Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-33

2735 Az Országgyűlés 33. ülése, 1988. november 26-án, szombaton 2736 távú kutatási-fejlesztési programok mellett az OMFB a jövőben kiemelten foglalkozzon olyan eljárásokkal, amelyek az infrastruktúra létrejöttét, megalapozását és az informcáiós rendszerek kialakítását segítik elő. Nem a termelő ágazatokban tehát, hanem a termelő ágazatoknak a fejlesztését elősegítő feladatkörökben kell elsősorban tevékenykedni, illetve a nem termelő ágazatokban, mint az oktatásügyben, az egészségügyben, a közlekedésben, a távközlésben, és sorolhatom a többi példát. Ha már a törvénytervezet is felveti a pénzintézetektől e célra kért hozzájárulást, akkor jogos, hogy a műszaki fejlesztés ugyanott történő támogatását is előtérbe helyezzük, a hitelkártya bevezetését, a devizaszámlák számítógépes ügyintézésének megalapozását, vagy említhetném az árukódot a kereskedelemben, a telex, a telefax bevezetését az információtovábbításban vagy a csomagolástechnikát az élelmiszergazdaságban, mely egyaránt érdeke az államnak is és a vállalatoknak is. Az egészségügyben például a lézer felhasználása a diagnosztikában és a daganatok eltávolításában nem lehet intézményi fejlesztési feladat. Vagy a génállomány megőrzése a mezőgazdaságban, az ott alkalmazott fajtafenntartás természetesen nem képzelhető el állami eszközök nélkül. De sorolhatnám a példákat tovább az oktatásügyben is. Mit finanszírozzunk tehát a központi alapból? Nem a napi gondot, nem a termékelőállítást és annak piacképességét, mert ehhez az állami út hosszú. Tudást bővítő eljárásokat, melyek sokoldalúan hasznosíthatók és ágazatsemlegesek. A mikroelektronika, a nukleáris technika, a biotechnológia megalapozása sorolható ide. Ezeket a jövőképet formáló eljárásokat kell elsősorban ma a műszaki fejlesztés központjába állítani. A törvénytervezet a korábbi gyakorlatnál szélesebben fog. Mintarendszerekről beszél, ezeket akarja behozni, kialakítani, itthon fogadó készséget teremteni hozzá. A technológiai transzfert akarja segíteni. Felvetem a szabványok mellett azonban, ma már a műszaki eljárásjog segítését, az ezzel való törődést. És felhívom a figyelmet a találmányok, szabadalmak ügyére. Jó lenne, indokolt lenne, hogy 1992-re már megszűnne az Európai Gazdasági Közösséggel szemben ma még meglévő eltérő gyakorlat, és az úgynevezett eljárás szabadalmak helyett hazánkban is elismernék a termék szabadalmakat. Addig talán megalkotásra kerül a Gágyor Pál képviselőtársam és általam is, az ipari szerkezetalakítás vitájában, az Országgyűlés nyári ülésszakán felvetett innovációs törvény. Kedves Képviselőtársaim! A műszaki fejlesztést minden kultúr-jogállamban adókedvezménnyel támogatják. Nálunk az ÁFA kevés kedvezményt érvényesít, a személyi jövedelemadó pedig csak az alkotó tevékenységet ismeri el. A Pénzügyminisztérium alapreflexiója az adókedvezmények elutasítása, hivatkozással az állami költségvetés hiányára. Pedig a műszaki fejlesztés alapozza meg a beruházási kedvet, hogy a vállalat többet termeljen, jobban virágozzon és több adót fizessen. Ezt előttem Lotz Ernő képviselőtársam is hangsúlyozta. Milyen vállalatokra építsünk akkor? Felszólalásom előtt több Budapest XI. kerületében működő vállalat vezetőjével tanácskoztam, konzultáltam erről. Korábban a nagy vállalatok jelentették a garanciát arra, hogy a műszaki fejlesztésre szánt pénz helyet, teret talál és megtérül. Ma összetettebb a helyzet. Virágozhatnak a kis- és közép vállalatok, tönkremehetnek a nagyok. Ez a törvénytervezet a kis vállalatoknak, köztük jó néhány szövetkezetnek, kisebb termelőszövetkezetnek kivételt ajánl föl. Ezek hozzájárulást nem fizetnek, de félő, hogy akkor nem is kapnak. Egyes országokban kötelező az állami támogatás 20 százalékát a kis vállalkozási szférának adni, mi pedig az innovációs kör talán leginkább rugalmas vállalatait nem akarjuk bevonni? Pedig a magántőke is létrehozhat és létre is hoz ma már műszaki fejlesztési alapítványokat. Az Országgyűlés ma már egyre inkább felelősséget érez a hozott törvényekért. Ellenőrizni kívánja a törvény végrehajtását. Helyeslem, hogy a központi műszaki fejlesztési alap kezelését a Minisztertanács vállalja. Ugyanakkor javasolom, hogy a létrehozandó Országgyűlési Tudományos Bizottság haladéktalanul alakuljon meg, és tevékenységét bővítse ki erre a törvényre is: legyen a neve Tudományos és Műszaki Fejlesztési Bizottság. Tagjai közé pedig válasszunk az Alkotmányjogi Bizottsághoz hasonlóan külső, neves műszaki szakembereket is. A műszaki fejlődés biztonsága, a törvényes garanciák megteremtése érdekében, a törvényjavaslatot támogatom, képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés. Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett, ezért a vitát bezárom. Dr. Tétényi Pál elvtársat, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökét illeti a szó. DR. TÉTÉNYI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt megköszönöm a hozzászólásokat, az észrevételeket, a megjegyzéseket. A vita jellege nem tesz szükségessé hosszú zárszót. Csupán néhány kérdésre szeretnék kitérni. Mindenekelőtt arra, ami a legtöbbet visszatérő momentum volt a vitában, nevezetesen, hogy mire is használjuk fel, milyen irányokban használjuk fel, és hogyan használjuk fel a műszaki fejlesztési alapot. Én egyetértek mindazokkal az észrevételekkel, amelyek elhangzottak, bár voltak ezek között ellentétes jellegűek is, hiszen volt olyan megjegyzés, amely a kollektív elbírálást hibáztatta, hogy ez meghosszabbítja az eljárást, volt olyan észrevétel is, amely a nagyobb nyilvánosság érdekében egy szélesebb tájékoztatást tenne szükségessé. Véleményem szerint mindkettő megoldható, mindkét igénynek eleget lehet tenni, a munka racionális szervezésével. Teljesen világos, nem lehet az egyéni döntés felelősségét áthárítani kollektív testületekre,