Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-36
3005 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3006 Ennek alapján elkészült egy nagyon részletes elemzés. Ez a részletes elemzés tartalmazza mindazokat a hatásokat, amelyek ma a gazdaságra, a társadalomra és az egyénre hatnak. Ez az elemző anyag valamennyiünk rendelkezésére áll. Felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy akit részletesebben érdekel az eddig eltelt folyamatnak az elemzése, az adóügyi ad hoc bizottságnak ezt az anyagát megkaphatja, tanulmányozhatja és a megfelelő következtetéseket ebből levonhatja. Az elemző anyag legjellemzőbb pontjainak felsorolására sem hivatkozhatok most, merthiszen ez is túlhaladná azt az időt, ami rendelkezésemre áll. De engedjék meg, hogy három dolgot kiemeljek. Az adóügyi ad hoc bizottság — az anyagok alapján — megállapította, hogy az adótörvényeknek van inflációt gerjesztő hatásuk a költségekre és az árakra; megállapította, hogy ezeknek az adótörvényeknek kedvezőtlen a hatásuk a többgyermekes nagycsaládosokra; megalapította azt — és ez a legsúlyosabb —, az adótörvényeknek igen kedvezőtlen hatása a teljesítmények visszatartásában mutatkozik meg. Ez utóbbi a legsúlyosabb, hiszen számunkra most, a magyar társadalom, a magyar gazdaság számára a legsúlyosabb a teljesítmények visszatartása. Valamennyiünknek az volna az alapvető érdeke, hogy a teljesítmények növekedjenek, hogy olyan folyamatokat működtessünk a gazdaságban, amelyek a teljesítményeket katalizálják, gyorsítják, és nem olyan törvényekre, amelyek ezeket fékezik, még ha közvetett módon is. Ezek olyan problémák, amelyekkel szembe kell nézni, amelyeknek feloldására intézkedéseket kell tennünk. A pénzügyi kormányzat ismertette a legutóbbi országgyűlésen, hogy 3 menetben kívánja az adótörvényeket korrigálni. Az elsőn túl vagyunk, a másodikra most kerül sor, a harmadik pedig jövő év első felében minden valószínűséggel napirendre kerül. Abban állapodtunk meg, hogy az adótörvényeknek koncepcionális felülvizsgálatára és módosítására egy adóév eltelte után kerülhet csak sor, hiszen akkor állnak rendelkezésre igazából azok a tényadatok, amelyek alapján megnyugtató következtetéseket tudunk levonni az adótörvények pontos hatásairól. Ezért egy sereg olyan javaslat van a birtokunkban, aminek a tárgyalására, s aminek a törvényekben történő átvezetésére csak a jövő év első félévében kerülhet sor, de erre még majd visszatérek. Folytatni szeretném azzal, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat lényegében nyolc adókulcsot tartalmaz. Mi a nyolc adókulccsal kapcsolatban kifejtettük a vitában véleményünket, észrevételeinket, hogy maximum 4-5 kulcsot tartunk elfogadhatónak annak érdekében, hogy az adótörvények az ösztönző hatásukat megőrizzék, illetve, hogy az adótörvények ösztönző hatása a gazdasági folyamatokra beépüljön az adótörvényekbe. Ennek figyelembevételével tettük meg a javaslatainkat. Az előterjesztett törvényjavaslatok közül mi a B variációra voksoltunk. Villányi elvtárs ismertette az A és a B változat közötti különbséget, én ezt most itt nem szeretném megismételni. A B változattal kapcsolatban az a véleményünk, hogy a teljesítmények visszatartását ez a változat korrigálja nagyobb mértékben az A változathoz képest, de mssze nem olyan mértékben, amilyen mértékben korrigálni kellene az érdekeinknek megfelelően. A B változatnak azonban egy nagy hátránya is van. A B változat esetében a pénzügyi kormányzat nem értett egyet a két-gyermekesek családi pótlékának emelésével. Ezt a javaslatot csak az A variáció esetében tartotta lehetségesnek. Bánf fy György képviselőtársamnak volt egy olyan módosító javaslata, amit itt Villányi elvtárs is már érintett, és ismertetett, hogy ez a javaslat mind az A, mind a B variáció esetében kapcsolódjék az adótörvényekhez. Bánffy György képviselőtársammal megállapodtunk abban, hogy ettől a javaslatától e pillanatban eláll, és ezt a javaslatát a tavasszal, vagy az első félévben sorra kerülő koncepcionális módosításoknál vezetjük majd elő, és megkíséreljük akkor az adótörvényt úgy módosítani, hogy az a nagycsaládosok számára se legyen kedvezőtlen. A második törvénymódosító javaslata az ad hoc bizottságnak az adóküszöb értékével kapcsolatos. A kormány előterjesztésében az szerepel, hogy a nyugdíjasoknak a küszöbértéke 96 ezer forintról 100 ezer forintra emelkedjék. Mi ezt több okból nem tartjuk elfogadhatónak. Ez 4 százalékos növekedést jelent, ez nem felel meg sem az inflációs rátának, sem a várható béremeléseknek, és nem felel meg a küszöbértékre vonatkozó logikai egyenszilárdságnak sem. Hiszen az egyik esetben 4 százalékos, a másik esetben 15 százalékos a küszöbértékemelés. Itt szeretném azért elmondani azt is, amit Villány elvtárs nem mondott el, hogy a bizottságok tettek, sőt nagyon sok képviselő tett egy olyan javaslatot már az adótörvény bevezetését megelőzően is, hogy éppen a legszegényebb réteg érdekében emeljük meg a küszöb-értéket 70 ezer forintra. Ennek akkor az összkihatása 2 milliárd forint lett volna a Pénzügyminisztérium adatai szerint is. Akkor elterjedt egy olyan nézet, hogy ez nem 2 milliárd, hanem 20 milliárd. Az adótörvények elfogadását követően került ennek a tisztázására sor, amikor kiderült, hogy annak a javaslatnak, amit mi előterjesztettünk, valóban — a Pénzügyminisztérium adatai szerint is — 2 milliárd körül lenne a kihatása. Ezt azért mondtam el, mert egyrészt az igazsághoz ez is hozzátartozik, másrészt meg az a vita ami itt a második módosítással kapcsolatban közöttünk fennáll, ehhez is bizonyos értelemben kapcsolódik. Miért javasoljuk mi a kedvezményezett adóküszöb-emelésnek a törvényi módosíását? Nem elsősorban a kedvezményezésért önmagáért, bár ez sem egy utolsó szempont. Sokkal fontosabb az, hogy egy
