Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3109 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3110 bályozásra, amilyen mérték szükséges a szabadságjog megvalósításának biztosításához. A szabályozás csak az érvényesítést segítheti elő. Megállapította a bizottság, hogy a rendezvények bejelentési kötelezettsége biztosítja, hogy az illetékes rendőrkapitányság a rendezvény feltételeit biztosíthassa. Természetes, — mint az elmúlt hónapok gyakorlata is bizonyította —, hogy nem mindenhol és nem mindenkor van szükség rendőri jelenlétre, mert a szervezők önmaguk is képesek a rendezvény helyes, nyugodt, céljának megfelelő lebonyolítására. Az I. fejezetben, a 2. szakasz (3) bekezdéséhez több megjegyzés és gondolat hangzott el. Érdekes módon elhangzott e bekezdés utolsó mondatának elhagyása is. Idézem ezt a fél mondatot: „mely szerint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével." Ez természetesen a nyugodt, a hazaigyekvő vagy munkába siető embereket sújtotta volna, amire már volt példa. Ezt természetesen nem tudtuk támogatni, nem javasoljuk elfogadásra. És itt e helyen kell szíves elnézését kérnem képviselőtársaimnak is és a kormány tagjainak is. Két írásos előterjesztést küldtünk — a zavaros, zaklatott és a rendelkezésre álló nagyon rövid idő miatt bizottságunk többször is módosította álláspontját. Több idő volt, többször tudtuk megtárgyalni és minden megtárgyalásnál valami jobbító szándékú javaslat került elfogadásra. Ma reggel még a kiosztott írásos javaslat szerint is elfogadtuk, hogy Horváth Jenő javaslatát javasoljuk az Országgyűlésnek, mely szerint a 2. §. (3) bekezdése az eredeti szöveg szerint kerül elfogadásra. Nem tartottuk indokoltnak azt, hogy egy vélelmezett, egy várható eseményre való tekintettel betiltsanak egy rendezvényt, mert az nem valószínű, hogy bekövetkezik. Én azt hiszem helyesen tette bizottságunk, hogy még az utolsó pillanatban is változtatott ezen a kérdésen. Ezért a ma reggel kiosztott kiegészítő jelentés I. pontját kérem ne vegyék figyelembe a jelenlévők és a korábban biztotsági állásfoglalásként kiküldött anyag 2. oldalán a (2) bekezdést, amely erre vonatkozik. A bírósági jogorvoslat nagy lépést jelent e szabadságjogok kiteljesedésében. Az a véleményünk: biztosítja," hogy azt jogtalanul senki nem korlátozhatja. Elhangzott olyan javaslat is, hogyha a rendőrség nem engedélyezi a kért időben és helyen a rendezvény megtartását, akkor a rendőrség jelöljön ki másik helyet és időpontot. Azt hiszem képviselőtársam is érzik e javaslat tarthatatlanságát, ami sem a szervezőknek, sem a másik területen rendezőknek, sem az utca emberének, aki éppen arra jár, nem lenne előnyös. Mert ha a bejelentés arra vonatkozik — hogy egy példával illusztrálhassam —, hogy a Szabadság téren kívánnak felvonulást tartani és a rendőrségnek az a véleménye, hogy ott és az adott időben ne legyen gyülekezés, akkor nagyon furcsa lenne, ha azt javasolná a rendőrkapitányság valamelyik tagja, hogy kinn a X. kerületben, a határerdő mellett tartsák meg ugyanabban az időben a felvonulást. Abszurd dolog, ami - azt hiszem - nem lett végiggondolva a javaslattevők részéről. Jogos igény volt a Magyarországon tartózkodó külföldiek részvétele - természetes joguknál fogva a felvonulási, gyülekezési rendezvényen úgy, hogy ne legyenek szervezői, előadói és rendezői e gyülekezéseknek. Remélem nem értenek félre képviselőtársaim, az a fél mondat, amit most mondok, csak az én véleményem, nem a bizottságé. Tudniillik tudunk mi magunk is megfelelő felfordulást csinálni, nem szükséges külső segítség hozzá. Bocsássanak meg ezért a megjegyzésért. Az egyesülési joggal kapcsolatban a törvénytervezet garanciákat és- feltételeket biztosít ugyancsak alapvető szabadságjog érvényesítésére. Segíti azokat az önszerveződés alapján létrejövő társadalmi csoportokat, amelyek különböző érdekek alapján szerveződnek. Bizottságunk megállapította, hogy jogrendszerünknek ez nagyon fontos láncszeme, amely összhangban van és majd lesz is az alkotmánnyal. A társadalmi vitában e törvény és a gyülekezési jogról szóló törvény is — habár a vitákban többen is részt vehettek volna — jelentős változáson ment keresztül. A bizottsági vitában is elfogadást nyert sok változat. Külön is szeretnék köszönetet mondani azon képviselőtársaimnak, akik jelenlétükkel vagy írásban elküldött javaslataikkal jobbító szándékkal segítették munkánkat. így Púja Frigyes elvtársnak, Tóth János elvtársnak, a kulturális bizottság titkárának, Nagy Endrének, az Ifjúsági és Sportbizottság Heves megyei képviselőjének, valamint egy csoportnak, amelyről ma már a rádióban is hallottam: dr. Ballá Évának, Bödőné Rózsa Editnek, Csipkó Sándornak, Horváth Miklósnak, dr. Király Ferencnek, Király Zoltánnak, dr. Südi Bertalannak és Zsigmond Attilának. A javaslatok egymással is ütköztek, így természetes, hogy nem lehetett mindent figyelembe venni. A törvény módosításánál, a javaslatok elfogadásánál arra törekedtünk, hogy az alkotmány és a polgári és politikai jogok nemzetközi egységokmányának alapján a legjobban kitteljesedjen ez a szabadságjog és korlátok csakis ott legyenek beiktatva — figyelembe véve a nyugat-európai országok hasonló tartalmú törvényeit is -, ahol a többség érdekeit is védeni kell. A felvetett kérdések közül az alábbiak érdemelnek a bizottság részéről említést. A politikai pártokról folyt a legnagyobb polémia. Helyesnek tartjuk, hogy a törvény általában a pártokra is vonatkozik. Végülis teljes egyetértésben a bizottság úgy foglalt állást, hogy helyes a pártokat kiemelni a többi szervezetből,: mert szerepük is kiemelt lehet. Helyes az, hogy a pártokra külön törvény készüljön, ha lehet sürgősen és az új alkotmánnyal egyidőben vagy azt megelőzően, mert a társadalomban a szerveződések során nagyon sokszor már fellelhetők a pártok csírái. Ez jelzi, hogy ez mindenekelőtt politikai kérdés. A vitának tehát ezt kell először elrendeznie. A jog csak akkor lesz képes a politikai pár-