Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2747 Az Országgyűlés 33. ülése, 19< amelyet a Hazafias Népfront és az Országos Béke­tanács átirata is alátámasztott, hogy a riasztó és gázpisztolyok engedélyezését vissza fogjuk vonni. (Taps.) Ezt fogom javasolni, ha odajutunk. Legyen szabad azonban a dolog megértéséhez az előzményekről is beszélni. A lőfegyverekkel és a lőszerekkel kapcsolatosan jelenleg érvényben van két belügyminiszteri rendelet és három évvel ezelőtt fölmerült az a szükséglet, hogy ilyen fontos kér­dést egy magasabb jogszabály, jelesen egy törvény­erejű rendelet szabályozzon. Ennek a kidolgozása az elmúlt három év alatt megkezdődött és idő közben érkeztek olyan észrevételek is, hogy a modern tech­nika, jelesül például gázpisztoly, riasztópisztoly bir­toklását is rendezze ez a rendelet. Meg kell monda­ni, hogy a törvényerejű rendelet, amiről szó van, 90 százalékban a lőfegyverekkel foglalkozik és az összes azzal kapcsolatos ügyekkel és ezt sokkal gon­dosabban és alaposabban rendezi, mint a korábbi két belügyminiszteri rendelet tette. És csak egy kis hányadát képezi a riasztópisztoly, légfegyver, gáz­pisztolyra vonatkozó megjegyzés. A probléma nem olyan egyszerű, hogy ezt engedélyezzük vagy nem engedélyezzük; itt figyelembe kell venni, hogy tíz­ezrekre tehető, vagy százezret is elérhet a légfegy­vereknek a száma, mert már az országban vannak, nem lehet tudni hogy milyen nagy számú a behozott gázpisztoly, riasztópisztoly. Ezek tiltása olyan admi­nisztrációt tenne szükségessé, — Villányi elvtárshoz kellene fordulni ennek a fedezetéért — vagy pedig valamilyen más módon kellene ezt a kérdést megol­dani. Tehát nem egyszerű, bonyolult dologról van szó, de az Elnöki Tanács mindenesetre föl kell hogy vállalja, hogy rendbe tegye és a közvélemény újon­nan megnyilvánult tiltakozását figyelembe véve, vál­toztassa meg ezt a rendeletet. Egyébként szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a törvényerejű rendelet életbelépésének határideje január 1-je, tehát van időnk, hogy ezt megfontol­juk és adott esetben megváltoztassuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A honvédelmi bizottság nevében Török Mihály, a bizottság titkára szól. TÖRÖK MIHÁLY: Tisztelt Ház! Erre a tárgya­lásra nem került volna akkor sor, hogyha a honvédel­mi bizottság június 14-i ülésén a fegyver, lőszer tör­vény kidolgozásakor a bizottság javaslatát figyelembe veszik. Jelentem a Parlamentnek, hogy a törvényt időben megkapta a bizottság, megtárgyalta, véle­ményezte javaslatra. Megszületett, az egész törvényt együttesen alapvetően időszerűnek, szükségesnek tartotta, de a bizottság egyértelműen kiemelte a törvényből, hogy a riasztó és gázpisztolyok engedé­lyezése a mai társadalmi állapotokban nem segít, hanem ronthat, ezért a bizottság javasolta: hogy ezt ki kell a törvény tervezetéből venni. (Taps.) Javasolta azt meggondolni, hogy önvédelem cél­jából, úgymint más fegyvert, engedélyhez kösse, aki azt megkapja, az vásárolhassa, az vizsgázzon belő­?. november 26-án, szombaton 2748 le, gondoskodjon a tárolásáról, hogy idegen, jogtalan kezekbe ne kerüljön. (Taps.) Az volt a véleményünk, a lakosságot a rendőrségnek és nem önmagának kell megvédeni. (Taps.) Indokunk a következő volt: ezek a fegyverek, ha bűnöző kezébe kerülnek, nem védő, támadófegyve­rek. Főleg a gázpisztoly. Alkalmas lefegyverezni vá­ratlanul, éles fegyverrel felfegyverzett, biztonsági feladatot ellátó személyeket és hozzájutni olyan fegyverekhez, amivel utána, úgymondom, népirtást lehet végrehajtani, vagy rablást. Alkalmas fenyege­tésre, alkalmas félreértések előidézésére és tragédiák bekövétkeztetésére. Egy ilyen gázpisztolyt valaki valahol elővesz, szembe fogja egy fegyveres — mond­juk egy rendőrre, vagy egy katonai-járőrre, az hasz­nálja a fegyverét és bekövetkezik a tragédia. Segít­heti a gyermekbűnözést. Ha pedig gyermekek kezébe kerül játszani, tragédiák tömkelegét idézheti elő, hisz bebizonyított, egy méterről a riasztófegyver hatása a szemet kiégeti, a gázpisztoly pedig minden­kit megbénít. Ha ez gyermekek kezébe játszóeszköz­ként kerülhet, ez egy gyermektragédia-sorozatot hoz­hat magával. Úgy véleményeztük, hogy az engedélyezés nem segíti a közbiztonságot, az engedélyezés félelmet kelt a lakosságban és ezt így a törvénybe bevenni nem lehet. Ugyanakkor a törvényben, ha így marad ben­ne, megakadályozza a szerveket, akik erre jogosul­tak, hogy akinek illegálisan van — vagy bárhonnan szerezte —, de birtokában van, mielőtt még felhasz­nálja bármire, be lehessen gyűjteni. Tehát nem lehet eljárni a törvény alapján senkivel szemben mind­addig, míg nem használja. Ezen kívül javasoltuk a kormány részére — mert tulajdonképpen véleményt kértek tőlünk —, hogy a nagy hordereje miatt ez a rendelet inkább törvény legyen és jöjjön a Parlament elé, mint hogy elnöki tanácsi rendelet legyen. A bi­zottság ezt a javaslatát most is fenntartja. (Taps.) Jelentem, az igazsághoz tartozik még a következő. Ezzel a honvédelmi bizottság elnöke bízott meg, Ő részt vett az Elnöki Tanács ülésén. Ugyancsak az Elnöki Tanács két tagja egyben a honvédelmi bizott­ság tagja is. Mindhárman tiltakoztak, hogy ez benne maradjon a törvényben, ellene szavaztak, ennek el­lenére nem sikerült túlsúlyban kerülniük. Mi saj­náljuk, hogy így történt, mi magunkat — a fegyveres erők, szervek tagjait is - riadalommal tölt el, hogy ezt törvénybe iktatjuk. Azt javasoljuk, vonja vissza az Elnöki Tanács és a Parlament döntse el, törvény lesz-e belőle, vagy tör­vényerejű rendelet, és akkor kerüljön ide a következő ülésünkre. Befejezésül egy gondolatot szeretnék még a Par­lamentnek jelezni. A honvédelmi bizottság ezen ülé­sén részt vettek a sajtó, a rádió, a TV képviselő. Egyetlen egy gondolatban, egyetlen egy közelmény­ben nem jelent meg a honvédelmi bizottság állás­foglalása, csak az, hogy ülést tartott, megbeszélték ezt a törvényt. Kérem a sajtó képviselőit, hogy ilyen jelentős ügyekben a tartalmát is legyenek szívesek elmondani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom