Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3265 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3266 kötelezettsége, a másik mi az, ami tartalmilag feddhe­tetlenséget jelenthet. Az elsőt a jogszabály akkor konkrétan meghatároz­ta, nincs értelme róla beszélni, mert azóta már több­ször is megváltoztatták, állandóan szűkülő mérték­ben. Ezt a feddhetetlenségi igazolást bizonyos mun­kakörökben a kinevezés előtt kérik ma is. A másik része az kezdettől fogva bizonytalan volt, mert az erkölcsi bizonyítványon túlmenően, ami a büntetlen előéletet hivatott igazolni, még néhány más vonatko­zásra is kiterjedt, például, aki büntetve volt, de bün­tetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmé­nyek alól akármilyen módon — törvény által, kegyel­mi úton, bírósági eljárással mentesítették, tehát erköl­csi bizonyítványt kaphat, stb. a feddhetetlensége nem igazolható. Van olyan összefüggése is, amelyet egyszerűbb lenne egyenesen politikai megbízhatóságnak ne­vezni, amelynek a tartalma persze szükségképpen bizonytalan és így nagyon nehezen is definiálható. De éppen ezért, mert a „feddhetetlenség" ilyen bi­zonytalan, túlhaladott intézmény, amelynek sok je­lentősége nincsen, már született arra politikai dön­tés - ha szabad így mondanom — hogy meg kell szün­tetni és olyan gyakorlatot kell kialakítani, amely lehe­tővé teszi, hogy nagyon szűk körbe való kinevezés előtt, bizonyos információkhoz hozzá lehessen jutni. Ez nem sérti az állampolgárok jogait általában, mert csak nagyon kicsi pozíciót érint, amihez való hozzáju­tás nem alanyi jog. A világon mindenütt van ilyen gyakorlat. Például, valaki miniszter, vagy nagykövet, vagy hasonló pozícióba kerül, mindenütt beszerzik azokat az információkat, amelyek alapján eldönthető, hogy a munkakörére ilyen szempontból alkalmas vagy nem. Könnyen meggyőződhet erről bárki, például arról is, hogyan van az Egyesült Államokban. Elég előven­ni K. Galbraith, az ismert amerikai közgazdász nem­rég magyarul megjelent emlékiratait, amelyben megír­ja, hogy indiai nagykövetté való kinevezése előtt az FBI lenyomozta milyen a múltja és ennek alapján is tisztázták és megkaphatta a kinevezést. Ezért nem va­lamifajta szokatlan eljárást honosítottunk meg, csak túlságosan tág kört foglaltak be a „feddhetetlenség" igazolásának kötelezettségébe. Most azonban eldön­tésre vár és ezért nincsenek még e pillanatban hatá­lyon kívül helyezve a vonatkozó jogszabályok, hogy 1.) milyen körben maradjon fönn, nem a fedd­hetetlenség intézménye, hanem az információkérés lehetősége és 2.) ezt milyen jogszabály szabályozza. Az a variáns is fölmerült, hogy ne szabályozza jogsza­bály, hanem munkakapcsolatok keretében, szerezzék be abban az esetben, amelyben erre szükség van. Sok­kal inkább védhető azonban az az álláspont, hogy jog­szabályra van szükség, amely nyilvános -- hadd te­gyem mindjárt hozzá - tehát az állampolgárok által ellenőrzihető jogszabály és ez tartsa meg ebből a nem túl szerencsés intézményből azt, aminek a megtartása az előbb említett okok miatt feltétlenül szükséges. A tárcák közötti egyeztetői munka most folyik és remélhetően a közeljövőben benyújtható lesz az a jogszabály, amely ezt az említett módon oldja meg. Köszönöm. {Taps. ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik dr. Vil­lányi Miklós pénzügyminiszter válasza az októberi ülésen Király Zoltán képviselő részéről elhangzott kérdésre, a Pénzügyminisztérium Lóránt utcai lakás­építése tárgyában. DR. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Király Zoltán képviselő az októberi ülésszakon kér­dést intézett hozzám a Pénzügyminisztérium Lóránt utcai lakásépítésével kapcsolatban. A kérdésre az ülésszakon válaszoltam. Egyidejűleg kitértem arra, hogy a KNEB javaslata alapján fegyelmi vizsgálatot rendeltem el az ügyben érintett munkatársak ellen. Az eljárást lefolytattam, a vizsgálatot lezártam. A vizsgálat megállapításairól és a megtett intézkedésekről Király Zoltán képviselőt, illetve december 16-án a sajtó képviselőin keresztül a közvéleményt tájékoztattam. Miután a kérdés és a korábbi válasz itt hangzott el, szükségesnek tartottam a végső lezárásról a kérdező képviselő mellett az or­szággyűlés elnökét is tájékoztatni, kérve, hogy jelölje meg az Országgyűlés tájékoztatásának módját. A to­vábbiak már Önök előtt zajlanak. A fegyelmi vizsgálat megállapította, hogy a Lóránt utcai lakásépítés közművesítési költségeiből 3,5 millió forint átvállalását az akkori miniszter miniszteri érte­kezleten engedélyezte. Az ülésről hivatalos emlékez­tető nem készült. A KNEB-vizsgálat lezárását követő­en állapítottam meg, hogy a minisztérium gazdálkodá­sáért felelős dolgozók a minisztérium költségvetéséből közművesítés, telefonépítés miatt további 2,9 millió forintot fizettek ki. A kifizetések a Pénzügyminiszté­rium, mint költségvetési fejezet beruházási pénzeszkö­zeinek terhére történtek. A telek használatbavételi díját a telekkialakítás és közművesítés költségei alapján, az érvényes jogszabá­lyok szerint állapították meg. 1986-1987. években szabálytalanul történt a la­kásalap képzése. Ez adott lehetőséget a korábbinál magasabb, de a más munkáltatók által nyújtott köl­csönökhöz képest nem kirívó összeg folyósítására. Az építkezésnél alkalmazott fővállalkozási forma az Igazságügyi Minisztérium időközben rendelkezésre bocsátott állásfoglalása szerint szabálytalan volt, de az erre vonatkozó döntés a költségvetésnek és az Orszá­gos Takarékpénztárnak kárt nem okozott. A kivitele­ző vállalatnál az intézkedés hatását a Legfőbb Ügyész­ség vizsgálja. Az eljárás során feltárt tények bizonyították, hogy a lakásvásárlók jóhiszeműen, az ügyintézők önkényes, a minisztériumnak jelentős anyagi és erkölcsi kárt okozó eljárása következtében jogosulatlan előnyben részesültek. Az elmondottak a képviselői válaszkérésre adott korábbi válaszom részbeni korrekcióját jelentik. A vizsgálat eredményeként a következő intézkedé­seket tettem: fegyelmi felel ősségre vonást kezdemé­nyeztem dr. Boros János, az Általános Vállalkozási

Next

/
Oldalképek
Tartalom