Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2709 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2710 sításnál egységes keretbe foglalni. A társadalombiztosítási járulék, a szakmunkásképzési alap, a műszaki fejlesztési alap, a lakásalaphoz történő hozzájárulás és még lehetne sorolni tovább, mind külön lesz szabályozva. És még lehetne sorolni, de termesztésen ezt nem teszem. A lakásalap létesítésével én egyetértek, azonban javaslom, hogy ennek központosított hányada ne legyen több, mint 50 százalék. Ez részben fedezetet nyújt az alacsony kamatrátával kibocsátott lakáskölcsönök kamatkiesésére. A vállalati körben maradó 50 százalék lehetőséget nyújtana a nehezebb helyzetben levő dolgozók lakásgondjainak megoldásához.,Az esetben, ha a vállalat e célra nem mobilizálja a visszamaradó hányadot, természetesnek tartom, hogy az központosításra kerüljön. A vállalatok, a szövetkezetek, az állami költségvetéssel szemben kötelezettségeken kívül is jelentős öszszeggel támogatják a költségvetést. Részt vesznek a vállalatok a vízműhálózat, a csatornatársulások, a telefonhálózat, az iskolák, a kultúrintézmények, a sportlétesítmények fejlesztésében. Tehát nem a szűklátókörűség jellemző. Igaz, e segítségre a helyi tanácsok a jövőben már kevésbé számíthatnak. Tisztelt Országgyűlés! Zárógondolatként a szükségét érzem hangsúlyozni, hogy a kormányzat erőfeszítései elismerést érdemelnek. A jövő évi költségvetésről nyilatkozva, a kormány elnökhelyettese nagy elszántsággal utalt a társadalmi közvélemény által már eddig is sürgetett intézkedésekre, amelyek keretén belül célul van tűzve a katonai kiadások csökkentése, a vállalati támogatások jelentős mérséklése, az állami adminisztráció központi apparátusának és költségvetésének csökkentése, az állami beruházások visszafogása. Javaslom: e törekvésben a parlament bátorítsa a kormányt. Meggyőződésem, hogy közös erőfeszítéssel a kibontakozási program végrehajtása gyorsítható. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Géczi István, budapesti képviselőtársunké a szó. DR. GÉCZI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés időszakainak egyes napjain figyelem a képviselőket, különösen az esti órákban. Ahhoz, hogy magas szintű szellemi teljesítményt tudjunk produkálni, ahhoz magas szintű kondicionális szint kell. Ugy érzem, ez a fegyelmezett képviselők egy részénél megvan, többeknél nincs. Tallóssy Frigyes képviselőtársam javaslatára szeretnék néhány percben, néhány mondatban reagálni. Ezt a javaslatát a terv- és költségvetési bizottság ülésén már hallottam, ott egy kicsit másképpen szólt. Másképpen készültem erre a felszólalásra, ezért a felszólalásomat rövidíteni kell. Képviselőtársaim imént elhangzott javaslatát véleményem szerint is mérlegeim kell. Mai világunkban, melyben szándékainknak megfelelően egyre nagyobb, kiterjedtebb keretet kívánunk biztosítani a pénzmechanizmusoknak, a lehetőleg kivételektől mentes normatív szabályoknak, minden korábbinál pontosabban látnunk kell az egyes ügyekben érintett területeken a tevékenység lehetőségeit, a működés feltételeit. Újkori történelmünkben talán még soha nem volt enynyire igaz ránk nézve is az a régi mondás: százszor mérj, egyszer szabj. Társadalmunk és gazdaságunk olyan, a mindennapi megközelítéstől eltérő finom részleteit, belső összefüggéseit, olyan érzékeny hálózatát is ismernünk kell, amelynek hiányában a demokratikus döntés önmaga ellenzékévé, a jobbító szándék jóvátehetetlen károkozásba fordulhat. Ebben a Házban, de az ország más fórumain is gyakran elhangzott a féltő felhívás: óvjuk meg a sportot attól, hogy kizárólag a pénz logikája, törvényei szerint alakuljon sorsa. A társadalmi létnek ez a területe, amelyy ma kiterjedtebb mértékben biztosítja állampolgárai számára az önmegvalósítás képességét és lehetőségét, és amely ezáltal a saját viszonyait önállóan kezelni tudó társadalom irányába mutat, olyan terület, amelyet kizárólag üzleti megfontolásoknak alárendelni nem lehet, hiszen ez a lényegével összhangba nem hozható. Az egyesülési jogról készülő törvény a társadalmi szervezetek, és így értelemszerűen a sportegyesületek gazdálkodását bevételi oldalról szabályozni fogja. Nem vállalkozási bevételként csak az egyesületi tagok által fizetett tagdíjakat, a jogi és magánszemélyek felajánlásait, hozzájárulásait és egyéb forrásokat ismeri el. Minden egyebet vállalkozási, gazdasági tevékenységből származónak fog minősíteni. A megoldhatatlan feladat ennek hatására az, hogy ezek a vállalkozói adómentes források nyilvánvalóan nem elegendőek a sportegyesületek alaptevékenységének fedezésére. A szabadidős sportegyesületek gazdálkodói tevékenységéből származó nyereségek, ha az alaptevékenységre, vagyis a fiatalok és a felnőtt lakosság egészségét szolgáló sportolásra fordítódnak vissza, ez hasznos és támogatandó. Mentesíti az állami költségvetés terheit. Ha olyan gazdasági feladatok ellátására váltakoznak, amelyek nem az alaptevékenységet szolgálják, akkor a vállalkozói adózás hatáskörébe tartoznak, vagyis az adórendszerünkben ezen a téren nincs hézag. Tudom, hogy változik a világ és sok mindenben változni kell nekünk is, de a sokváltozós világban vigyázzunk közösen arra, hogy az értékvesztés a lehető legkisebb legyen. Bízom abban, hogy képviselőtársaim számára a sport továbbra is érték, a sport világra szóló eredményeit, a sport egészének, a természetes egybetartozásának gondolatát ma is fontosnak tartják. Mindezt azért, hogy majd amikor az utánunk következőknek helyünket átadjuk, az elszámoláskor bölcs döntéseink pozitív eredményét mutathassuk fel. Egy kicsit úgy érzem, hogy ezt magyaráznom kell egy mondatban. Hisz az élsport is belekerült abba a támadási szférába, amelyről elég hosszasan szerettem volna reflektálni. Képviselőtársam most már csak a jacht- és kiváltképpen a teniszklubokra szorítkozott. Szeretném azt mondani tisztelt Képviselőtársaim, szinte az egyik kezemen meg tudnám számolni azon színvonalú jacht- és teniszklubok számáta az ország-