Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3065 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3066 szülési segély stb. Most a költségvetésről való leválással valójában nem változik a társadalombiztosítás feladatköre. Kívánatos mielőbb a nem biztosítás jellegű juttatások társadalombiztosításról történő leválasztása, azok fedezetére esetleg olyan adókulcs megállapítása, amelynek mértékével növekedne az adóalap, természetesen egyidejűleg a társadalombiztosítási járulék százalékának csökkenésével. A jelenleg érvényben lévő társadalombiztosítási törvény szerint állami garancia érvényesül az ellátások fedezésére. Ez a garancia politikai, gazdasági, pénzügyi és jogi tartalmú. A szociális biztonság elve, melyet Alkotmányunk rögzít, teszi szükségessé a garanciális alapkövetelmények teljesítése céljából a társadalombiztosítási, finanszírozási és működési feltételek átalakítását'. így valósulhat meg csak a jövőben a juttatások értékállandósága. Pénzintézeti rendszerű társadalombiztosítás tudja csak például teljesíteni azt a jogos elvárást, hogy az aktív korunkban, úgynevezett kényszertakarékosság formájában, elhalasztott fogyasztásunk ellenértékeként nyugdíjas korunkban a mindenkori átlagos életszínvonalnak megfelelő juttatást kapjuk. Ehhez megfelelő tartalékalapra és a tartalék racionális befektetésére van szükség, hogy a befizetett járulékok értéküket megőrizzék. Ha áttekintjük a társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait, látható, hogy milyen nagymérvű a költségek emelkedése, 1970-től csaknem tízszeresére emelkedett. A bevételek is ezzel arányosan nőttek, természetesen főleg a termelési szféra és a munkavállalókjárulékának emelkedésével. A járulékfizetési kötelezettség egységesítése és megemelése, egyetértek Hellner képviselőtárssal, kényszer-szülte lépés, mely azonban a társadalmi igazságosság irányában hat. Ezt az összeget, mellyel a tervek szerint majd év végén az Alap rendelkezik magam is kevésnek tartom. Bár az általam vázolt biztosítási elvekre, a biztosítási szakemberek véleménye szerint, elegendő lesz. Az előre nem várt kiadások fedezetére az állam garanciát vállalt, melyet természetes követelménynek tartok, figyelembe véve az alacsony induló tőkét, hogy zökkenőmentesen történhessék meg a költségvetésről való leválás. Az is természetes követelmény, hogy az állam is törvényi viszontgaranciát követel, miszerint a tartalékalap összege csak meghatározott értékpapírba fektethető be. A tartalékalap hasznosítása és gyarapítása a további előrelépés feltétele. Ahhoz, hogy mielőbb Parlament elé kerülhessen az új társadalombiztosítási törvény, javaslom már most létrehozni azt az önkormányzati testületet, mely a jövőben az alap pénzeszközeivel való gazdálkodásra hivatott, jelenleg azonban a társadalombiztosítási reform egyes alapkérdéseinek, részleteinek kidolgozásában kapna szerepet. A társadalombiztosítás és az egészségügy kapcsolatrendszerében jelenleg számos áttét fedi el a valódi összefüggéseket. Ezek tisztázása, a kölcsönös érdekeltségi rendszer kidolgozása a legközelebbi jövő feladata. Az egészségmegőrzésre irányuló kormányzati döntés és elképzelés sikerét is csak ennek a reformnak a megvalósítása segítheti elő. És ahogyan az egészségügy reformja elképzelhetetlen a társadalombiztosítás reformja nélkül, új alapokra helyezése nélkül, úgy ezt fordítva is igaznak érzem. Az egészségügyben jogos kritika tárgyát képező jelenségek megszűnését, mint ahogy Mezey képviselőtársam is említette, a költségérzékenység, a racionális gazdálkodás hiánya, történetesen csak az egészségügy finanszírozása megváltoztatásával és megfelelő érdekeltséget kikényszerítő módszerek bevezetésével lehet elérni. Ilyen szempontból igen hatékonynak tartom a biztosítási eszközökkel és módszerekkel megvalósuló érdekeltséget. Ez mind az egészségügyi intézmények, mind a lakosság oldaláról eredményre vezethet, és egyértelművé válhat ez úton az egészségügy, mint humánszolgáltatás pénzben kifejezett értéke is, melynek eredményeképpen megszüntethetővé válik az egészségügy nem termelő szféraként való kezelése. A jelenlegi törvényjavaslat tárgyalásával a társadalombiztosítás reformja szempontjából késésben vagyunk. Kívánatos, hogy ezt a lemaradást az általamis vázolt jelenlegi gondok és a várható eredmények érdekében az új társadalombiztosítási törvény mielőbbi parlament elé terjesztésével csökkenteni lehessen. Miniszterasszony által felvetett mindkét előterjesztést támogatom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirenden lévő törvényjavaslatokhoz több felszólaló nem jelentkezett. A felszólalásokra dr. Csehák Judit szociális- és egészségügyi miniszter óhajt válaszolni . DR. CSEHÁK JUDIT: Tisztelt Országgyűlés! Négy megjegyzést szeretnék tenni. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a segítséget, amit az előkészítő munka során kaptunk, amit támogatásul megkaptunk a parlament szociális-és egészségügyi bizottságától, és azt a jobbító szándékot, ami itt megnyilvánult a vitában. Másodszor: mindazokat a javaslatokat, amelyek követelményeket fogalmaztak meg és markánsabbá tették a lazán felvázolt képet a jövő társadalombiztosításáról, köszönettel megszívlelendőnek tartom és kösőbbi előkészítő munkánk során felhasználni igyekszünk. Meg tudjuk ezt tenni akkor, ha a parlament segíti munkánkat, és hogy ha a külön szakértő bizottság létrejön. Tájékoztatnám Önöket arról is, hogy nemcsak magunk foglalkozunk a társadalmi biztosítás átalakításával, hanem külföldi biztosítási szakértőket is felkértünk a magyar társadalombiztosítás és egészségügy finanszírozásának átvizsgálására, és ez a munka a jövő év során el fog készülni.. Harmadszor: a megfogalmazott aggodalmakkal magam is egyetértek. Osztom ezeket az aggodalmakat. Mndenképpen csak jobb rendszert szabad létrehoznunk. Nagyobb bizonytalanságot a jelenleginél nem lenne szabad az állampolgárok között és azok ellátásaiban teremteni. Éppen ezért ütemesen és gyorsan kell a javaslato-