Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2837 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2838 Hatalmas összegek szerepelnek az állami nagyberuházások rovataiban és bár többször elhangzott, hogy a jövő évi költségvetésben csak a kölcsönök kamatterhei jelennek meg, számomra ez nem megnyugtató és nem kielégítő adat. Kérem ezért, hogy a 88-as költségvetés teljesítésének elszámolásakor részletes elemzést kapjunk az összes nagyberuházás pénzügyi helyzetéről és várható további költségeiről. További tartalékok lehetnek a honvédelemnél is. Szerencsére kedvez a csillagok állása a nemzetközi politika egén a haderő, illetve a honvédelmi kiadások csökkenésének, és ez egybe esik honi érdekeinkkel is. Bár örömmel veszem a honvédelem költségeinek csökkenését, magam ezt csak első lépésnek tekinthetem. Megnyugvással hallottam a rádióban, hogy az Országos Tervhivatal altábornagy-elnökhelyettese a hadi kiadások csökkentését maga is szükségszerű folyamatnak tartja. Ugyanitt hallottam azt is, hogy a hadügy már 1987-ben számított hadiipari exportunk kényszerű csökkentésének lehetőségére, ami bizony érzékenyen érinti ezen vállalatok gazdálkodását, hiszen termékeinek körülbelül 80 százalékát exportálják. Nyilvánvaló azonban tehát, hogy a hadiüzemekben, főként a Videoton speciális részlegében dolgozók várható elhelyezkedési gondjainak nem a 89-es védelmi kiadások csökkentése az elsődleges oka. A nehéz helyzetbe kerülő vállalatok előtt a Jászberényi Hűtőgépgyár és a Hajdúsági Iparművek követésre alkalmas, jó példája állhat. Tisztelt Ház! Azért kértem szót, hogy hangot adjak azon véleményemnek, hogy sanyarú gazdasági helyzetünk egyik fő oka a hibás gazdaságpolitika, aminek hű tükre a jövő évi költségvetés is. Ismételten szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a közművelődésre, az oktatás minden szintjére, a szellemi innovációra, a tudományra, a környezetvédelemre, az egészségügyre fordított összegek nem luxuskiadások. Ezek a humántőke minőségjavítását biztosítják és a gazdasági válságból kivezető út feltételei. Hozzászólásomat Kossuth szavaival kezdtem, és most Széchenyi gondolatával szeretném zárni: A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik dr. Deák Géza, Hajdú-Bihar megye, 14-es választókerületi képviselőtársunk felszólalása. Dr. DEÁK GÉZA: Tisztelt Parlament! Képviselőtársaim! Az országgyűlés, a parlament rendkívüli helyzetben van. Tőle, innen, ettől a háztól várja mindenki azt, hogy kipattan az a szikra, amelyik rövid idő alatt gazdasági virulenciához vezeti az országot, a népet. Tőle várják azt, hogy törvényeken keresztül levezényelje a több évtizedes, hibás döntések következményeit. Azért mondom, hogy több évtizedes, hibás döntések következményei, mivel utoljára 1968-ban zárt a magyar népgazdaság aktívummal, tehát több mint 20 éve deficites, azóta több mint 200 milliárd halmozódott fel a számláján. A jelenlegi politikai folyamatok azt erősítik, hogy a parlament az a népképviseleti testület, amely mindenben demokratikusan dönt, törvényeket alkot és viseli a felelősség súlyát. A parlamenti döntések hátterében nem változott semmi. Dolgozik az az apparátusi bürokrácia, amelyik érzelmi vagy kényszeralapon kicsikart döntésekre hivatkozik. Felvetődik a kérdés, hogy mit vállalhat fel a parlament. Felvállalhatja azt, hogy mint a legfelsőbb népképviseleti testület a törvényalkotási munkán keresztül a reformfolyamatok lényegi szabályozását elvégzi. Felvállalhatja és felvállalta azt, hogy a politikai intézményrendszer korszerűsítésében, a parlamenti jogok gyakorlásában a nép érdekeinek legmesszebbmenő figyelembevételével, az ő bevonásával és ellenőrzésével, felelősséggel dönt. Meggyőződésem, hogy ezt kell a parlamentnek felvállalni. Nem vállaihatja fel a korábbi döntésekért a felelősséget, ahol ugyanis a monolitikus hatalmi struktúrában egy gyenge láncszemként funkcionálhatott. Nem vállalhatja fel azonban az anarchiát. De felvállalhatja, fel kell vállalnia a népszuverenitás képviseletét, egy demokratikus jogállam hatalmi struktúrájában. Eme okfejtésem lényege az, hogy ne vállaljon fel a parlament olyan döntések következményeit, amelyben nem vett részt, amelyben nem tájékoztatták a reális folyamatokról, és azokat, amikben félrevezették. A tisztesség, úgy érzem, ezt kívánja. Tisztelt Parlament! Közel vagy éppen négy hete tárgyalta az országgyűlés „A stabilizációs és kibontakozási program első évében várható gazdasági fejlődésünk" című előterjesztést. Ez tulajdonképpen már körvonalazta az 1989. évi költségvetési törvényjavaslatot, ami most elénk került a maga valóságában. Több tucat szakértő dolgozott rajta és érte és em- ' lékszem az előkészítési munka szakaszára, időszakára, amikor az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium vívódott rémületében a 75-80 milliárdos hiányon. Hosszú és kemény vajúdás eredménye ez a törvénytervezet, ami most előttünk van. S mivel érzékeltem a vajúdás folyamatát, az emberi erőfeszítéseket, ma azt kellene mondanom, hogy a lehető legjobb változat került a tisztelt ház elé. Mikor e gondolatokat papírra vetettem, próbáltam mélyen végiggondolni a folyamatokat és próbáltam abból az alapállásból kiindulni, amit a hozzászólásom elején elmondtam, abból, hogy mit vállalhat fel egy országgyűlés. És mit vállalhatok fel én, mint képviselő, egy 30 ezres vidéki körzet képviselője, úgy, hogy megnyilatkozásom pozitív kételkedés legyen, s járuljon hozzá a progresszív gazdasági folyamatokhoz. Nem vállalhatom fel egy reformcsomagterv előterjesztését, de abban szívesen közreműködnék, azt azonban igen, hogy az 1989. évi költségvetési törvényjavaslat vitájában néhány, számomra egyértelmű gazdasági kérdésről véleményt mondjak. Említettem a hozzászólásom elején azt, hogy 70-80 milliárd hiányról indult a költségvetés kidolgozása, s mivel a hiánynak húsz milliárd alatt kell