Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2707 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2708 valóban megfelel-e a követelményeknek? Azt érezni: a jelenlegi monetáris politika nem igazán teszi érdekeltté a vállalkozókat a struktúraátalakítást eredményező fejlesztésekben. A gazdálkodók ezért, ha egyáltalán van szabad tőkéjük, célszerűbbnek látják bankrészvényekbe befektetni. A jól működő bankokban elérhető osztalék többszöröse a működő tőke hozamának. A népgazdasági szintű jövedelem több mint 20 százaléka a banki szférában képződik. A hosszú távú gondolkodásban mindenekelőtt el kell felejteni a 18—20 százalékos uzsorakamatot. A nyugati piacgazdálkodások egy évtizeddel ezelőtti ilyen irányú próbálkozásai sem eredményezték a gazdaság élénkülését. A gazdálkodók hitel iránti éhségét egyéb úton is lehet mérsékelni. Konkrétan fogalmazva: üzleti alapon is csak az kapjon hitelt, aki a gazdasági prioritásokhoz igazodva, eredményesen működik. Valósuljon meg a szelektív finanszírozás. Gazdaságirányításunk tényleges vezérelvévé kell váljon az.a felismerés, hogy a rövid távú egyensúly szempontjait nem szabad egyoldalúan a gazdaságpolitika középpontjába állítani. A külső és a belső egyensúlyi követelményeket csakis a szerkezetváltozásnak teret adó, azokat nem akadályozó, hanem segítő közgazdasági feltételrendszer kifejlesztésével együtt helyes kezelni. Apró jelei a törekvésnek a gazdaságban ma érzékelhetők. Eredménye a konvertibilis exporttöbbletben realizálódik. Bár ezt ma többen vitatták, amit én nem tudok elfogadni. A gazdaság élénkítéséhez elengedhetetlen a szelektív árfolyam-politika. Az importliberalizálást, az export további ösztönzését a gazdasági érdek kell, hogy determinálja. És ezt nem szabad társadalmi közmegegyezés tárgyává tenni. Az importhoz jutás ma nagyon ellentmondásos. A bevásárló turizmus minden számítást felülmúl. Tanulságos lehet számunkra, hogy november 7-ét több honfitársunk ünnepelte Bécsben, mint talán idehaza. A fogyasztói cikkek iránti importérdekeltség szinte határtalan. A belpiaci választék bővítésére, a kínálati piac megteremtésére irányuló intézkedéseket, amelyek Beck Tamás miniszter elvtárs részéről elhangzottak, csak üdvözölni lehet. Tudomásul kell vennünk, hogy a nyugati versenytársak és a fejlődést hordozó gépipar között a technikai különbség egyre nagyobb mértékben növekszik. A kibontakozás tartós pillérei a reálfolyamatok érdemi javításával érhetők csak el. De miből, ha nem marad forrás. Fogadja el a kormány, hogy az ipari dolgozók és vezetők többsége hazánkban épp olyan tehetséges, mint nyugaton. A termelők mozgásterét kell azonban tovább bővíteni. Nem tartható az a gyakorlat, hogy versenyhelyzetben lévő iparágak még jelentős konvertibilis export ellenében sem juthatnak csúcstechnikához. Az említettek, előrehaladásunk érdekében föltétlenül fontos, hogy a kormány figyelmébe kerüljenek. A vállalkozói nyereségadótörvény-tervezet kétséget kizáróan törekszik az adósemlegesség, az egyszerűség, a stabilitás alapelveinek megfelelni, s része annak a reformfolyamatnak, amely hozzájárulhat az erőforrások hatékonyabb befektetéséhez, elősegítheti a tényleges kibontakozást. Ugyanakkor további lépéseket szükséges tennünk a külkereskedelem liberalizálásához, a versenyorientáltabb piacszerkezet megteremtésére és a piacra való bejutás korlátainak leépítésére. Ez is feltétele többek között annak, hogy az új adórendszer hatékonyabban működjön. Az új vállalkozás nyereségadótörvény-tervezet több szempontból előrelépést tartalmaz. Vannak azonban nemkívánatos átmeneti elemei is, amire ma több utalás történt. Az adósemlegesség kritériuma, hogy minden vállalati jövedelemre egységes adókulcs legyen alkalmazva. Átmenetileg az adókedvezményezettek köre indokoltsága elfogadható. A törvény 12. paragrafusa első szakaszában a pénzügyminiszter adókulcsnövelő módosítást kezdeményezett. E szándék nem egészen ismeretlen, hiszen a bizottsági üléseken már szóba került. A terv- és költségvetési bizottság a tapasztalatokat összegezte és a törvénytervezetnek megfelelően az 50 százalékos vállalkozási nyereségadót támogatja. A 24-én kézbe adott javaslat Horváth Jenő képviselőtársnak a legutóbbi ülésszakon kifejezésre juttatott félelmét igazolja. Kezdeményezte októberben: döntsön a parlament, a novemberi ülésen egy magasabb adómérték kerül napirendre. Sajnos nem tévedett. Én a törvénytervezetnek megfelelően a vállalatok esetében az 50 százalékos adókulccsal értek egyet. A sokirányú egyéb elvonást figyelembe véve, ez ma a tűrőképesség határa. Az osztalék bevezetése nem reformkonform. Nem felel meg a társasági törvény kritériumának, a működést lehetetleníti. A tulajdonformák átalakulását veszélyezteti. Ne legyen az adószabályozás kiegészítő eleme a vállalati vagyon utáni osztalék. Kérem, hogy az országgyűlés a javaslatomat fogadja el. A 12. paragrafus első szakasza hárommillió forintot meg nem haladó vállalkozói adóalapra 40 százalékos adókulcsot alkalmaz. Tallóssy Frigyes javasolta az összeg 10 millió forint értékhatárra történő fölemelését. Én Lékai Gusztáv képviselőtárssal értek egyet, ugyanis így is helyzeti előny van a vállalkozók részére biztosítva. E tervezettel a kisváüalkozók többsége azonban nem ért egyet. A kialakult hangulat alapján a vállalkozások nagymértékű visszaesése prognosztizálható. Aligha szükséges hangsúlyoznom, hogy a szolgáltatás visszaesése, amit választókörzetemben is tapasztalok, közérzetet rontó tényező. Javaslom, hogy a 3 millió forintot meg nem haladó alap legyen megbontva. Az egymillió forint adóalapig 30 százalékos adókulcs legyen alkalmazva. Ezzel elérhető, hogy legnagyobb részt képviselő egyéni, illetve kiscsoportos vállalkozók köre nem szűkül, hanem bővülni fog. A vállalkozói nyereségadóról előterjesztett törvényjavaslat egészében korrektnek és jól áttekinthetőnek tartom. Ezt ma ugyan rajtam kívül többen is alátámasztották. Indokolt volt a kétfordulós tárgyalás. A hibát én abban érzem, hogy a sokcsatornás elvonás változatlanul megmarad. A vállalkozási adón felüli elvonások torzítják, áttekinthetetlenné teszik a vállalati költségszerkezetet. Célszerű volna a vállalatoknál adó jellegűnek minősített elvonásokat a következő módo-