változásait az or­szággyűlés tárgyalja meg. 5. A nyugdíjrendszerről alkotott koncepció hiá­nyához hasonlítom a lakásgazdálkodási rendszer kon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom