Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-37
3119 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3120 hatjuk tehát az új alkotmányhoz vezető úton egyik jelentős lépésként. Élve az alkalommal még egy kérdést szeretnék megemlítem. A társadalmi viták nekünk képviselőknek is újabb lehetőséget adnak megbízatásunk felelősségteljes ellátásához a parlamenti vitákhoz való még jobb felkészülésre. Képviselőtársaim éltek, élnek is ezzel a lehetőséggel. Kérem is, hogy a következőkben ezt a lehetőséget aknázzák ki. Már ez is új tartalmat ad a Hazafias Népfront és a parlament, másképpen a különböző népfront-bizottságok és a képviselők közötti kapcsolatoknak. Itt még sokféleképpen lehet továbblépni. Ezt az a tény is fontossá és sürgetővé teszi, hogy a parlament törvényalkotási feladatai nagymértékben megszaporodtak. Biztosítanunk kell ezekhez a szükséges politikai, szakmai, társadalmi segítséget a képviselők számára. Kell, hogy a megyei képviselőcsoportok tevékenysége méginkább a népfront társadalmi bázisán nyugodjék, azt jobban aknázzák ki. A népfrontmozgalom lehetőségeit jobban kiaknázhatjuk a munkaterhek csökkentésére. Támogatjuk a képviselői klubok létrehozását ebből a célból is. De megkezdődött mozgalmunk égisze alatt a népfront szakmai bizottságain nyugvó szakértői csoportok szervezése, amelyek független és pártatlan erőként állnának a képviselők rendelkezésére. E munkánkból a legkülönbözőbb szakmák képviselői vállatak részt. Mivel legelőrehaladottabb munka a jogi területen, ezért bejelentem — kaptak erről képviselőtársaim tájékoztatást is —, hogy megalakult a Hazafias Népfront Fiatal Ügyvédek Klubjának tanácsadó szolgálata. Az itt önzetlen társadalmi munkát vállalók díjazás nélkül valamennyi képviselő rendelkezésére állnak jogi, szakmai tanácsadással, konzultációkkal. Okom van arra a feltételezésre, hogy e szolgálat működöséhez a tisztelt Országgyűlés vezetése a szükséges technikai hátteret biztosítja. Kérem is egyben, hogy ezek mielőbb kialakuljanak. Befejezésül, mivel a két törvénytervezet érdemben és hitelesen tükrözi a társadalmi vitában elhangzott legfontosabb politikai megállapításokat, alkalmasak arra, hogy a politikai reformfolyamat részeként, a jog eszközeivel tisztázzák a nép és a közhatalom viszonyát ezekben a fontos kérdésekben, megfelelnek az állampolgári, emberi jogok általános követelményeinek, figyelembe véve a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ajánlását is, elfogadom a törvényjavaslatot és bízom benne, hogy elfogadását képviselőtársaim is támogatják. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik Púja Frigyes Békés megyei képviselőtársunk. PUJA FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem szeretek feleslegesen beszélni, most azonban úgy érzem, meg kell szólalnom, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy javaslataim, megjegyzéseim nem találnak osztatlan egyetértésre. Az igazságügyi miniszter által beterjesztett, az egyesülési jogról szóló törvényjavaslattal általában egyetértek. E javaslatot időszerűnek és célszerűnek tartom, s ha az Országgyűlés elfogadja, ez bizonyára elősegíti majd a demokrácia szélesítését, elmélyítését. Bár általánosságban egyetértek a törvényjavaslattal, van egy pontja, amelyet nem tudok elfogadni, s amellyel kapcsolatosan módosító javaslatot nyújtottam be. Indítványom önök előtt fekszik. A tervezet 2. §-ának (1) bekezdéséről van szó, amely lehetővé teszi, hogy magán és jogi személyek politikai pártot is alapíthassanak. A jogi bizottságban azt javasoltam, hogy a párt alapítására vonatkozó részt hagyjuk ki a törvényjavaslatból. Ezt azonban a bizottság nem fogadta el. Álláspontomat fenntartottam, s legyen szabad itt, az önök színe előtt megindokolnom. A 2. §. (1) bekezdése fontos kérdéseket szabályoz. Nem vitatható, hogy ezek között a politikai pártra vonatkozó rendelkezés a legfontosasbb. Ám ez a kérdés véleményem szerint sokkal jelentősebb probléma annál, semminthogy, a többi társadalmi szervezet között csak úgy megemlítsük. Igaz, az igazságügyi miniszter indokolásában a pártok alapításának lehetőségét feltételekhez köti, amikor a következőket mondja, idézem: „Ezek a rendelkezések — a politikai párt jelentőségére és sajátosságaira való figyelemmel — a politikai pártra nem vonatkoznak, a javaslat szerint a politikai pártnak a társadalmi rendszerben betöltött szerepére az Alkotmány rendelkezései az irányadók. A politikai párt megalakulásának nyilvántartásba vételének, felügyeletének, valamint megszűnésének szabályozását pedig a javaslat külön törvényre bízza." Idézet befejezve. Ilyen értelmű megfogalmazás szerepel a törvénytervezet 4. §-ának 2. pontjában is. Feltételezem, hogy éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztésekor esedékes a pártokra vonatkozó vita. Én azonban szeretnék előzetesen is néhány megjegyzést tenni. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot igen képzett jogászok dolgozták ki. Minden tiszteletem az övék. De nem gondolják-e, hogy kissé furcsán hat, ha ilyen prejudikáló passzust iktatunk egy törvénybe, még mielőtt annak gyakorlati alkalmazása lehetővé válik? Hiszen már a majdnem konszenzusként elfogadott menetrendünk szerint az új Alkotmány és a párttörvény elfogadása legalább egy évet, ha nem többet vesz igénybe. Addig újabb pártok bejegyzéséről, működéséről nem lehet szó, ugyancsak a törvényjavaslat szerint. S mi lesz, ha az Országgyűlés a pártokra vonatkozó elképzelést nem fogadja el? A jogi bizottság egyik tiszteletre méltó tagja erre a felvetésemre azt válaszolta, hogy akkor majd megváltoztatjuk az egyesülési törvényt. Ám ezt így elintézni nem lehet és nem szabad. Miért kell olyasmiről rendelkeznünk, amit a gyakorlatban — legalábbis egyelőre — nem lehet megvalósítani? Miért kell határoznunk már most olyasmiről, amiről még nem tudunk, elfogadja-e az Országgyűlés vagy