Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3157 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3158 egy politikai pártot egyforma szabályozással, azonos rendező elvek alapján létrehozni? Meggyőződésem, hogy hazánk lakossága többségének a véleményével egyezik az óhaj, hogy csak olyan politikai szerve­ződésnek van létjogosultsága, amelyet deklarált elvei­ben és főleg gyakorlatában a szocialista alkotmányos­ság jellemez. Azt, hogy mi szocialista és mi nem, az új alkot­mányban kell rögzíteni. Természetesen nem definíció­ra gondolok. Itt kell megfogalmazni a szocializmus, a szocialista társadalmi rend modern, tudományosan megalapozott koncepcióját, amihez lehet ragaszkod­ni a jogalkalmazóknak, ami befolyásolja, eligazítja a politika színpadára lépni akarókat. Javaslom tehát, gyorsítsuk meg az új alkotmány és a párttörvény lét­rehozására irányuló tevékenységünket és a Központi Bizottság állásfoglalása alapján mondjuk meg annak befejezési határidejét. Feltétlenül emelné az ország­gyűlés tekintélyét, ha az új alkotmányt a Tisztelt Ház megtárgyalná, véleményezné, de azt törvényerőre népszavazás emelné. A nemsokára parlament elé ke­rülő, a népszavazásról szóló törvény alapján elsőként új alkotmányunk elfogadásáról döntsön népszavazás. Javaslom, fejezzük így ki a népszuverenitás iránti tiszteletünket, amelynek — mostanában gyakran és nem mindig hátsó szándék nélkül — bírált megtestesí­tői vagyunk. Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bödőné Rózsa Edit képviselőtársunk fel­szólalása következik a Csongrád megyei 3. számú vá­lasztókerületből. BÖDŐNÉ RÓZSA EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Az egyesülési törvénytervezet vitájához kértem szót, és ebben a vitában véleményem remélem nem fog elzúgni más képviselőtársaim véleménye mellett, mert úgy tűnik, hogy László Béla képviselőtársam fölszólalására talán itt válaszolni tudok én is, válasz­tópolgáraim véleményeinek tolmácsolásával. A vitában teljesen új gondolatoknak hangot adni nem tudok, kérem, tiszteljenek meg türelmükkel, hogy egy másfajta megközelítésben fejthessem ki véle­ményemet egy, a törvényben még meglévő ellentmon­dásról többek között. A tervezetben meglévő ellent­mondás feloldásához szeretnék hozzájárulni, úgy, hogy választóim egy részének ehhez kapcsolódó véle­ményét is tolmácsolnám. Hangot adnék olyan váleme­nyeknek is, amik sajnos jellemzőek lehetnek a politi­kai helyzet megítélésére, a közhangulatra. Bár hozzá­tenném, hogy ezek a vélemények még az új áremelés előtt érkeztek meg, s így megkímélem Önöket attól, hogy ezeknek a véleményeknek, esetleg füttyel tarkít­va kellene itt most hangot adnom. Szeretnék és beszélnék a törvénytervezettel össze­függésben az anarchiától való félelemről is, de nézzük sorjában. Egy demokratikus társadalom erős bástyái­nak felépítéséhez az első alaptéglákat rakta le az or­szág, amikor csatlakozott az emberi jogok egyezség­okmányához, majd annak fakultatív jegyzőkönyvé­hez, s talán erre az első ráépülő elem lehet e két tör­vénytervezet, melynek szoros kötődését a társadalom, az állampolgárok erre irányuló igénye és ennek figye­lembe vétele is biztosíthatja. Csak megerősíthetem, hogy a törvénytervezetek az első változathoz képest mondhatni egy más szemlele­tet is tükröző új tervezetként kerültek az országgyűlés elé. Óriási jelentőségű ez számomra többek között azért is, mert a döntéshozók e viták figyelemmel kísé­résével muníciót kaphattak felelősségteljes munkájuk­hoz. Remélem, hogy ez a törvényelőkészítési folya­mat a jövőben természetessé válik. Tehát a társadalmi vita hasznosítása előnyére vált a két törvénytervezet­nek, bár sajnálom, hogy erről a vitában is véleményt mondók, hasonló módon, mint a két javaslat megis­merése, már nem szerezhettek tudomást. Fontos volt azért is a társadalmi vita, s egyben jó alkalmat is kínált ahhoz, hogy a jövőnk kialakításá­hoz tevőlegesen is hozzájárulni kívánó állampolgárok a vita kapcsán kifejtsék véleményüket a múlt és jövő összefüggéseiről, a jelen helyzet ellentmondásairól, az ebből adódó bizonytalanságról. Tehát, hogy a múlt hibás, megkérdőjelezhető döntéseit, döntésmechaniz­musát elkerülhessük, a jelenben szükséges garanciák intézményesülése nem várathat magára sokáig. Erre egyik garancia lehet az egyesülési törvény, amiben egy ellentmondás mégis helyet kapott. És most erről az ellentmondásos helyzetről. Míg a második szakasz első bekezdése az egyesülési törvényben deklarálja, nagyon helyesen, hogy magánszemélyek, jogi szemé­lyek, valamint ezek jogi személyességgel nem rendel­kező szervezetei, szakszervezetek, tömegmozgalmak, érdekképviseleti szervezetek egyesületet, valamint pártot hozhatnak létre és működtethetnek, addig a negyedik szakasz második bekezdése szerint a politi­kai pártok megalakulására, nyilvántartásba vételére, felügyeletére, valamint megszűnésére egy külön tör­vény szabályai vonatkoznának. Ebből következik, hogy a tervezetben az erre vo­natkozó szabályok nem értelmezhetők a pártokra. Míg tehát ez a törvény egyfelől engedélyezi a pártok alakulását, működését, másfelől meggátolja. És ez ugye ellentmondás. S most kérdés az, hogy a politikai pártra vonatkozó garanciális szabályokat mi tartal­mazza, az egyesülési törvény, a párttörvény, az alkot­mány, vagy esetleg valami más? E kérdés eldöntésére szabadjon választóim e kérdésre vonatkozó vélemé­nyeiből idéznem, s talán a vita eldöntéséhez ezzel is hozzájárulnom. Arra a kérdésre, hogy szükséges-e, hogy az egyesü­lési törvény tartalmazza a politikai pártokra vonatko­zó rendelkezéseket, 2.694 választ kaptam öt nap alatt, írásban. Ebből 89 százalék igennel válaszolt, tehát, hogy az egyesülési törvény tartalmazza az erre vonatkozó szabályozásokat, 11 százalék pedig nem­mel, míg egy külön párttörvény meghozatalát 2.681 válaszadóból 12 százalék szükségesnek, 88 százalék szükségtelennek ítélte meg. Közel egy százalék véle­ménye, hogy ne szerepeljen az egyesülési törvényben, de külön párttörvény megalkotásával sem ért egyet. S közel egy százalék szükségesnek tartja mindkettőt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom