Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3013 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3014 gyobb önállóságot annak eldöntésében, hogy a kampánymunkák idején mikor, mennyi adóelőleget vonjanak le. Hiszen ők jobban meg tudják becsülni, hogy mennyi lesz a dolgozó éves keresete, és menynyi a szemâyi adója. Az adóelőleg levonásához kapcsolódik egy másik probléma, amit az adóelőleg-levonás jelenlegi szabályai okoznak. Példaképpen említeném azokat a dolgozókat, akik év közben mennek el nyugdíjba, és a nyugdíj mellett már nem fognak dolgozni. Számukra lehetőséget kellene teremteni arra, hogy egykét hónap múlva visszakaphassák a tőlük levont többlet-adóelőleget. Vagy például a fiatal dolgozók év közben bevonulnak tényleges katonai szolgálatra — azok részére is biztosítani kellene a lehetőséget, hogy a levont többlet-adóelőlegeket a bevonulás után rövid időn belül visszaigényelhessék. Az említett dolgozók kis keresettel rendelkeznek, és arra a pár száz forintra, amit majd év végén visszaigényelhetnek, égető szükségük lenne minden adott hónapban, így azonban majdnem egy évet kell várni, amíg visszaigényelhetik a levont előleget. Az elmúlt országgyűlésen hangzott el az a tétel, hogy az adott törvényeknek időtállónak, ugyanakkor rugalmasnak kell lenniük, igazodniuk kell a társadalmi változásokhoz. Ezért is gondolom, hogy az előbb fölvetett problémákhoz hozzá kellene igazítanunk a törvény előírásait, mert a gyakorlat igazolja, hogy ezekre az igazításokra szükség van. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat indoklása szerint az adómérték megállapításánál az volt az elv, hogy a 48 ezertől 200 ezerig terjedő jövedelemtartományban a terhek erőteljesebben, míg a magasabb jövedelmeknd enyhébben mérséklődjenek a jelenlegihez képest. Az adómértékre vonatkozó A és B változatú javaslatot vizsgálva azonban úgy tűnik, hogy bár az adókulcsok csökkentek, az elvet nem sikerült maradéktalanul megvalósítania a törvényjavaslatnak. Ezért én a magam részéről a B változatot fogadom el. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslathoz nem akartam módosítást javasolni, de az ad hoc bizottság jelentését — amit tegnap köztünk szétoszttatott — áttanulmányoztam, és a második pontja arra biztatott, hogy a jelenlegi törvénytervezethez módosítást javasoljak. A második pontban az ad hoc bizottság javasolja, hogy a nyugdíj és egyéb jövedelmek együttes összegének adómentes határa 120 ezer forintra emelkedjék. Ezzel én egyetértek, támogatom is a nyugdíjasokat. De úgy érzem, hogy a legalsó sávban levő dolgozók, akik fiatalok, igaz, hogy az életnek még csak ötven százalékát töltötték el a munkában, legalább 50 százalékát akkor az alsó sávban ők is megérdemlik, és javaslom, hogy 60 ezer forintig ne legyen adó, tehát 0 százalékos legyen. Módosításomat a következőkkel indokolom. Éppen ez a kritikus adósáv, ahol a kereset létminimum körül van. A kiskeresetű dolgozók közül is gondoljunk elsősorban a pályakezdő fiatalokra, akiknek szó szerint létkérdés lenne, hogy ne adózzanak, hiszen családalapítás előtt állnak és meg kell oldani a lakásproblémákat is. Ezzel kapcsolatban számtalan anyagi gondjuk keletkezik. Ezért ezeket a fiatal embereket ne sújtsuk azzal, hogy megadóztatjuk, és ne a nagypapa és a nagymama segítsék őket céljaik elérésében. Azt hiszem, javaslatom nem valamiféle fellegekben járó irreális elképzelés. Tudom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet kényszerű körülményei között a népgazdaságnak igen nagy szüksége van az adóbevételekre. Azt is tudom, hogy az elkövetkezendő néhány évben nem lesz könnyű számunkra a haladás útja, nem lesz fájdalommentes. A magam részéről az ismertetett módosításokkal a törvényjavaslatot elfogadom. Reménykedem még abban is, hogy később, az adótörvény módosítása után a munka visszakapja régi rangját, újra becsület és dicsőség dolga lesz. És igazak lesznek Kölcsey Ferenc örökbecsű szavai: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!" Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szatmári Lajos képviselőtársunk felszólalása következik, Veszprém megye 6. számú választókerületéből. SZATMÁRI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat indoklásában is szerepel a következő megfogalmazás, idézem: „Minden egyéb koncepcionális kérdést az első év lezárását követő összegző értékelés alapján az 1989. évi nyári ülésszakra kell előterjeszteni." Ezen összegző értékeléshez kívánok már most néhány szempontot ajánlani, melyet javaslok figyelembe venni a törvény teljesítmény visszatartó hatása miatt. Választókörzetemben a népgazdaság számára is olyan fontos ipari- tevékenységek működnek, mint a szénbányászat, az alumíniumkohászat, a vegyipar, a villamosenergiaipar. Jelen van továbbá a ruhaipari ágazat, a mezőgazdaság, a közlekedés, a magánvállalkozás, az oktatás és az egészségügy. Az eterületeken szerzett tapasztalataim alapján mondhatom, hogy jó, mindenki számára megfelelő adórendszer nem létezik. Viszont korszerű adórendszerre szükség van. A bevezetett adórendszer az összes ismert hiányossága ellenére is működik, ami eredménynek számít. Bevezetése késett. A kialakult nehéz gazdasági helyzet miatt növeli a terheket, és más, nem ebből fakadó problémákat is ennek tulajdonítanak, ami az amúgy is feszült közhangulatot tovább ronthatja. Ez is alátámasztja azt, hogy a szükséges döntésekkel, módosításokkal nem szabad várni. A felelősséggel gondolkozóknak az a véleménye, hogy az adórendszert, a nem éppen népszerű volta ellenére is fenn kell tartani, de a szükséges korrekciókat az időben történő jelzésekre folyamatosan és rugalmasabban kell végrehajtani. Dyen korrekciót terjeszt elő a jelen törvényjavaslat is, amelyet véleményem szerint már korábban kellett volna elvégezni, éppen a feszültségek csökkentése érdekében. Általános véleményként fogalmazódik meg, hogy ez az