Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3007 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3008 olyan réteget zárunk ki az értékalkotás folyamatából, amely réteg a legtöbb erőforrást jelenti, jelentheti a társadalomnak. Ugyanis megvizsgáltuk a KSH statisztikai adatai alapján, és itt meg kell mondanom őszintén, hogy mi a KSH 1988 éves adataival számoltunk, és nem a KSH 1983-as adataival, Villányi elvtárs, mert azóta már nagyon sok víz lefolyt a Dunán, úgyhogy sok minden változott. Ebből adódik az a nagyságrendi különbség is, ami közöttünk fennáll ennek a módosító javaslatnak a forintosított következményeit illetően. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez a küszöbérték-emelés tized-százalékokat jelent az adóbevételben, és ez elfogadható megítélésünk szerint a pénzügyi kormányzat részére is. Azonban ha figyelembe vesszük itt ennek a néhány 100 millió forintos hatásán kívül azt a társadalmi hatást, amit ez a küszöbérték-emelés jelent, akkor ez pénzben szinte ki sem fejezhető. Tessék csak meggondolni, hogy nagyon sok pedagógus ma azért nem vállal munkát, mert egyszerűen számára ez a 96 ezer forintos küszöbérték kedvezőtlenné teszi a foglalkoztatási lehetőséget, kedvezőtlenné teszi magát a foglalkoztatást. Ha 120 ezer forintra felemelnénk a küszöbértéket, ezáltal egy jelentős réteg pedagógusoknál, a kvalifikált szakmunkásoknál, az egészségügyi dolgozóknál, mérnököknél visszakerülne a termelés folyamatába, vagy az értékalkotás folyamatába, és ezek lényegesen több hasznot hoznának, mint az az adókiesés — az a néhány 100 millió forintos adókiesés —, amit ez a küszöbérték-emelés jelent. Mi kiszámoltunk, hogy ez nem több, mint 150-200 millió forint közötti összeg. Hangsúlyozom, hogy a KSHadatokra és a társadalombiztosítási adatokra alapozva számoltuk ki ezt a következményt. Ebből következik az is, hogy mi emellett kardoskodunk és emellett voksolunk. Ugyanis nem mindegy az, hogy például gyermekinket milyen pedagógusok oktatják, képesítés nélküli pedagógusok, akiknek a száma egyre szaporodik, vagy azok a pedagógusok, akik rendelkezésre állnak, csak éppen e miatt a 96, vagy 100 ezer forintos küszöb miatt nem vállalnak munkát, és következésképpen a képesítés nélküli pedagógusok száma növekedik, ami nagyon súlyos társadalmi következményeivel együtt. Itt számunkra ez a társadalmi következmény sokkal súlyosabb, sokkal többet nyom a latban, mint az a szám, amit itt a rubrikába mínuszként le kell írni az adóbevételeknél. Kötelességemnek tartom elmondani azt is, hogy a jogi igazgatási és igazságügyi bizottság is megtárgyalta a kormánynak ezt a törvénymódosító tervezetét, és egy olyan kompromisszumos javaslatot terjesztett elő, hogy a küszöbérték-emelés 108 ezer forintban határozódjék meg. Mi a magunk részéről, amennyiben a képviselők többsége a 120 ezer forintot, annak ellenére, hogy alapos indokok szólnak amellett, hogy éppen az értékalkotás és a jövedelemtermelés miatt nem tudja méltányolni, nem tudja elfogadni, akkor kérjük az elnökünket, hogy a 108 ezer forintos változatot is tegye föl szavazásra, mint alternatív javaslatot. Mint ahogy említettem, ezek apró korrekciók, amelyeket most végrehajtunk és a múltkor végrehajtottunk az adótörvényen az adótörvényeknek a negatív hatását nem küszöbölik ki. Az adótörvényeknek a társadalomra és a jövedelemtermelés folyamatára történő kedvezőtlen hatását nem kompenzálja, ezért feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy az adóév befejeztével az első fél évben kerüljön sor alapos elemzésre, az illetékes bizottságokban vitára, és a tapasztalatok alapján olyan módosításra, amely ha kell, akkor koncepcionálisan is változtat a jelenleg működő adótörvényeken. Ennek az elfogadását azért is javasolom, és kérem a tisztelt országgyűlést, hogy ezt állásfoglalásával erősítse meg, mert ha a jövő év első fél évében nem sikerül az adótörvények koncepcionális módosítását elfogadtatni, akkor 1990-ben nem tudjuk az új adótörvény szerint a gazdaságot működtetni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz tíz képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Első felszólaló Movik Lászlóné képviselőtársunk, a Pest megyei 27. számú választókörzetből. MOVIK LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Jelenlegi ülésszakunk nem kis számú napirendje közül választókörzetemben a legtöbb kérdést és észrevételt a személyi jövedelemadóról szóló, 1987. évi VI. törvény módosításáról tették fel, illetve mondták el. Mivel e témában nem vagyok szakember, a választókerületemben konzultációs megbeszélést hívtam össze, és mondanivalóm alapját is az ott elhangzottak képezik. A választópolgárok véleménynyilvánításából egyértelmű volt, hogy tudatában vannak a személyi jövedelemadónak mint az állami költségvetés bevételének egyik fontos forrásának jelentőségével és szükségszerűségével. Azt is megértették, hogy tapasztalatok hiányában a kormánynak időre van szüksége ahhoz, hogy a szabályozók működési tapasztalatait értékelni tudja. Hozzászólásomban röviden azokról a felvetésekről szeretnék szólni, amelyekre úgy érzem, a rendelkezésemre álló anyag nem ad megfelelő magyarázatot. A legtöbben azt vetették fel, hogy a törvénynek mindenféleképpen segítenie kellene, hogy az adózás ne legyen teljesítmény visszatartó hatású. Az előterjesztett két változat közül igazából ennek a követelménynek egyik sem felel meg — mint az már elhangzott. Ezért fogalmazott így az egyik jelenlévő, hogy az A és B változat közül szerinte a D felelne meg a legjobban. Komolyra fordítva a szót, az A változattal akkor lehetne egyetérteni, ha a költségvetési hiány mielőbbi csökkentésének elérése a cél, mivel az A változatból magasabb adó folyik be, de nem ösztönöz a költségvetési kiadások dinamikus csökkenésére, amit a lakosság vár. Mivel ez teljesítményvisszatartóbb, mint a B változat, mérlegelni kell, nem hoz-e többet