Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3011 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3012 közvélemény cirkusszal azonosítsa egyik-másik képviselőtársunk által kierőszakolt parlamenti cselekvéssort. Mégegyszer hangsúlyozom: tudjuk mire, miért emeljük fel a kezünket, még akkor is, ha másoknak más a véleménye. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Balogh László képviselőtársunk felszólalása következik a békési 14. számú választókerületből. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő elvtársak! ígérem Önöknek, hogy rövid leszek, hiszen az idő pénz és az ország mostani gazdasági helyzetében az élet minden területén ránkfér egy kis takarékoskodás. Én most próbálok az idővel takarékoskodni. Már az októberi országgyűlésen is elmondtam választókörzetem véleményét a január l-jével bevezetett adórendszerről, és utaltam néhány, a gyakorlatban kiütköző negatív jelenségre is. Akkor is hangsúlyoztam azonban azt, hogy az adórendszerrel elviekben egyetértek, szükségességét nem vitatom. Hiszen tudjuk, ha az adó eredetét kutatnánk a történelemben, igen messzire kellene visszanyúlnunk. Mert már a biblia is szólt az adóról, s azt is be kell látni, hogy ma a világ minden országában az állampolgároknak jövedelmük után adót kell fizetniük. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe Navratil Ákosnak, a közgazdaságtan kiváló profeszszorának az adóügyhöz fűzött egyik hasonlata, aki a következőképpen kezdte az adóról szóló előadását: „Tudják kedves Hallgatóim, volt egyszer egy szegény ember, aki a húsos fazék mellé ült. Egyszer csak megjelent egy testes ember és azt monda: csak úgy falatozhatsz, ha egy részét nekem adod." Ilyen volt és ilyen a mai adórendszer. De komolyra fordítva a szót: nem is azt a tényt vitatom, amely szerint minden jövedelem után adózni kell, hanem jobbító szándékkal a mértékére tennék néhány javaslatot. Tisztelt Országgyűlés! Nálunk, Magyarországon a személyi jövedelemadó bevezetése óta még csak egy év telt el, de az egy év alatt máris láthatóvá és érezhetővé vált, hogy a magánszemélyekről szóló adótörvényt módosítani kell. Rugalmasabban alkalmazkodjék a változó, mindennapi élet körülményeihez. Az októberi országgyűlésen a pénzügyminiszter elvtárs és az ad hoc bizottság javaslatával egyetértettem, olyan kompromisszumos kialakításban, hogy a kormány az adótörvény módosítását három lépcsőben terjeszti az Országgyűlés elő. Tudomásul vettük, hogy a kormány az első lépcsőben csak arra vállalkozhatott, hogy az adminisztrációt valamelyest csökkentse, a joghézagokat pótolja, és kismértékben mérsékelje a nem szándékolt hatásokat. A mostani ülésszak elé valamennyien reménnyel tekintettünk. Bíztunk abban, hogy a módosított személyi adó sávjai, kulcsai igazodni fognak az októberi ülésszakon általunk javasolt adómértékekhez. Áttekintve az adótáblázati javaslatokat, az elvárásokat, a módosításokat nem tartalmazzák úgy. így nem mindenben elégíti ki válásztópolgársainkat a tervezett módosítás. Az adótáblázat tervezőinek, készítőinek figyelembe kellett volna venni, hogy az 5 ezer—5.500 forintos keresetből — főleg a gazdaságilag elmaradott területeken, de az ország más részén — nem lehet adózni. Ez a jövedelem egy főre vetítve a családok esetében egyszerűen veszélyezteti a megélhetést. A jelenlegi adórendszer társadalmi fogadtatása a bevezetésekor rendkívül kedvezőtlen volt. A dolgozók éles kritikával illették, mert csökkentette a munkakedvet, sok tekintetben igazásgtalan, túlságosan progresszív, így változatlanul sok feszültség forrása. A jelenlegi törvénymódosítások sem enyhítik megfelelően a fennálló feszültségeket. Azt elismerem, hogy a költségvetési bevételek szempontjából nem vitatható jelentősége van az adóbevételeknek, ennek ellenére — amennyiben reálpolitikusok vagyunk — látnunk kell, hogy a jelenlegi tervezett adósávok és -százalékok továbbra sem nagyon serkentik a többletmunkát és a hatékonyság növelését. A többlet-jövedelmeket növekvő arányban terheli az adó, és ezért egyre kevésbé fűződik az emberek érdeke a túlmunkához. Tehát nincs ösztönözve a dolgozó abban, hogy bármilyen túlmunkát végezzen. Erre vonatkozóan szeretnék néhány példát kiragadni termelőszövetkezetünkből. A tejtermelő tehenészetünk ezer darabos tehén éves tejtermelését 6 millió literben határoztuk meg. Ennek teljesítésére célprémiumot helyeztünk kilátásba a szakvezetőknek. Megfeszített munkával hétköznap, vasárnap, ünnepnap, kora hajnalban a munkát lelkiismeretesen végezték és a kitűzött feladatot most év végére teljesítették. Termelőszövetkezetünk egyik vezető szakembere most 18 ezer forintos tejprémiumból — az SZTK és az adó levonása után — 6.300 forintot kapott kézhez. ítéljék meg Önök: mennyire van érdekelve ez a szakember abban, hogy minél több tejet termeljenek a tehenek? így egyre gyakrabban megismétlődik az, hogy az egyébként szorgalmas és élenjáró dolgozóknak egyre inkább csökken a munkaintenzitásuk, nem lesznek hajlandók ilyen feltételek mellett túlmunkát végezni. Egy másik élő probléma a termelőszövetkezetekben, a mi termelőszövetkezetünkben is, hogy a mezőgazdasági jellegből következően sok a kampánymunka. Emiatt jelentős a kereseti ingadozás. Ez olyan nettó keresetcsökkenést eredményez, amely fokozza a dolgozók bizonytalanságérzését. Ez különösen gondot jelent a mezőgazdaság számára a nyári munkák és az őszi betakarítás idején, amikor teljesítménybérben megy a munka. A számolgatás a kombájnosok körében is megtörtént, jelen pillanatban is megtörténik: meddig érdemes dolgozni. Az adóelőleg-fizetés rendszerét és módszerét javaslom módosítani, mert elfogadhatatlan, hogy a dolgozók csak hónapok után kapják vissza a tőlük levont adóelőleget. Az adóelőleg-levonásokra a jövőben a termelőszövetkezet vezetői kapjanak na-