Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-32
2721 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2722 előirányzataival összhangban többször korszerűsítettük. Mi tette szükségessé most törvény kezdeményezését? Mindenekelőtt az, hogy a gazaságirányítási rendszerben lezajló jelentős változások a folyamatosan korszerűsített központi műszaki fejlesztési alap rendszerét is túlhaladták. Az új szabályozást pedig az Országgyűlés által a múlt évben elfogadott jogalkotási törvény szellemében törvénybe kell foglalni. Indokolja ezt a műszaki fejlesztés megnövekedett szerepe is. A törvény előkészítése során több ízben megfogalmazódott az az igény, hogy a központi műszaki fejlesztési alap rendszerén túlmenően a műszaki fejlesztésről és az innováció egészéről készüljön törvény. Ezzel magam is egyetértek. Egy átfogó, magas szintű innovációs jogszabály előkészítése azonban a jogszabályalkotás folyamatába való beillesztés szükségessége miatt is hosszabb időt igényelne. A gazdasági mechanizmus korszerűsítésével összehangolva arra néhány éven belül lehet sort keríteni. Hangsúlyozni szeretném viszont, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat szemléletében és tartalmában is korszerű, összhangban van a társasági és a vállalkozási nyereségadótörvényekkel. A törvényjavaslatban kifejeződő leglényegesebb változás az eddigi gyakorlattal szemben, hogy a hozzájárulás mértéke szektor- és szervezetsemlegessé válik, normatív alapra épül. Ezzel megszűnik az eddigi szabályozás azon ellentmondása, hogy a gazdálkodók egy jelentős része nem járult hozzá a központi forrás képzéséhez, egyes ágazatok viszont, elsősorban a gépipar és a vegyipar, aránytalanul magas befizetést teljesítettek. Az alaphoz történő hozzájárulás nem adó, de adó jellegű. Azt a gazdálkodó szervezetek továbbra is költségeik terhére fizetik. A befizetési kulcs nagysága, az előző évi nyereségadó 4,5 százaléka, a VII. Ötéves tervben előirányzott összegből adódik, amely 1989ben számításaink szerint mintegy 8-8,5 milliárd forintot fog kitenni. A vállalatok összességének befizetése lényegében azonos mértékű marad. A befizetők köre bővül, a befizetők egy részének, főként az előzőekben említett feldolgozóipari szakmáknak a hozzájárulása csökken. Az iparvállalatok terhének csökkenése mintegy 40, ezen belül a gépipari 56, a gyógyszeripari vállalatoké mintegy 66 százalék. A kivételek és kedvezmények körét, illetve mértékét a vállalkozási nyereségadó-törvény alapján és a műszaki fejlesztés egyes specifikumainak figyelembevételével határozza meg a javaslat. A törvény megalkotásával a korábbinál stabilabb, jobban kiszámítható alapokra kerül a központosított műszaki fejlesztési hozzájárulás rendszere, ami lehetővé teszi az érintett széles szakmai kör távlatosabb gondolkodását, hosszabb távú elkötelezettséget is eredményező kezdeményezéseit. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy röviden foglalkozzam azzal a különböző fórumokon felmerülő kérdéssel, hogy mi teszi indokolttá külön alap működtetését a műszaki-fejlesztési feladatok finanszírozására? Ma ez többször már felvetődött. Szirtesné Tomsits Erika felszólalása is arra késztet, hogy erről beszéljek. A kérdés kapcsán több tényezőt is említenem kell. Mindenekelőtt azt, hogy a felhasználási célok nagy hányadának jellege jelentősen eltér a költségvetés terhére megoldandó feladatok természetétől. Lényeges szerepe van a különálló alap működésének abban, hogy mindeddig sikerült biztosítani a csökkenő költségvetési források ellenére is a kutatási és fejlesztési ráfordítások elfogadható szintjét, konkrét műszakifejlesztési célokra irányuló rendelésekkel. Ezáltal fordultak a nagy hazai kutatóintézetek a hetvenes évektől kezdve jelentős mértékben gyakorlati célok felé is. A viszonylag stabil képzési rendszer egy igen rugalmas, költségvetési kötöttségektől mentes, a gyakorlati követelményekhez igazodó felhasználási lehetőséggel párosul. Az alap révén volt lehetőség már az eddigiekben is az innováció egymásra épülő szakaszainak bizonyos mértékű összekapcsolására. így mód adódott a tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés mellett a piackutatás, termelésszervezés és korlátozott mértékben az új technika bevezetését célzó termelő beruházásokra is. A központi műszaki fejlesztési alap felhasználásának meghatározó sajátossága, hogy abból — legalábbis elvben — nem intézmény-, hanem feladatfinanszírozás történik. A hozzájárulások konkrét szerződésben körülírt műszaki-fejlesztési célok megvalósítására irányulnak. Bár, az őszinteség jegyében azt is be kell vallani, hogy előfordul a rejtett intézményfinanszírozás is, ami az ellenőrzés megerősítésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Az önálló alap létezése lehetőséget ad a tudományos és műszaki haladás gyors üteme által felmerülő változó, váratlan igényekre való reagálásra. Erre nagyon sok példa említhető, a mikroelektronikától az iskolaszámítógépek bevezetéséig, az 1987-es év nagy világfelfedezése, a magas hőmérsékletű szupravezetés jelenségéhez kapcsolódó hazai program indításától az NSZK-hitel hazai felhasználását realizáló műszakitechnológiai fejlesztésekhez nyújtott támogatásokig. Az alapszerű kezelés megkönnyíti az ellenőrzést. Módot ad a képzés és felhasználás közvetlen összevetésére, továbbá annak elemzésére is, hogy a hozzájárulások miként kerülnek vissza a gazdaság vérkeringésébe. Tisztelt Országgyűlés! A központosított műszakifejlesztési alap felhasználásának fő irányait a VII. ötéves tervtörvény határozta meg. Ennek értelmében a források felhasználásában elsőbbséget élvez az anyagés energiafelhasználás hatásfokának javítása, az elektronizálás széles körű elterjesztése, a mikroelektronikán alapuló technológiák fejlesztése, valamint a biotechnológiák fejlesztése és alkalmazása. Ezek a fő irányok képezték az alapját a központi forrás tárcák közötti felosztásának a VII. ötéves tervidőszakban. Az e tervidőszakban eddig megkötött szerződések értelmében az alap nagyobb hányadát közvetlenül a vállalati szféra használja fel. A másik részt a kutatóintézetek és tanszékek, de túlnyomó többségben olyan
