Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2853 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2854 végi bejelentés sem, amely a lakbéremelést csatornázási és vízdíj névre keresztelte. Álláspontunk szerint a lakbérek emelése sem fogja megszüntetni a házak elhanyagoltságát, ezzel az intézkedéssel a kormány áldását adná az IKV pazarló gazdálkodására, vízfejjé nó'tt, tehetetlen szervezetére. A házkezelés negyven éves elhibázott gyakorlatának eredménye, hogy a kerület házainak túlnyomó része az összeomlás határára került. És ezért a kormány is felelős. A következményeket semmiesetre sem szabad a bérlakásban élőkre hárítani, azokra, akik a jelenlegi helyzetnek nem hogy nem okozói, hanem szenvedő alanyai. Társadalmi igazságtalanság emelni olyan szolgáltatás árát, amelynek színvonala csökken. A lakásbérlet esetében a színvonal csökkenés az alábbi pontokban foglalható össze. A lakásfelújítások terén több évtizedes az elmaradás. Fokozatosan ahárították a lakáson belül kötelező berendezések - fűtés, főzés, villany, víz felújítását. A lakó egyre többre kötelezhető és egyre kevesebb a joga. A romló közbiztonság, az éjjelnappal szennyezett levegő és zaj súlyos egészségkárosodással sújtja az itt lakókat. A fentiek alapján kérjük, hogy a kormány minden további lakbéremeléstől tartózkodjon. A lakbérekről csak az átfogó lakbérreform és az ingatlankezelés radikális reformja keretén elül, a Hazafias Népfront bizottságainak és a választott tanácstagok véleményének meghallgatása után döntsön. Minden tervet előzetesen hozzon nyilvánosságra. Csökkentse ideiglenesen azoknak a lakásoknak a bérét, amelyeknek lakói ki vannak téve a fenti hat pontban felsorolt hátrányoknak, ezek megszűnéséig, de legalább a teljes lakásfelújítás megtörténéig. Kérjük a képviselőnket, hogy álláspontunkat képviselje az országgyűlés előtt. A VIII/30-as körzet választói." Tisztelt Országgyűlés! Választóim panasza és kívánsága jogos és indokolt. Ennek alátámasztására néhány nagyon jellemző adatot sorolnék fel a VIII. kerület állami lakásállományának állapotáról. Az összes lakásból, 37 646 darabból félkomfortos, komfort naküli vagy szükséglakás az összes lakás 41 százaléka. Egyszobás lakás az összes lakás 51,5 százaléka. 1955 előtt épült - de hozzá kell tegyem, fél századdal körülbelül 1955 előtt, tehát a századfordulón — az összes lakás közel 60 százaléka. Nagyon rossz állapotban vannak, ebből is látható, ezek az épületek. Ezért is kérem, hogy a fenti adatok és a választói levelek ismeretében a kormány vegye figyelembe ezeket a kívánságokat. Tisztelt Országgyűlés! A kulturális bizottság a novemberi ülésén úgy határozott, hogy csak olyan költségvetést fogad el, amely legalább a szintentartást biztosítja a kultúra valamennyi területén, s ezen belül egyes területeken biztosítja a fejlődés lehetőségét is. Tekintettel arra, hogy ez a kívánság csaknem maradéktalanul teljesült, ezért a kulturális terület költségvetését a magam részéről elfogadom, és ezzel együtt a beterjesztett költségvetés második változatát is. Az itt ismertetett negyedik változatra vonatkozólag én egyelőre nem tudok véleményt mondani, hiszen ma kaptuk meg, ezt holnapig kell eldönteni, hogy módosítja-e az eddig kialakult véleményemet. Én tudom, hogy minden képviselőtársam panasza, amelyet itt elmondott a kultúra, a felsőoktatás, a tudományos kutatás helyzetéről, ez mind jogos, de a realitásokat figyelembe véve úgy gondolom, hogy első lépésként, hogy ezen az úton lépjünk, ezt a változatot elfogadom. ~\ Egy dologgal kiegészíteném. Nagyon sokan említették kiemelten és hangsúlyozottan a felsőoktatást és a tudományos kutatást. Magam egyetértek ezzel teljes mértékben. De szeretném jelezni, hogy ugyanolyan fontos a közoktatás, az alsószintű oktatás, a középfokú oktatás, és ezeknek a szerepét kiegészítő, egyéb kulturális területek helyzete is. Tehát ne feledkezzünk meg arról, hogy nádszálon nem állhat palota, ezért jó minden szintű oktatás nélkül nem lehet jó felsőoktatás és szerintem tudományos kutatás sem. Úgyhogy kérem, a jövőben erre is nagyobb gondot fordítsunk. Egyetlen terület súlyos helyzetére szeretném külön felhívni a figyelmet, mégpedig a közgyűjtemények — a múzeumok, könyvtárak és a levéltárak — helyzetére, örömmel üdvözöltük, hogy a szakszervezeti harcok eredményeképpen is a több évtizedes fizetésbeli elmaradásunk csökkenni fog. Ez azonban sajnos nem fog változtatni a közgyűjtemények tárgyi feltételein, amelyek igen rosszak. A közgyűjtemények a nemzeti múlt értékeit őrzik. Ezeket nem hogy gyarapítani, de lassan megőrizni is kevés az eszközünk. És ezek kérem, pótolhatatlan értékek. Egy múlt századi festményt, egy Kossuth- vagy Petőfi kéziratot soha többé nem pótolhat semmi, ha most hagyjuk őket megsemmisülni. Hiányozni fognak ' a nemzet emlékezetéből. A könyvtáraknak a megőrző funkción kívül, közvetlen információszolgáltató funkciójuk is van, amely az oktatást, a tudományt, a termelés egészét hivatott segíteni. Sajnos, ennek a funkciójának egyre kevésbé tud eszközök hiányában megfelelni, és külön sajátossága mindhárom ismertetett területnek, hogy a fenntartásához saját bevételeivel csak az alapfeladata csorbítása árán tud hozzájárulni. Ezért kérem, hogy a jövőben a közgyűjtemények ugyanolyan prioritást élvezzenek, — mert feladatuk és helyzetük hasonló —, mint az oktatási intézmények. Tisztelt Képviselőtársaim! Hamarosan elénk kerül a költségvetési reformtervezet is. Erről már nagyon sokat hallhattunk és én úgy látom, alapvető szempontja az, hogy az állam — nem tudván teljesíteni vállalt kötelezettségeit — ezeket egyoldalúan fel kívánja mondani. Elsősorban a már régen nem ingyenes oktatás, az ingyenes egészségügyi ellátás és az ingyenes lakásellátás tekintetében. Ez azonban így elképzelhetetlen szerintem, mert a több évtizeddel ezelőtti kötelezettségvállalással együtt a bérek is úgy alakultak, hogy e létszükségletek megvásárolhatóságát nem tartalmazzák. Ezért kérem, hogy amennyiben ilyesfajta re-