Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

•3107 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3108 rem, hogy a tisztelt Országgyűlés a benyújtott tör­vényjavaslatokat fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bölcsey György képviselőtársunkat, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadóját illeti a szó. DR. BÖLCSEY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kulcsár Kálmán igazság­ügyminiszter elvtárs nagyon részletes expozéja után nekem már csak az a feladatom — egyébként is csak ez lenne —, hogy bizottságunk állásfoglalásáról, bi­zottságunk vitájáról tájékoztassam a képviselőházat. Két jelentős törvénytervezet és az Alkotmány­módosítás jelentős lépés törvénykezési munkánkban. A továbbiakban is támogatjuk azokat a módosításo­kat, amelyekkel jogállamiságunk kibontakozása érde­kében nem várhatunk az új Alkotmány elkészüléséig. Bizottságunk többször ülésezett — utoljára ma reg­gel —, s nagyon részletesen tárgyalta meg, s alakí­totta ki véleményét e három törvénytervezetről. Nagyon röviden az Alkotmány módosításáról. Az Alkotmány-módosítás már tekintettel van — vé­leményünk szerint — az új Alkotmány folyamatban lévő elkészítésére, beleillik az alkotmányozási kon­cepcióba. A jogállamiságról e három törvényterve­zetben kétféleképpen szólnak az előterjesztők. Az egyik: az Alkotmány módosításról szóló törvény­javaslat indoklásában a jogállamiság kiteljesedésé­ről szól. Az egyesülési törvénytervezet általános in­doklásának harmadik pontjában azonban a szocia­lista jogállamiság kiépítésére vonatkozó törekvések­ről beszélünk. Mivel lényegi kérdés, bizottságunk ülésén is többen szóltak róla, természetesen mi, és gondolom, az állampolgárok többsége az első megfo­galmazással ért egyet. A jogállamiság — még ha né­hányan próbálják is így beállítani — nem ma vagy holnap kezdődik. Ezeréves történetét éppen ez év­ben ünnepeltük, István királyra emlékezve. A ma­gyar állam a fasizmus leverése után, majd jelentősen megújulva az 1956-os ellenforradalom után jogál­lam volt, s ma is az. Az, hogy voltak és vannak nem tökéletes jogszabályaink, s hogy voltak és vannak, akik azokat akarva-akaratlanul megsértették, vagy megsértik, vagy egyszerűen nem alkalmazták, nem éltek vele, az még nem jelenti, hogy a jogállamisá­got most kell kezdeni kialakítani. Az Alkotmány-módosítás vitájában többen kifej­tették véleményüket. Milyen kérdésekről volt szó a bizottsági munkában? Ismét előtérbe került az új Alkotmány mielőbbi elkészítésének fontossága. Ma már vitathatatlan, hogy nagy szükség van rá, hogy mielőbb törvényt alkossunk róla. Többen erő­sítették, hogy az Alkotmánnyal egyidőben készül­jön el és lépjen hatályba az Alkotmány-bíróságról szóló törvény is. Én azt hiszem, ez is találkozik a közvélemény egyetértésével. Egy másik kérdés, amellyel többen is foglalkoz­tak, és amelyet mi nagyon fontosnak tartunk, Kul­csár Kálmán elvtárs is beszélt erről; ez a bírói füg­getlenség. A bírói függetlenség elvének megfele­lően helyeselte bizottságunk, hogy a Magyar Nép­köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökéhez a jö­vőben nem lehet interpellációt benyújtani a tör­vényjavaslat értelmében. A konkrét ügyek csak a törvénynek alárendelt bíróságra tartoznak, s ezek­kel nem az Országgyűlésnek kell foglalkoznia. Er­re a legutóbbi ülésszakon elhangzott interpelláció, azt hisszük, jó példa volt. Egy mondatot hadd te­gyek hozzá, — amely nem a bizottságunk vélemé­nye —, remélem, amikor ezt megfogalmaztam, nem azt fogja kiváltani, hogy én ellenem is visszahívási indítványt kezdeményeznek, azért mert utalok egy képviselőtársamnak a megjegyzésére. Egyébként is mint képviselő, személyesen is bizonyíthatom, bár­milyen vélt vagy jogos kéréssel, felülvizsgálati ké­réssel fordultak, vagy fordultunk a budapesti vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, abban minden eset­ben korrekt, gyors és szakszerű segítséget, intéz­kedést kaptunk. Ha viszont a törvényességen nem esett csorba, akkor erről kaptunk megfelelő tájé­koztatást. Sebők János képviselőtársunk írásban javaslatot tett bizottságunknak az Alkotmány módosítására több kérdésben is az ország rendkívüli, veszélyes helyzetében megteendő intézkedésekre, a miniszte­rek és államtitkárok felelősségével kapcsolatban. Szakértők meghallgatása után a bizottság nem java­solja az Országgyűlésnek e javaslatok elfogadását, amit Sebők János képviselőtársammal is egyeztettem és abban maradtunk, hogy az Alkotmány — az új Alkotmány — elkészítésénél kerül sor javaslatainak elbírálására. Bizottságunk ma reggel is tartott ülést. Tallóssy képviselőtársunk indítványát tárgyaltuk, mely a bizal­matlansági és bizalmi kérdést hivatott szabályozni. Azért itt, e helyen szólók, amikor az Alkotmány­módosításról szólok, mert ez erősen érinti az Al­kotmányunkat. Sokoldalúan megvizsgáltuk, majd úgy foglaltunk állást, hogy e kérdés Alkotmányban, ügyrendben és egyéb jogszabályokban szükséges módosításait a kormány 1989. március 31-ig elké­szíti, hogy az Országgyűlés megtárgyalhassa. Termé­szetesen ezt megelőzően — mert e kérdéssel hosszú ideje több képviselőtársunk is foglalkozott — az Országgyűlés állandó bizottságai is megtárgyalják, véleményt alakítanak ki e kérdéssel kapcsolatban. Az Alkotmány-módosítási indítványt az Országgyű­lés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága egy­hangú szavazással, az elhangzott kiegészítésekkel javasolja elfogadásra. A gyülekezési jogról alkotott véleményünk: e törvénytervezetünk is azért készült, — mint ezt hal­lottuk is —, hogy az egyik fontos, egyik legfonto­sabb emberi szabadságjognak biztosítsa a feltételeket. A társadalmi vitában, de a bizottsági ülésünkön is érződött, két végletben gondolkodik az emberek je­lentős része. Az egyik:, semmi korlát és semmi szabá­lyozás, csak deklarálás. A másik; mindent aprólékosan szabályozni. Bi­zottságunk a két véglettel, egyikkel sem értett egyet. Az a véleményünk, hogy annyira van szükség a sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom