Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2669 Az Országgyűlés 32. ülése, 11 kashoz. Tehát az ilyen nagyarányú terhek mellett már tulajdonképpen nemcsak a lakás megszerzése a lehetetlen, hanem képtelenség vállalni a lakásnak a családi összjövedelem felét meghaladó jelenlegi terheit. Megjntcsak beigazolódik, hogy a lakosság szerepvállalása a lakásköltségek viselésében tovább már semmiképp sem növelhető. Tisztelt Országgyűlés! A megváltozott lakástámogatási rendszerben az alacsony jövedelmű családok jelentős része két szék közül a pad alá kerül. A közvetlen állami támogatásokból az állami lakásépítések csökkenése miatt maradtak ki, mert a piaci lakásépítési, lakásvásárlási lehetőségek még ezekkel a támogatásokkal sem megfizethetők, drágának bizonyulnak számukra. A bérből és fizetésből élők a munkabér lakásár-olló adott szintjétől kezdve már nem tudják fizetni a lakásépítéshez, vásárláshoz szükséges előtörlesztés összegét. Az olló további nyitásával pedig már a megemelkedő hitelszükséglet utáni kamattörlesztéseket sem. Vagyis a család megélhetése a második gazdaságban való részvétel, és a szülők támogatása nélkül átlagos kereset esetén sem biztosított. És akkor nem beszéltem még arról, hogy 1988-ban a gyereknevelés költségei gyermekenként havi 900 forinttal nőttek, vagyis a gyermeknevelést szolgáló javak és szolgáltatások fogyasztási ára kétszer olyan mértékben nőtt, mint amivel a családi pótlék összege emelkedett. Nem beszéltem arról, hogy a személyi jövedelemadó a családok többségénél nincs tekintettel az eltartottak számára, erre egész Európában nincs példa és még a létminimum biztosításához szükséges többletjövedelem is minimum 20 százalékkal adózik. Az életszínvonal csökkenése, a szülők és rokonok támogatási lehetőségeit is csökkenti. Az előzőekben említettek szükségessé teszik egy olyan lakásgazdálkodási rendszer kidolgozását, amely nem nehezíti tovább a lakásmobilitást, az első lakáshoz jutást. Tisztelt Képviselőtársak! Várhatóan a támogatáselvonásból adódóan nemcsak a lakásárak emelkednek, hanem emelkednek olyan alapvető fogyasztási cikkek árai, mint a tej, tejtermékek, hús, húskészítmények, gyógyszerek és ezek mellett növekszik a tömegközlekedés térítési díja, a gyermek- és munkahelyi étkezetetés térítési díja, a háztartási energiafogyasztás. A felsoroltakból kitűnik, hogy ez szubjektív válogatás. Éppen azért szubjektív, hogy rávilágítanak arra, hogy a gyermekes családok és háztartások közvetlenül vagy közvetve milyen nehéz körülmények közé kerülhetnek. A hozzám került anyagban 12—13 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedés található, de az előadói beszédben már 12—15 százalékot hallottunk. Ez a lakosságnál, ha csak az előbb elmondott szubjektív kiemelést veszem figyelembe, lényegesen magasabb. Példaként vegyük a kétgyermekes család jelenlegi költségvetését, aki 1988-ban kapott lakást. Nettó jövedelmük 12 ezer forint, plusz hozájön a 2640 forint családi pótlék. A lakástörlesztés összege 6600 forint, a lakásrezsi költsége 1200 forint, gyermekétkeztetés költsége 980 forint, munkahelyi étkez8. november 25-én, pénteken 2670 tetés költsége 800 forint, ez 9580 forint. Kérem a fennmaradó 5000 forintot, ha a Tervhivatal be tudja osztani, hogy ez a család megéljen, ám tegye meg nekünk a javaslatot erre. Tisztelt Országgyűlés! Ez a mai kép. Ha most hozzávesszük mindehhez a várható fogyasztói árnövekedést, akkor ez a példabeli család a nettó 4—5 százalékos keresetnövekedést is figyelembe véve miként fog megélni, amikor a létminimum 3 ezer forint/fő jelenleg. Ugyan a kormányzat tervezi a családi pótlék gyermekenkénti 300 forintos emelését, melyből a gyermekétkeztetés várható önköltségessé tétele körülbelül 210 forint, plusz emelést jelent gyermekenként, s a többi alapvető kiadásokról nem is beszélek. Étkezés, tanszerek, vagy amit most tapasztaltam, 33-as gyermekcsizma 1190 forint. A szociális jövedelmek 16 milliárdos kiegészítése az előbb említett terhek részbeni ellensúlyozására törekszik, de ennek jelentős része segélyezés formájában fog megjelenni a helyi tanácsoknál. Megkérdezem a kormányzatot annak tudatában, hogy a szociálpolitika része a segélyezés, a kormány miért fordítva gondolkodik, intézkedik, hogy a segélyezés része legyen a szociálpolitika. Egyszerűen etikátlannak tartom azt, hogy azért álljon bárki segélyért sorba, mert teljes családban él és gyermeket nevel. Vagy abból adódóan, mert nem mennek el az állampolgárok a segélyért, megtakarításra számít a kormány? Elhangzott az előttem szólónál, hogy addig nyújtózkodnak, amíg a takaró ér a tsz-ek. A családoknak az előbb elmondottak után módosítom ezt a mondást. Addig nyújtózkodj, amíg takaród van. (Derültség.) Létminimum alatt él hazánkban 600—700 ezer ember. Ebből megkérdezem, hogy mennyi a gyerek. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném, ha Magyarországon a család és ezen belül a gyerekek nevelése lenne a legfőbb szempont, és ezt nem segélyezéssel kell támogatni. Gondolom nem kell önöknek bebizonyítanom, hogy a társadalom számára a legnagyobb befektetés a gyermekek vállalása, a gyermeknevelés. Ez a legnagyobb befektetés ma hogy néz ki? Kevésbé elismert a gyermeknevelés munka- és anyagigényessége, bár a hivatásos nevelői szülői státusz már munkaviszonynak számít, de a saját gyermek nevelése nem. Ennek kapcsán kérdezem a kormányt és a decemberi ülésszakon várom erre a választ, tervezi-e olyan alternatívák előterjesztését, amelyekből következne az összes eltartott gyermekre vonatkozó adóalapcsökkentő kedvezmény. Tisztelt Országgyűlés! örömmel tapasztaltam a két nap során, hogy a felszólalásokban az Ifjúsági és Sportbizottságokban elhangzott vélemények maximálisan tükröződtek akár a lakáshelyzetet, akár a szociálpolitikát nézem. Kérem a kormányt, hogy a gazdaságpolitikai feladatok konkrét megfogalmazásánál ezeket az észrevételeket nagyon komolyan vegye figyelembe, és ezt támogassa, hiszen a ielen és a jövő nemzedékéről van szó, róluk