Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3105 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3106 hivatkozás már csak azért is értelmetlen, mert a gyülekezési jog eleve csak mások jogainak sérelmével valósítható meg. Hiszen például az utcai közlekedést, az embernek ama jogát, idézőjelbe teszem a szót, hogy közlekedjenek, kivétel nélkül minden demonstráció zavarja. Az ilyen érvelés azonban számomra keveset mond. Arról nem szólok, hogy ez a kitétel ugyanabban az egyezség-okmányban szerepel, amelynek más cikke is .>egyetértően hivatkozza ezt az előbbi nézetet, hiszen vagy elfogadunk egy okmányt, vagy nem. De üres ez az érvelés azért is, mert ennek alapján csupán egyetlen jog lenne, amely mások jogai sérelmére tekintet nélkül gyakorolható, ez a gyülekezés. S mi indokolná ezt? Miért kellene elviselni a nyilvánvaló többségnek az aránytalan jogsérelmet? Mert ha már a vitában a közlekedésre hivatkoztak, hadd idézzem fel a javaslat 6. §-ának (1) bekezdését, amely éppen a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járó gyülekezésről szól. De általánosabban: minden joggal lehet élni és lehet visszaélni. A jog mindig a rendeltetésszerűen használt jogot biztosítja. És itt nyilvánvalóan az arányokról van szó, a különböző jogok egyeztetéséről, adott esetben a joggal való visszaélésről. Utaltam már a gyülekezésnek, a demonstrációnak társadalmi és politikai, kulturális összefüggésére, s arra, hogy ez a jog esetleg éppen a valami okból a politikai érdekkifejezés szempontjából hátrányos helyzetűek eszköze. Olyankor válik igazán jelentőssé, ha az adott időben és politikai kultúrában, vagy a probléma természetéből fakadóan kevés a lehetőség más politikai eszközök használatára. A mások jogainak és szabadságának sérelme kitételt ebben a kontextusban értelmezve az arányok kérdése jogilag kielégítően kezelhető. És ha az arányok megítélésében viták vannak és lesznek, mert lehetnek, a bírói gyakorlat hivatott arra, hogy a megfelelő mértékeket kialakítsa. Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvényes és rendeltetésszerű gyakorlása biztosítható legyen, a javaslat a gyülekezési jog gyakorlását, ha az közterületen történik, előzetes bejelentéshez köti. Nagyon szeretném hangsúlyozni: ennek a bejelentésnek nem az a célja, hogy az államigazgatási szerv, adott esetben a rendőrség, a rendezvényt engedélyezze. A gyülekezési jognak, mint alapvető szabadságjognak a gyakorlása ugyanis nem igényel előzetes közigazgatási hozzájárulást. A bejelentés azonban lehetőséget ad arra, hogy a közigazgatási szervek, elsősorban a rendőrség, felkészüljenek a gyülekezési jog gyakorlására, illetőleg a közrend, a közlekedés zavartalanságának biztosítására. A bejelentéshez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a javaslat szűk körben és kivételesen lehetőséget biztosít arra, hogy a rendőrség a meghatározott feltételek esetén a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, illetőleg időben való megtartását megtiltsa. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy ez a tiltás nem általában a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a tervezett rendezvény megtartása elé állít korlátot, hiszen a rendezvény nem a bejelentésben megjelölt helyszínen és időben megtartható lenne. A tiltás tehát kifejezetten csak arra irányul, hogy a rendezvényt ne ott, vagy ne akkor tartsák. A javaslat egyébként megfelelő garanciát nyújt a gyülekezési jog szabad gyakorlása védelme érdekében. A rendezvény megtartását megtiltó határozat ellen ugyanis közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni, s a bíróság természetesen megváltoztathatja a közigazgatási szerv döntését, jogtalannak ítéli. Tisztelt Országgyűlés! Egy rendezvény megszervezése és annak megtartása a szervezők részéről fokozott figyelmet, gondosságot és ezzel együtt felelősséget is igényel. Ennek megfelelően a rendezvény rendjének biztosítása elsősorban a szervező feladata. Ebben azonban, kérésére, a rendőrség és más arra illetékes szervek is közreműködhetnek. Fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban a figyelmet arra, hogy a rendőrségnek a rendfenntartó szerepe alapvetően nem a rendezvény esetleges feloszlatására iránvul, hanem a gyülekezési jog szabad, külső behatásoktól mentes gyakorlásának a biztosítására. Ennek érdekében történik például a forgalom-elterelés, illetőleg egy ellentüntetés során, mert hiszen ez is lehetséges, az esetleges atrocitások megelőzése. A javaslat biztosítja a rendezvény résztvevői számára azt is, hogyha a rendezvényt feloszlatják, a feloszlatás jogszerűségét a bíróság előtt vitassák. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat vitája és az államigazgatási egyeztetés során felmerültek olyan javaslatok is, amelyeket mérlegeltünk ugyan, de végül is elvetésük tűnt célszerűnek. Ilyen például a zárt helyiségben tartott nyilvános gyűlésekre vonatkozó bejelentés. Vannak országok, amelyekben ez is bejelentési kötelezettség alá esik, például a Német Szövetségi Köztársaságban, - a kormány mégis úgy döntött, hogy a bejelentés kötelezettségét csak a közterületen szervezett rendezvény esetében írja elő a javaslat. Az általános szabályok szerint természetesen zárt helyiségben sem szabad bűncselekményt elkövetni, vagy erre felhívni, hiszen ez általában a büntetőtörvény erejénél fogva tilos, s ilyen esetben, ha a hatóság tudomására jut, amúgy is köteles eljárni. Gyakorlatilag nagyon nehéz lenne azonban ezzel kapcsolatban az esetleges törvényes korlátozáshoz szükséges feltételeket megállapítani, a határokat megvonni. Hasonlóan problematikus lenne a külföldiek részvételét vagy magatartását a gyülekezés során szabályozni. El nem utasítható, hiszen a gyülekezés nem állampolgári jog, hanem emberi jog; a szabályozás pedig a magyar állampolgárokra is érvényes szabályokon túl, jóllehet például az osztrák törvény tartalmaz speciális rendelkezéseket, gyakorlatilag szinte megoldhatatlan problémákkaljár. Tisztelt Országgyűlés! Ügy vélem, hogy az elmondottakból kitűnik, hogy a javaslat a demokrácia érvényesülését, a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítását, a közéleti aktivitás széles körű kibontakozásának elősegítését szolgálja. Ennek alapján ké-