Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3111 Az Országgyűlés 37. ülése, tokkal kapcsolatos szabályozásra, ha az ide tartozó kérdések politikailag kellően tisztázottak. E kérdésnél is, de más jogszabálynál is többen a határidőt sürgetik. Szeretném hangsúlyozni: a sürgetés, a siettetés — bárhonnan is érkezik — nem mehet a minőség, a tartalom rovására. A törvényelőkészítés, a törvényalkotás — mint ahogyan azt mindannyian tudjuk — nem fogalmazás kérdése. Ha csak ennyi lenne, akkor könnyebb lenne a dolgunk. Először tisztázni kell nagyon sok még használt, vagy már használt fogalmat, annak tartalmát, s csak azután lehet szó szabályozásról. Sokoldalúan vizsgáltuk, hogy az egyesülések megalakulásának feltételei mellett ne hogy e jog gyakorlása elé bárki is jogtalanul akadályokat gördíthessen. Ezen személyek büntettet követnek el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők. Bizottságunk ebben a kérdésben teljesen egyhangúan foglalt állást. Mindezek alapján az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága javasolja a kiegészítésekkel az alkotmány módosításának most előterjesztett részét, a gyülekezési törvénytervezetet és az egyesülési törvénytervezetet törvénnyé formálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Úgy az igazságügyminiszter expozéja, mint a bizottsági előadó jelentése mindhárom kérdésre: az alkotmánymódosításra, az egyesülési jogra és a gyülekezési jogra is vonatkozott. Mi azonban külön foglalkozunk a kérdésekkel. Elsőnek az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. A törvényjavaslathoz egy képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra, megadom a szót dr. Südi Bertalan képviselőtársunknak, a Bács-Kiskun megyei 12. számú választókerületből. Dr SÜDI BERTALAN: Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt felszólalásom érdemi részét ismertetném, engedjenek meg néhány gondolatnyi előzetest. Talán emlékeznek még, én voltam az, aki az országgyűlés elmúlt novemberi ülésszakán interpellációt intézett a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez. A jogi, igazgatási és az igazságügyi bizottság december 15.-i ülésének jegyzőkönyvéből utólag arról tájékozódtam, hogy interpellációmmal sérelmet okoztam Szilbereky elvtársnak. A jelzett bizottság ülésén készült feljegyzés, amely felszólalását tartalmazza, legalábbis erre utal. Ha a dolog így történt, sajnálom, s az akaratomon kívüli sérelemokozásért Szilbereky elvtársat e plénumon megkövetem. Hozzátéve, hogy e gesztust kizárólag éltesebb életkorának és tiszteletet parancsoló szaktekintélyének szánom. Az interpelláció megalapozottsága, a kapott válasz, valamint a viszontválaszom tekintetében álláspontunk továbbra eltérő marad. Az ügy apropóján egyúttal az alábbiakra orientálom az illetékesek figyelmét. Ha valamelyik képviselő az országgyűlésen interpellál, azt gondolom, nem sértegetési célzattal teszi, hanem valamilyen 189. január 10-én, kedden 3112 korábbi intézkedés által helytelennek ítélt voltára hívja fel az illetékesek figyelmét, melyre az országgyűlés közbenjárásától remél megfelelő orvoslást. Emellett kifejezetten hasznos lenne a képviselők számára, ha az interpellált képviselők az esetleges képviselői tévedések korrigálását mind itt a plénumon, s nem egyéb fórumokon végeznék el. Tisztelt Országgyűlés, erről ennyit. Felszólalásom érdemi részében az alkotmánytervezet módosításához szándékozom megjegyzéseket fűzni. A módosítást célzó indítványokkal a legteljesebb mértékben egyetértek. Aggályom mindöszsze egyetlen változtatás az alaptörvény 27. szakaszának megkurtítását célzó indítvány, nevezetesen a Legfelsőbb Bíróság elnökének az interpellálhatok köréből történő kihagyása miatt keletkezett. Az országgyűlés jelenlegi jogállásából következően alkotmányjogüag, s főleg az érvényben lévő alkotmány normatíváit tekintve, bizonyos kételyeim támadtak annak előremutató voltában, hogy az országgyűlés egyféle jogi korlátot tervez állítani önmaga hatásköre elé azzal, hogy nem teszi lehetővé továbbra a bírói szervezet munkájának interpellációval történő ellenőrzését. Az országgyűlés ugyanis az államszervezet alapintézményeinek munkáját részint az alapintézmény vezetők beszámoltatásával, részint interpellációval hivatott ellenőrizni. A Legfelsőbb Bíróság elnökét, mint alapintézmény vezetőt is az országgyűlés választja, aki ennélfogva maga is országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Attól tartok, hogy a bírósági jogalkalmazás hatékony kontroll nélkül megannyi egyéb területhez hasonlóan magában hordozza a torzulás veszélyeit. Nézetem szerint leginkább emiatt lenne szükség ezután is a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságára. A bírói függetlenséggel minden tekintetben összeegyeztethetőnek tartom, ha a képviselők a Legfelsőbb Bíróság elnökének országgyűlési beszámoltatásán felül interpelláció eszközével is ellenőrzik a bírói szervezet munkáját. Hiszen aligha vitatható, hogy az országgyűlés általi folyamatos ellenőrzés csakis interpellációval lehetséges. A gyakorlatban mind több jel mutat arra, hogy az ilyen ellenőrzés hatékonyságának fokozására éppen napjainkban van leginkább szükség. Azt gondolom, nem az országgyűléstől, illetve a képviselői interpellációtól indokolt óvni a bírói függetlenséget, hanem — miként éppen Kulcsár Kálmán professzor nyilatkozta nemrég —, arra kellene jobban ügyelni, hogy semmiféle politikai vezetés ne használhassa eszközként a bíróságot. Én úgy gondolom, ez lenne a bírói függetlenség tiszteletben tartásának lényege. Az iménti érvek hangsúlyozásával a jogi bizottság álláspontjával ellentétben azt javaslom az országgyűlésnek, vegye fontolóra, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét alkotmányban szabályozva esetleg nem kellene-e továbbra meghagyni azon tisztségviselők körében, akik a feladatkörükbe tartozó ügyekben interpellálhatok. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az első napi-