Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3155 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3156 (Szünet: 16.08-16.32 - Elnök: Stadinger István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a törvényjavaslatok feletti vitát. Dr. László Béla képviselőtársunk felszólalása következik, Szabolcs-Szatmár 14. választókerületéből. DR. LÁSZLÓ BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagy nemzeti elhatározásunk a demokrácia fejlesztése során a népakarat érvényesülésének bonyolult zsiliprendszerén ismét felnyitunk egy kaput. A politikai életet frissítő lehetőségek vize nagyobb sugárban áramolhat ezután, nő a szólás, a beleszólás lehetősége, a gyülekezés és az egyesülés jogi szabályozásával megszületnek ennek intézményezett formái. A két törvényjavaslat létrejöttének legfontosabb oka az erős követelmény a jogállamiság iránt. Az, hogy adjunk törvényes formát az egyéni és közösségi másképpgondolkodás, esetleg ellenvélemény megfogalmazásának, tegyük lehetővé, hogy nagy nemzeti céljaink megvalósítását azok is elősegíthessék, akik a jelenlegi politikai szervezeti formákban nem találnak erre lehetőséget. Ezt a társadalmi igényt a költővel szólva az ,,éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe szépnek" igénye keltette életre. Az az emberi törekvés, amelyik gazdasági biztonságot, demokráciát, embert alakító, haladó kultúrát együtt, egyszerre fejlődve, egymást kiegészítve, erősítve akar ebben az országban. Nagyon fontosnak tartom ezt az együtt értelmezést. Meggyőződésem, hogy az itt elkövetett aránytévesztéseink is okozzák többek között mai társadalmi gondjainkat. Új tartalmat nyert napjainkra az éhe a kenyérnek kifejezés. Én azt, pontosabban azt is értem alatta, hogy gazdasági céljaink megvalósulása csak arányos területfejlesztéssel érhető el. Ma még sajnos elosztáskor nem egyforma szeletekre vágott az ország kenyere, s nagyon gyakori, hogy azok kapják a kisebb szeleteket, akik jogosan többet érdemelnének, de igényeiket halkabban, vagy egyáltalában nem fogalmazzák meg, bíznak az ígéretekben, egyre türelmetlenebbül ugyan, de várják, hogy rájuk is sor kerüljön. Ezért igénylem: a most tárgyalt törvények megvalósítása során gondoljunk azokra is, akik többszáz éve kialakult településeink lakói a hátrányos helyzetű térségekben, akiknek együttléte felfogható tartós gyülekezésnek életlehetőségeik javításáért. Akár holnap életre hívhatnánk, megalakíthatnánk a másodrendűségre kényszerített állampolgárok egyesületét az igazságtalan terület és településfejlesztési, körzetesítési politika által jelképesen halálra ítélt magyar falvakban. Mert sok ilyen van. Választókörzetem mind a 32 települése ilyen kisközség. Köztük Botpalád, Kispalád termelőszövetkezetének léte vagy nem léte körüli huzavona már egy éve folyik ott, ahol a közös gazdaságon kívül a szó szoros értelmében nincs más munkalehetőség. Móricz Zsigmond „Boldog emberé"-nek falujában a nyugdíjasok 88 százalékának nyugdíja nem éri el a létminimumot. Ez sajnálatosan szomorú országos csúcs. Azt pedig egyenesen lehetetlen megmagyarázni, miért jelent hátrányt és nem sok-sok előnyt az északkeleti-keleti határok melletti elet. Lehet-e csodálkozni, ha én elsősorban a szatmári emberek helyzetének ismeretébe viszonyulok a most tárgyalt törvényjavaslatokhoz. Vallom, hogy képviselői kötelességem az országos politika magasságaiba emelkedni. De én az előbb elmondottak miatt csak így, választóim gondjaival terhelve tehetem ezt. Tudom ugyanis, hogy az a bizonyos patkószeg, amelyet egy angol közmondás kapcsán emlegettek e házban, laza, és egyre inkább lazul, s mondom, ha nem verjük be jól a patkószeget, országunk kerül veszélybe. A magyar falvak nagy része gondjainak megoldása nélkül ugyanis elképzelhetetlen a felemelkedés. Tisztelt Országgyűlés! Az éhe a szónak jegyében megvitatott gyülekezési és egyesülési törvény szemünk előtt és részvételünkkel lezajlott előélete igen sok tanulsággal szolgál. Ennek bizonyságát könnyen érzékelheti az, aki összeveti az országos vitára bocsátott első és a most beterjesztett törvényjavaslat szövegét, íme mit tud produkálni politikai közvéleményünk, ha valóban számítunk véleményére, ha bevonjuk a törvényalkotásba. Nem igényel különösebb végiggondolást annak megjóslása, hogy a törvényjavaslat mely részeit fogja átalakítani a vita. Ezért elgondolkodtató, vajon miért nem mentünk elébe a kiszámítható problémáknak. Feltétlenül meg kell ezt most tennünk, még az egyesülési törvény életbeléptetésének elején. Nagyon fontos, hogy ne kerüljünk lépéshátrányba, mi álljunk az események élén a hatalom gyakorlásának tervezett megosztása során. Ezzel egyidőben szükség van a hatalom ágainak pontos és következetes elhatárolására. Csak ennek a következménye lehet az a tiszta, világos, kiszámítható jogviszony, amely könnyű eligazodási lehetőséget biztosít mind a hatóságok, mind az állampolgárok számára. Nagyon fontosnak tartom, hogy eközben senki gondolkodásmódját és főleg cselekedeteit ne jellemezzék sandaságok, hátsó gondolatok. Súlyos következményekkel járhat a kivárási taktika és az is, ha nem alakítjuk ki nagyon hamar a jelenleginél tisztább és világosabb döntési és felelősségi viszonyokat. Azért mondom mindezeket, mert egyértelműnek látszik, hogy a most elfogadandó egyesülési törvény életbelépése a már meglévő markáns politikai önszervezésekben meg fogja gyorsítani a párttá alakulás igényét. Készüljünk erre. Elébemenve a feladatnak, alakítsuk ki a politikai feltételeket ahhoz, hogy ezek okos, a közösség, az ország érdekeiből fakadó kompromiszszumokkal akár pártként, akár mozgalomként a fennálló rendszer részeivé váljanak. Fogjuk fel ezt a folyamatot annak ami, társadalmi folyamatnak. Tudjuk, hogy az egyesülési törvény a pártalapításhoz csak a jogi lehetőséget teremti meg. Ehhez az alkotmányban, és véleményem szerint is külön hozandó, a pártalapítást szabályozó törvényben kell a technikai — mondta miniszter elvtárs — lehetőségeket biztosítani. Nem értem, elnézést kérek, de nem értem azokat, akik szükségtelennek látják ezt a törvényt. Ezért inkább kérdezem: tényleg komolyan gondolják, hogy lehetséges a Díszhaltenyésztők Egyesületét és