Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-37
3117 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3118 most tárgyalt javaslatok előnyére alapvetőnek nevezhető pontokon jelentősek az eltérések. Ezek a változások azt tükrözik, hogy az előkészítők messzemenően hasznosították a társadalmi vita tanulságait. Erről Kulcsár Kálmán is szólott. Másodszor: a társadalmi vitának az a természete, hogy szóba kerülnek, egyes esetekben a viták központjába kerülnek a magyar valóság társadalmi, politikai életünk éppen akkor időszerű, esetenként fájó, keserűséget, elégedetlenséget, türelmetlenséget is kiváltó kérdései, ügyei, bajai. így volt ez szeptemberben, októberben, így van ez ma is. És itt most meg is állhatnék. Kitérhetnék arra, hogy társadalmunkat milyen bajok terhelik, feszítik manapság. Maga a leltár is elég hosszú lenne, fontosságuk sorrendjének megállapítása sem egyszerű. Nem a feszítő gondjaink iránt tanúsított érdektelenség okán nem szólok ezekről: az áremelésekről, a szociális kérdésekről, a menekült problémáról, stb. Pusztán azért, mert szeretnék a tárgynál maradni. Próbatevő időket élünk. Szót kell (hangsúlyozom, kell) egymással egyetértenünk az előbbiekben is, mindabban, milyen időkben hányattatunk, milyen úton jártunk, járunk. De nem kevésbé fontos, hogy milyenek a lehetőségeink. A törvénytervezetek vagy más témák társadalmi vitáinak ezek a „melléktermékei" nem kevésbé fontosak számunkra, mint a fő termék. Mindenféleképpen jele annak, hogy társadalmunk politizálódik, fokozódik az érdeklődés, a köz, a nemzet ügyei iránt. Persze tapasztalhatjuk, hogy a viták kifejezik: társadalmunk, az emberek nézetei, politikai állásfoglalásai tekintetében tovább differenciálódik, vagy legalábbis az eltérések világosabban kifejeződnek. Ez is fontos. A vitákban, a politikai folyamatokban olykor a radikalizálódás jelei is felismerhetők. Mindenképp elmondható azonban — a benyújtott törvénytervezet ezt is igazolja —, hogy ma már nem csupán tétje, értelme is van a szavaknak. Kemény alternatívák fogalmazódnak meg, súlyos szavak hallói, olvasói vagyunk. Ez akkor is örvendetes, ha itt-ott a súlyos szavak közé súlytalan állásfoglalások, kijelentések is keverednek. Viszont mi nem tehetünk egyetlen olyan lépést sem, amely közéletünk mai pezsgését fékezné, gátolhatná, a társadalmi demokrácia kibontakoztatását nehezítené. A nemzet jövője függ attól, hogy a társadalmi felelősség fokozódjék, hogy a haza, a kisebb-nagyobb közösségek sorsa mennyire lett, lesz az állampolgárok személyes ügyévé. Harmadszor. Képviselőtársaimmal együtt — remélem — én is úgy fogom fel a gyülekezési és egyesülési jogról szóló törvényjavaslatokat, hogy azok beleilleszkednek a politikai intézményrendszer reformjának folyamatába. Annak kezdeti szakaszában a maga módján segíti és szolgálja azt. Az első lépések egyike. De, az első lépés is jelezhet követendő helyes irányt, még akkor is, ha ez önmagában nem garanciája a biztos és szükséges tempójú haladásnak. Máris van tehát, úgy vélem néhány, a továbbiakban hasznosítani szükséges tanulság. Ezek közül említek meg néhányat. Nos, ha komolyan akarjuk venni a társadalmi vitát, és akarjuk, akarnunk kell jelentőségét fokozni, akkor ez időt, fáradságot, jó előkészítést igényel. Néhány hetes határidőbe bezsúfolt úgynevezett vita komolytalanná válik. Kérem, ne értsék félre, nem pató pálos lomhaságra biztatok, nem ezt óhajtom. Az idő sürget, nagyon sürget, de ez nem lehet ok a lelkiismeretlen kapkodásra, a formális megoldásra. Nyilván ez utóbbi elkerülését az is segítheti, ha a társadalom a politikai reform lényeges elemeivel foglalkozók elgondolásait nemcsak a törvénytervezet elkészülte után ismerheti meg, hanem már az elvek kialakításának menetébem. Ennek a jelét véljük felfedezni az új alkotmány kidolgozására irányuló munkák során. Továbbá: a társadalmi vita talán nem akkor a legeredményesebb, ha pusztán a szövegszerű, szükségképpen precíz, szakmai nyelvezeten kimunkált tervezetek felett folyik a vita. Érzésem szerint nem is mindig pont erre van szükség. A társadalmi vita méreteivel — ennek hangot adtam — nem vagyok elégedetlen, de talán lelkendezésre, melldöngető hencegésre sincs okunk. Egész társadalmunk alapvető viszonyait akarjuk átformálni, tehát még szélesebb rétegek véleményének az ismerete szükséges. Tudom persze, hogy nem pusztán a résztvevők és véleményt nyilvánítók száma dönti el a sikert. A tartalom a lényeg. S az is fontos, hogy a választójogi törvény tervezetét már nagyobb figyelem kísérte, önök tudják, hogy ez a vita is mögöttünk van. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a vita összegzése alapján kialakította róla álláspontját. De az előttünk levő útszakasz hosszabb a már megtettnél, és talán göröngyösebb is, ezért kellett erről az összefüggésről szólnom. Negyedszer. Mai helyzetünk sajátosságához tartozik, hogy még nem létezett egyesülési törvény, de létrejöttek, létrejönnek a különböző szerveződések, egyesületek, társaságok és alakulnak ezek szövetségei. A törvény átfogóan rendezi az emberi, állampolgári jogoknak ezt a területét, megteremti a megfelelő alkotmányos alapokat létrejöttükhöz, működésükhöz. Világos, egyértelmű helyzetet teremt, a jogállamiság, vagy csak szerényebben a demokratikus intézményrendszer kiépítésének fontos állomása. Magam is úgy vélem, hogy átfogó törvényre van szükség, amely kiterjed az egyesületek valamennyi típusára, beleértve a pártalapítás, a szakszervezetek alapításának lehetőségét is. Minden más szabályozást persze ez nem tesz önmagában szükségtelenné. Ezért helyeseljük, helyeslem, hogy ki kell dolgozni azokat a speciális törvényes rendelkezéseket, így például a pártról szóló törvényt, amivel teljessé válhat a törvényi szabályozás. A vita érintette — ez volt mondhatjuk egyik leggyakoribb témája — azt a kérdést: helyes-e ilyen fontosságú kérdéseket az új alkotmány kidolgozása előtt törvénnyel szabályozni. Magam is úgy látom, hogy a mostani döntésünk nem nehezíti az új alkotmány megalkotását, ellenkezőleg, segíti azt. Okkal felfog-