Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3149 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3150 nyék nyilvánításától felpezsdült társadalmi, politikai élet? Nekünk nem térkép e táj, nekünk szülőhazánk, s mi a hazáért, a népért, magunkért aggódunk, és nem pozíciókért harcolunk. Mi is sorolhatnánk jogos igé­nyeinket, elvárásainkat, munkánkat nehezítő körül­ményeket. Tüntethetnénk, szervezkedhetnénk, sztráj­kolhatnánk, alakíthatnánk társaságokat, egyesülete­ket, csoportokat: és ezzel mennyire lenne jobb a hely­zet? Ha lesz bátorsága hozzá, mondták, közölték: ke ­kevesebb szócséplést, és több munkát és vegyék már emberszámba az embert, döntsék el már végre, hogy mit akarnak ott a parlamentben vagy azon felül. Ép­pen itt az ideje annak, hogy a népszuverenitás legfel­sőbb szerve, az állampolgárok érdekét képviselő par­lament tudjon is érdeket, vagy érdekeket képviselve ügy dönteni, hogy az egyszerű ember is megértse, mit fejeznek ki a maguk által hozott rendelkezések, tör­vények. Halljuk mostanában, hogy egyetlen igazán fontos alaptörvény van csak, az alkotmány, ez mindent ki­fejezhet. Akkor, ha ez igaz, miért ez a sok vita, újabb és újabb törvény, amit alighogy meghoznak, már meg is változtatnak. Próbálják már meg egyértelműen, vi­lágosan kifejezni mondanivalójukat, és használjanak olyan szavakat, kifejezéseket, amit mi is megértünk. Nos, hála a hírközlő szervek születőben lévő nyi­tottságának, remélem, eljut hozzájuk, hogy észrevé­teleiket, véleményeiket, javaslataikat közvetítettem. flyen élmények birtokában a feltett kérdéseken gondolkodva arra is választ kerestem magamban, hogy hirtelen miért tört fel ilyen elemi erővel az igény a gyülekezésre, az egyesülésre. Rövid idő alatt miért alakult meg ennyi kör, klub, csoport, társaság, egye­sület? Egyáltalán: miért nem tudták kielégítem az igé­nyeket a meglévő mozgalmak, szervezetek, szövet­ségek? Csak például, ha a Hazafias Népfrontot veszem alapul, mint mozgalmat, akkor azt is fel kell tennem kérdésként, hogy e mozgalom miért nem tudta egy frontba tömöríteni a népért, a hazáért igazán tenni akaró embereket. Vagy talán tudta? Itt nincsen egyet­len képviselő sem, aki 1985-ben ne írta volna alá ve­lem együtt, hogy elfogadja a népfront nemzeti prog­ramját. És ebből vajon mennyit valósítottunk meg? Kinek-kinek a lelkhsmeretére bízom a kérdés eldönté­sét, vagy hogy egyáltalán jó volt-e a program. Vajon a törvényekből, a paragrafusokból mennyit és mit fo­gad el az állampolgár, milyen az érdeklődése? Való­ban ennyire élénk és pezsgő a társadalmi élet, a vál­toztatási szándék, a hazáért, a népért érzett felelős­ség? Vagy milyen programok, célkitűzések között ta­lálnak tömegbázist maguknak a különböző szervezke­dések? És ezek megvalósítását mennyire biztosítja a meglévő alkotmány, és mennyire akadályozzák a jelen törvények? Ebben az ellentmondásos történelmi, társadalmi helyzetben joggal és jogosan merül fel az igény, hogy széles körben kerülnek megvitatásra a parlament elé kerülő törvénytervezetek. Ezért üdvözöltük örömmel, hogy neves jogtudósok bevonásával új alkotmányt készítenek elő. így tehát jogos a most felmerült kér­dés megvitatása, hogy mi legyen az elsődleges, az alap­törvény, az alkotmány, vagy az állandó változásoknak kitett törvény, törvények, mint például a mostani is. Tisztelt Képviselőtársaim! A továbbiakban szeret­nék szólni a most előterjesztett törvénytervezetekről. Megjegyezni kívánom, hogy egyetértek a Hazafias Népfront által beterjesztett állásfoglalással, hiszen eb­ben megyénk lakosságának észrevétele és javaslata is benne foglaltatik. Szeretném megköszönni a külön­böző szervezetek, körök, mozgalmak e témával kap­csolatos, hozzánk küldött javaslatait is. Nem vagyok jogász. Ezért nem is jog-, jogszerkesztési szempontból szeretnék a napirenden lévő tervezetekhez hozzászól­ni. Bár természetesen ezzel kapcsolatosan is vannak észrevételeim. Mint például a következők: Bár miniszterelnök elvtárs megnyugtatott, mégis azt kell mondanom, hogy ezek a törvénytervezetek részben túl általános jellegű megfogalmazásokat tar­talmaznak, részben pedig, ami az eljárási szabályokat illeti, túlságosan is részletezőek, illetve egyesek más jogágakra tartoznak. Sok esetben használnak megha­tározatlan, nehezen értelmezhető jogfogalmakat. Az is előfordul, hogy egyes rendelkezések egymásnak ellentmondó szövegezésben jelennek meg. E jogsza­bályi hiányosságok azonban többségünkben mindany­nyiunk által ismertek, egyrészt a mostani tájékoztatás alapján, másrészt a tömegkommunikációs eszközök révén. A paragrafusok szűk kritkája helyett én most más­ra szeretném a figyelmet irányítani. Arra a történel­mileg is alátámasztott igazságra, hogy a társadalmi mozgásból adódó, alulról jövő kezdeményezéseket nem lehet palackba zárni, mert úgy is kitörnek. Ugyanakkor össze is kell fogni, és mederbe is kell te­relni ezeket a kezdeményezéseket, mert különben parttalanná válnak. No de miért nem törtek ki eddig? — érveltem ma­gamnak. Válaszom csak az lehetett, hogy nem en­gedtük. No de kik? Az én sokat megért korosztályom tagjai, akik közül sokan vagyunk itt, és az országban sokfelé? Hittek abban, hogy a parlament és a kor­mány hazát, népet, állampolgárt képvisel és szolgál. Szavai igazak, s valóban az alkotmány szellemében hozott törvények, rendeletek az emberek boldogu­lását, az állampolgárok javát, felemelkedését szolgál­ják. Mi adhatott alapot ehhez? A bizalom. Nem vol­tak kétségeink? De igen. De még mindig több volt a bizalom és a hit, mint a kétely. Ránk minden más­ként hatott. Ilyen előzmények után jött egy keserves felébre­dés, egy szörnyű, nyomasztó felismerés, semmi sem igaz? Minden hibás volt, ami eddig történt? Az Alkot­mány paragrafusait is másként értelmezi és fogadja el az állampolgár, mint az állam? De ki az állam? A törvények és rendeletek nem értünk, hanem ellenünk hatnak? Ez a felismerés az én korosztályom számára is bor­zasztó volt, de méginkább szörnyű lehet a ma ifjúsá­gának. Azoknak, akik hittek nekünk és nem hisznek ma senkinek. Akik megkérdőjeleznek, tagadnak min­dent. Akik nem kapnak egyértelmű válaszokat, akik­nek nem elég, hogy beismerjük: sajnos, tévedtünk. Hit

Next

/
Oldalképek
Tartalom