Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3173 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3174 hogy keretet adjon azoknak a szervezeteknek, további fejlődésüknek, amelyek társadalmi folyamatokban megjelennek, s ezeket a kereteket úgy igyekezzék megvonni, hogy ne csak a pillanatnyi helyzetet tükrözzék, hanem a látható továbbfejlődés kibontakozásának is megfeleljenek. A jogszabályi keretekre pedig azért van szükség, hogy mindazok a mozgalmak, érdekek, erők, amelyek politikai szervezeteket létrehoznak és politikai szervezetet működtetnek, jogilag rendezett formában illeszkedjenek be a politikai rendszerbe. Ne kényszerüljön tehát arra egyetlen olyan politikai szervezet sem, amely a törvényben írt feltételeknek megfelel, hogy — amint egyik képviselő tegnap nagyon plasztikusan kifejtette, bár majd más vonatkozásban vitatkozom vele —illegális legyen, hogy informális módon működjön, és ezzel fölidézze a bizonytalanság, az anarchia veszedelmét. Jogilag rendezett állapot kétségtelenül alkalmas ezeknek a veszélyeknek az elkerülésére. Nos, ha elfogadjuk a jogilag rendezett állapot szükségességét, akkor a jogilag rendezett állapot milyensége a következő kérdés. Itt felelek arra a kérdésre — egyelőre még csak társadalmi összefüggéseiben —, hogy miért szükséges a politikai pártokról szóló törvény és miért nem most nyújtjuk be. A politikai pártoknak a társadalmakban különböző funkciói vannak. Ezeket a funkciókat részben a politikai szervezetek is ellátják, anélkül, hogy pártnak neveznék magukat, részben pedig politikai pártnak nevezett szervezetek sem látják el mindig. Még egyszer hangsúlyoznám tehát: nem az elnevezésen, hanem a társadalmi működésen van a hangsúly, s abban, hogy ezek a szervezetek, funkcióikkal együtt, hogyan helyezkednek el a politikai rendszerben. Ismer a politika-tudományi irodalom — engedjenek meg ennyi tudományos kitérést — egy olyan fogalmat, amelyre most fel kell hívnom a figyelmet. Ez az úgynevezett nyomást gyakorló pártok fogalma. Ez a szervezeti formáció, az ilyen párt nem rendelkezik azzal a politikai és társadalmi háttérrel, tényleges erővel, amely képessé tenné arra, hogy valóságosan, reális lehetőségekkel felvegye a versenyt a hatalomért való küzdelemben egy vagy két, uralkodó helyzetben lévő párttal. Ellenben olyan erővel, szervezettel és háttérrel rendelkezik, amelyre támaszkodva megkísérli azokat az érdekeket, amelyek képviseletére vállalkozik, az uralkodó helyzetben levő politikai párt döntéshozatalában, a párt politikájának az alakulásában, a párt politikájának a megvalósulásában, vagy a kormány tevékenységének a befolyásolásával érvényesíteni. Ezek a politikai formációk — jelöljük őket egyelőre ezzel a semleges kifejezéssel — ezzel a tevékenységükkel a politikai párt egyik funkcióját gyakorolják, amely egyébként megegyezik szinte mindenfajta politikai szervezet ilyen funkciójával is. A világon jónéhány olyan többpártrendszerű politikai rendszer van, amelyben ilyen pártok működnek, és amelyek a gyakorlatban soha sincsenek olyan helyzetben, hogy az uralkodó pártok - a parlamenti váltógazdálkodásban többnyire két nagy párttal — az uralkodó helyzetét megkérdőjelezhessék. Tulajdonképpen ilyen volt a magyar többpártrendszerű fejlődés is, de ilyen működik ma a világon sokhelyütt. Miért mondtam ezt el? Azért, mert ezt a funkciót a politikai szervezetek ma is el tudják látni, s egyre inkább vállalkoznak is rá, anélkül, hogy önmagukat politikai pártként definiálnák. A jelenleg javasolt törvény, politikai szervezetek bejegyzésére — az elfogadás esetén — már a kihirdetés napját követően lehetőséget ad. Tehát azok a politikai erők, amelyek ezt a funkciót látják el és kívánják ellátni, azok politikai szervezetekként, legálisan, formalizáltan, bejegyezve működhetnek, anélkül, hogy fölvetnék itt az illegalitás, vagy az anarchia, vagy a szabályozatlanságból adódó, kiszámíthatatlan cselekvésből fakadó bizonytalanság lehetőségét és veszélyét. A tegnapi vita során több képviselő is utalt arra, hogy azok a szervezetek, amelyek ma politikai szervezetekként működnek, eddig nem kívánták és ma még nem kívánják — saját nyilatkozataik szerint — politikai pártként definiálni magukat. Ahogyan erre Ballá Éva, vagy Berecz János utalt és ahogyan a sajtóban történő megnyilatkozásokból is világos: e pillanatban legalábbis, elsősorban üyen törekvések vannak. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert most valóban nem arról van szó — ebben egyetértek az előbb említett felszólalókkal —, hogy több párt kívánna hamarost létrejönni, hanem arról, hogy — idézem Ballá Éva felszólalását: Ne ígéret legyen csupán a politikai párttá való definiálás lehetősége, hanem, ha akarják, akkor tehessék is meg. Ezzel egyetértek, ezzel a kormány is egyetért. Röviden rátérek arra, hogy milyen elgondolásunk van e probléma megoldására. Megállapítható, hogy a politikai rendszer átalakulásának folyamatában azoknak a szervezeteknek, amelyek politikai pártként szeretnének működni a jövőben — éspedig akkor, amidőn ezt helyesnek látják —, szükségük van annyi időre, hogy azokat a feltételeket, amelyek a politikai párt más, itt nem említett funkcióinak ellátásához elengedhetetlenek, kialakítsák. Ma — ismétlem — saját kifejezéseik szerint ezeknek a szervezeteknek a nagy többsége nem tekinti magát olyannak, mint amelyek rendelkeznek e funkciók ellátását lehetővé tévő feltételekkel. Csak zárójelben tenném hozzá, milyen funkciókról van szó. Szó van mindenekelőtt a megfelelő érdekekre, a képviselt érdekekre támaszkodó koherens politikai programról és annak megfelelő politikáról. A nyomást gyakorló politikai pártoknak és politikai szervezeteknek lényeges eleme ugyanis az, hogy elsősorban nem programmal, hanem kritikával lépnek fel, illetőleg az érdekképviselet folyamatában esetenként alternatív javaslatokkal, de nem koherens programmal. A politikai pártnak azonban szüksége van koherens programra, amelynek összefüggései világosan láthatók azokkal az érdekekkel, amelyeket képvisel, illetőleg, amelyek képviseletét deklarálja. Szükség van arra is, hogy ezt a képvi-