Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2737 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2738 de a kollektív testületek nyilvánossága biztosítékot jelent a döntések jobb megalapozottsága érdekében. Felmerült az is, hogy infrastruktúrát fejlesszünk, és ahhoz adjunk támogatást kevésbé gyártmányfejlesztést. Én azt hiszem, hogy mindkét szempont ugyancsak megoldható, csak a támogatás eltérő eszközeivel. Úgy gondolom és gyakorlatilag ez az eddigi időszakban is már kialakult, hogy abban az esetben, ha közvetlenül, egy vállalatot érintő fejlesztésről van szó és ez a fejlesztés országosan is új, különösen akkor, ha célja az export, ebben az esetben a központi alap nem maradhat semleges, ha ilyen igénnyel, ilyen megalapozott igénnyel fordulnak hozzánk. Ebben az esetben azonban mások a visszatérítés szabályai, mint más hosszabb távú fejlesztéseknél. Úgy hogy összeegyeztethetők a szempontok. Egyébként én úgy gondolom, hogy éppen a gyártmány-fejlesztési esetekben lesz a legnagyobb szerepe a pénzintézeti támogatásnak — mint ahogy ezt már eddig is tapasztaltuk — és a kockázati tőkének, amelynek a bevezetése megkezdődött. Meg kell mondjam, ez nem rövid folyamat, a kockázati tőke bevezetése. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságban a közelmúltban készült el egy tanulmány, amely áttekintette jó néhány ország gyakorlatát, és ez azt mutatja, hogy jó néhány év, van olyan ország ahol egy évtized is kellett, amíg ez a rendszer megszilárdult és igazán hatékonyan működött. Sajnos mi egy kicsit elkésve kezdtük, de megkezdtük az idén, és szándékunk szerint növelni fogjuk a kockázati tőke részvételét a műszaki fejlesztési feladatok megoldásában. Másik kérdés a fejlődés iránya, a támogatás iránya, és ezzel kapcsolatban az infrastruktúra jelentősége, mind a szellemi, mind a fizikai infrastruktúráé. Meszszemenően egyetértek ezekkel a megjegyzésekkel, egyre jobban látszik, hogy a műszaki fejlődésnek rendkívül erős gátjává válik az infrastruktúra elmaradott állapota. Sokat beszélünk, a mostani vitában is fölmerült, az 1992-es év. Tisztelt Ház! Én remélem, hogy meg tudjuk teremteni az egységes Európai Közös Piachoz a kapcsolat szálait, hídjait. Remélem, hogy hatékony és számunkra eredményes együttműködés alakul ki. Látom, hogy nagyon sok erőfeszítés történik ennek érdekében. De ennek, Tisztelt Képviselők meg kell teremteni a műszaki feltételeit is. Itt néhány dologról szó esett a vitában. A műszaki feltételeket a távközlésben, a műszaki feltételeket a szabványosításban, és sok egyéb területen. Ha ezeket a műszaki feltételeket nem teremtjük meg, akkor minden egyéb próbálkozásunk csak nagyon korlátozott eredményekhez vezet. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy a következő 5 éves tervidőszak kutatási, fejlesztési programjai között kiemelt jelentőséget kell adni az infrastruktúrához kapcsolódó műszaki fejlesztési feladatoknak. Végül egy kérdés, amelyet Tóth János elvtárs érintett, és mindannyiunk számára fájdalmas. Ez a műszaki szakértelmiség, a vállalati szakértelmiség. De hozzátenném összességében az értelmiség jelenlegi helyzete eredményes működésének lehetősége és annak korlátai. Bizonyos vagyok abban, hogy nem lehet egyik napról a másikra változást elérni, a szándék egyértelműen kifejezésre került már egynéhány, igaz az adott körülmények között eléggé korlátozott, hatású döntésben. Én egyformán fontosnak tartom és bizonyos vagyok benne, hogy az e területen dolgozó kollégáim ugyanígy gondolkoznak, hiszen a közös munkában ezt nap- mint nap tapasztalom a laboratóriumban is — egyformán fontosnak tartom a személyi, anyagi feltételeket, és a munka végzésének a körülményeit, annak a feltételeit. Én úgy gondolom, eddig is a központosított műszaki fejlesztési alap terhére, amit lehetett, megtettünk ennek érdekében. Megemlíteném, hogy a kutatóintézetek műszerbeszerzéseinek egy jelentős hányadát a központosított műszaki fejlesztési alap biztosította. Biztos vagyok abban, hogy ez nem elég, de meggyőződésem, hogy azok a tervek, amelyek az importliberalizál ássál kapcsolatosak, javítják ezeket a feltételeket is. Tóth János elvtárs felvetette, hogy az értelmiségiek közül sokan fejlett tőkés országba mennek dolgozni. Én úgy gondolom, hogy a jelenségre, ha az általánossá és tömegessé válik, feltétlenül fel kell figyelni, és már ma is fel kell figyelni, mint jelre. De meggyőződésem, hogy az ilyen természetű munkavállalásnak nagyon sok előnye is van - Tisztelt Ház — a hazai műszaki fejlődés számára és a hazai tudomány számára. Mi hosszú ideig éreztük, és még most is érezzük annak hátrányát, hogy volt néhány év, talán egy évtized, amikor erősen el volt szakítva egymástól a mi országunk tudományos élete a nyugat-európai országok tudományos életétől. Ennek a hátrányát — mondom — még most is érezzük. A kapcsolatoknak az építése, amely csak személyi közös munkán alapulhat, csak a magyar kutatók munkájának a megismerésén alapulhat, feltétlenül hasznos az ország számára, feltétlenül hasznos az ország kutatóinak megismerése és értékelése, becsülése számára. Ezek a kutatók becsületet szereznek az országnak. Köszönet jár érte. Végül — tisztelt képviselők — azt hiszem, a mostani ülésszakon ritka eset, amikor egybehangzó véleményük volt a felszólalóknak a törvényjavaslat támogatása. Tudom, hogy ez elsősorban az ügy fontosságának és jelentőségének szól. Éreztem a felszólalásokban, és éreztem a parlamenti bizottságok vitáiban is a bírálatot. Éreztem, meg kellett éreznem, észre kellett vennem, és tudom, hogy kollégáim, munkatársaim is érezték. Tudjuk, hogy nagy a felelősségünk akkor, ha az Országgyűlés megszavazza a műszaki fejlesztési alapról szóló törvényt: ezt a felelősséget vállaljuk. Kérem az Országgyűlés döntését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A terv- és költségvetési bizottság képviselőtársaink között szétosztott jelentésében módosító javaslatot terjesztett elő a törvényjavaslathoz. Gondolom, mindannyian megkapták. Ezekre utalt