Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3147 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3148 ják majd szét. Viszont attól nagyon is félek, hogy né­pünk a fokozódó terheket aligha lesz hajlandó elvisel­ni akkor, ha most már beérett politikai kívánságai nem teljesülnének. Különösen nem szeretem a hatalom folytonos em­legetését. De úgy látszik, most már Berecz János fel­szólalása után itt már teljes egyetértésben vagyunk. Szóról szóra aláírnám mindazt, amit ő ezzel a kérdés­sel kapcsolatban mondott. A hatalom ugyanis önma­gában is rossz, akkor is, ha bizonyos tekintetben szük­séges. Ezt a világ politikailag legérettebb társadalma, az angolok már idestova 200 éve a maguk nyelvén így fogalmazták meg: „all power corrupts, absolute power corrupts absoutely". Magyarul: „minden hata­lom korrumpál, (azaz kikezdi a becsületet) az abszo­lút, (vagyis a semmi által nem korlátozott) hatalom teljes mértékben korrumpál. Ezt egy lord Acton nevű úrnak szokták tulajdonítani. (Taps.) Ez az igazság, sajnos, a mi legújabbkori történelmünkben és néhány más népében is túlontúl beigazolódott ! Az angolszász nyelveket beszélő népek sem jobbak sem erkölcsöseb­bek nálunk, csak történelmi fejlődésük volt szerencsé­sebb. Ők is hazudnak rendületlenül és minden hullám­hosszon: csak nem a parlamentben. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát 200 évvel ezelőtt meg­fogalmazó urak többsége még rabszolgát tartott, még­is gondosan beépítették alkotmányukba azokat a ne­vezetes fékeket és ellensúlyokat, angolul „checks and balances" — ezt olyan szépen tudják mondani - ame­lyek eddig még mindig biztosították egy szörnyű pol­gárháború, a külpolitikai kalandok sorozata és föld­rész méretű visszaélések ellenére a társadalom vissza­talájon az alapító atyák által kijelölt helyes útra, azaz a hatalommegosztás által biztosított egyensúlyhoz. Mindezekért — mélyen tisztelt képviselőtársaim és különösen a hatalmon lévő párt tagjai: nézzük, illető­leg nézzék saját valós érdekeiket. Ezt a mai hatalmat és a velejáró felelősséget senki sem kívánja önöktől elvenni. Aki ma itt a kormányzásban részt vállal, vagy részt mer vállalni, az szememben inkább a haza már­tírja, semmint a hatalom haszonélvezője. Itt már nincs olyan haszon — és belátható időn belül nem is nagyon lesz, — amelynek élvezete tartós örömet, vagy , még kevésbé boldogságot okozna. Elérkezett az ideje an­nak, hogy a monolitikus hatalmat felváltsa a magyar társadalom konstruktív politikai irányait képviselő pártok egymást ellenőrző kormányzati rendszere. Tisztelt Ház! Javaslom, hogy ha már nem fogadjuk el a legjobbat, Ballá Évának azt a javaslatát, hogy a 4. paragrafus egészen maradjon ki, akkor annak második pontját legalább a következő formában fogalmazzuk át — furcsa módon ez majdnem szó szerint azonos a másik oldalról, a Púja Frigyes képviselőtársam által javasolttal — „a politikai pártnak a társadalmi rend­szerben betöltött szerepére az Alkotmány rendelkezé­sei az irányadók." Vagy ha ezt az országgyűlés most nem tudná vállalni, akkor javaslom, hogy kötelezze a kormányt arra, hogy a politikai pártok bejegyzésére és működtetésére vonatkozó törvényjavaslatát még az 1989. évi nyári szünet előtt olyan időpontban, hogy ez a törvény legkésőbb 1989. július 1-én érvénybe is léphessen, terjessze be a parlament elé. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Dr. Alberth Béláné képviselőtársunk fel­szólalása következik Hajdú-Bihar megye 8. számú vá­lasztókörzetéből. DR. ALBERTH BÉLÁNÉ: Tisztelt Ház! Választó­polgáraim javaslata alapján e napirendekkel kapcsola­tos hozzászólásomat azzal kell kezdenem, hogy a jobb megértés érdekében van néhány kérdésünk. Ezek pe­dig a következőképpen hangzanak: igaz-e, hogy Ma­gyarországon társadalmi, gazdasági, politikai válság van. És ha ez igaz, akkor feltennénk a következőt: ki fizeti meg a váltságdíjat. Vagyis melyikből ki fog ben­nünket, mikor és mivel kiváltani. Tudom mindennap felmerülnek ezek a kérdések és válaszainkban mind­annyian másképpen és másképpen reagálunk rá. így tehát nem lesz meglepő, ha a következő kérdéseket is megfogalmazom. Történetesen azt, hogy a Magyar Népköztársaság­nak van-e jelenleg érvényben lévő alkotmánya, s ez megfelel-e a jogállamiságnak? Vagy ha nem, hát akkor mi a teendő? Egyáltalán mi a jogállamiság? Ki mit ért alatta? A jogállamiságot kifejező társadalomban igaz­e, hogy az alaptörvény a meghatározó, és ehhez alkal­mazzák a törvényeket is? Vagy talán ezt is rosszul tudjuk, és fordítva van? Előbb különböző törvénye­ket kell hozni, az alkotmány egyes paragrafusait mó­dosítani, és ezután a tapasztalatok birtokában megal­kotni egy új alkotmányt? Az alaptörvénynek, vagy a törvényeknek az állampolgárok kívánságát kell-e tar­talmazniuk, vagy kívánság nélkül is lehet biztosítani jogaikat és kötelességeiket? Hová sorolható ma Ma­gyarországon, milyen kategóriába a valóság és a kíván­ság? És ezek mennyire vannak összhangban jelenlegi társadalmi, gazdasági, politikai helyzetünkkel? S vé­gül: mire jók a törvények? Arra-e, hogy betartsuk őket, vagy arra, hogy rájöjjünk, nem jók, módosítani kell, újat kell alkotni? Most joggal mondhatják el a tisztelt, népben, nem­zetben gondolkodó képviselőtársaim, hogy miért ép­pen itt és most teszem fel ezeket a kérdéseket. Nem volt elég idő, hogy a szakembereket megkérdezzem? Nos, a válaszom, válaszunk igen egyszerű és rövid. A parlamentnek kell megválaszolnia, méghozzá úgy, hogy az állandó és az állandóan változó vélemények között minden állampolgár el tudjon igazodni, válasz­tópolgáraim is ezt mondták, ők, akiket soha nem ké­nyeztetett el egyetlen társadalmi rendszer sem. Nekik mindenért meg kellett küzdeniök. Semmit sem kap­tak ingyen. Hajdú-Bihar megyei választókörzetem 9 községének lakói között éppen úgy megtalálható a hátrányos népréteg, mint a nemzetiségi. Irodalmi, tör­ténelmi nevezetességgel éppen úgy rendelkeznek, mint az elmaradott térségekre jellemző mutatókkal. Többségükben így fogalmaztak: ki tud itt manapság eligazodni? Ki itt a forradalmár? Ki a hazáért vagy népért elkötelezett? A jelenlegi törvényt tisztelő és betartó, vagy éppen az ellene lázadó, kritizáló ember az igaz hazafi? Kinek szülőhazája e szavaktól, vélemé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom