Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3009 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3010 a költségvetésnek, ha a B kerül elfogadásra. A költségvetési hiányt a bevezetésre kerülő módosított vállalati elvonások valószínű pótolni fogják, de a gazdálkodás ellehetetlenülésének veszélye fennáll, ami munkanélküliséget és növekvő költségvetési terhet eredményezhet. Tudjuk, érezzük, hogy ez az ördögi kör a pénzügyi kormányzatnak is igen nagy gondot okoz. Megfogalmazták a választókerületemben, hogy ha a kormány iránt megvan a bizalom, akkor vállalni kell egy-két évig az A változatot, ami gyorsabb elmozdulást hozhat a gazdasági mélypontról. A közvélemény a B változattal szimpatizál és azt helyezi előtérbe, mert rövid távú érdekét szeretné képviselni. El kell mondanom, hogy a személyi jövedelemadó egyik változata sem képes feloldani azokat a feszültségeket, amelyek az egyes családokat érintik. Példaként szeretném említeni, hogy az a család, ahol a férj 10 ezer forintos havi bruttó jövedelemmel rendelkezik, a feleség két kiskorú gyermekkel GYES-en van, a szemáyi jövedelemadó levonása után, ha egyéb tartozásuk nincs is — de a legtöbbjének van — az egy főre eső jövedelemmel a létminimum alá kerül, így a hasonló helyzetben lévőknél fokozottan előtérbe kerülnek a megélhetés gondjai. Feltétlenül indokoltnak látszik, hogy a központilag alakított bérpolitika és szociálpolitika sokkal szorosabban tartson lépést az adóztatás hatásaival. Felvetődött annak a gondolata is: ki kellene mondani, hogy a személyi jövedelemadó a jelenlegi és a tervezett formában alkalmas-e funkciójának oly módon való betöltésére, hogy a kritizált hatásokat ne hordozza magában. Indokolták ezt azzal, hogy a progresszív adóztatás hátrányai bármelyik változat elfogadásával megmaradnak, és a látszólag kedvezőbb B változat sem ellensúlyozza az inflációs hatást. Az előterjesztés szó szerint a következőket tartalmazza — idézem —: „Az adótábla módosításán kívül minden további, a mértékeket érintő javaslatot a kormány abból a szempontból mérlegelt, hogy azok elfogadása más források hiányában az adótábla korrekciójának mozgásterét szűkítené azon túl, hogy az új megoldások működtetésének beindításához, a megfelelő felkészüléshez már nincs idő. Másrészt csak egy átfogó felülvizsgálat keretében lehet elbírálni, hogy egyes részjavaslatok miként illeszkednek a továbbfejlesztett koncepció irányvonalához." Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy az ország szempontjából ilyen nagy jelentőségű kérdést szabad-e úgy elbírálni, hogy megmaradjon bennünk a kérdés: idő hiányában jól döntöttünk-e? Annál is inkább, mert a szemáyi jövedelemadó elfogadásakor is tudtuk, hogy erre a kérdésre rövidesen vissza kell térnünk. Választókerületemben a vállalatok és gazdaságok képviselői kifogásolták a személyi jövedelemadó számfejtésének, nyilvántartásának bonyolult rendszerét, mert az áttekinthetetlen és csak számítógépes feldolgozásban követhető. Megoldásként azt javasolták: határozza meg az állam, mennyit akar adóként elvonni, például minden 100 forintból 30-at, 40-et, így az állam bevétele is teljesül és mindenki által követhetővé és egyszerűvé válik az adózás és érvényesül a teljesítménynövelő szerep is. Ezzel elkerülhetővé válna az a kialakult gyakorlat, hogy a munkás a túlmunkában végzett huszadik munkadarabért nem annyit kap, mint az elsőért. Elképzelhető, hogy ezzel a módszerrel csökkenthető lenne a nagy létszámú adóapparátus, de ehhez a kialakult szemlélet megváltoztatására lenne szükség. Tisztelt Országgyűlés! Választókörzetem pedagógusait ugyanolyan hátrányosan érintették az adóztatási szabályok, mint az országban általában. Választókerületem valamennyi iskolája megkeresett azzal a kéréssel, hogy lehetőségeim szerint anyagi gondjaik megoldását segítsem. Tudom, hogy a teljesítmény érdekeltség megteremtése nem az adórendszer, hanem a bérrendszer feladata, de azért mégsem mondhatjuk, hogy az adónak ahhoz semmi köze — szerintem elkülönítve ezt nem lehet kezelni. Megnyugtató, hogy a költségvetés tárgyalásánál kiemelten foglalkoztunk a pedagógusok helyzetének javításával, de véleményem szerint ez nem jelenthet végleges megoldást. Tudom, hogy követelmény a szemáyi jövedelemadóval szemben a semlegességre irányuló megoldás, de a bérkötöttségek teljes feloldása nákül aligha valósítható meg a teljesítmények megfelelő anyagi elismerése. Szemáy szerint tisztában vagyok azzal, hogy felszólalásommal a pénzügyi kormányzat helyzetét nem könnyítettem, de az a szándék vezérelt, hogy a döntés meghozatalához a választókerületemben szerzett információkat továbbadjam. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül egy olyan témával szeretnék foglalkozni, ami nem a napirendhez kapcsolódik szorosan, mégis sok képviselőtársamat érinti, és Varga János képviselőtársam is foglalkozott vele. Ez pedig az a vád, mely mostanában gyakran éri az országgyűlési képviselőket. Nevezetesen, hogy döntésképtelenek, tájékozatlanok vagyunk, azt sem tudjuk, mit szavazunk meg. Több képviselőtársam nevében visszautasítom és kikérem ezt a hangot, mert ez az egész parlament lejáratására irányul. Azért, mert minden napirend előtt vagy közben nem ugrálunk fel, hogy véleményünknek hangot adjunk, és nem beszélünk csak azért, hogy saját hangunkat halljuk, vagy azért, hogy a tv-ben lássanak a vidéki rokonok, ettől függetlenül készülünk a napirendre, informáljuk választóinkat, és ha szavazni kell, tudjuk, mit miért. (Taps.) És ha nem lennénk folyton időzavarban, akár minden napirendná vállalnánk az egyénenkénti szavazás ódiumát. Úgy gondolom, hogy az említett vádak azért is érnek sokunkat, mert nem mondunk minden kormányelőterjesztésre állandóan nem-et. Mert itt a házban divattá válik, hogy „nem fogadjuk el" és „jól megmondtam most nekik"! Erről szólt Kállai Ferenc képviselőtársunk is. Meggyőződésem, hogy ez a magatartás nem vezet sehová, de alkalmas arra, hogy a