Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-32

2645 Az Országgyűlés 32. ülése, 1988. november 25-én, pénteken 2646 Nekünk a forintra vigyáznunk kell, s a forint stabilitása nélkül állítom, hogy nem fogunk tudni előbbre jutni. A harmadik mondanivalóm pedig az, hogy a szelektív gazdasági növekedéstől nem kell félni, ha ez szelektív visszavonással együttjár. Mert igenis, a szelektív gazdasági növekedés azt jelenti, hogy azért növekedünk, mert minden vállalatvezető tudja, hogy ha nem tud növekedni, akkor minden rossz lesz, minden negatívra fordul, de ha tud egy bizonyos növekedést elérni, akkor az összes mutatói is automatikusan megjavulnak. Még azt kell hozzátennem, hogy nem akármilyen szintről, hanem a Politikai Bizottságtól kapta a Magyar Nemzeti Bank azt a feladatot, hogy minden lehető módon próbálja az ország fizetőképességét megtartani. A Magyar Nemzeti Bank ezért az elmúlt évtizedben sok esetben nagyon nehéz körülmények között, 56-ban, 81-ben megpróbált és meg kell mondjam utólag, hogy, talán nem veszik rossz néven és dicsekvésnek, sikerrel tudta ezt a feladatot megoldani. Tehát a magyar népgazdaság hitelképessége ma a világban változatlanul jó, és én teljesen egyetértek Bartha elvtárssal, hogy ezt a politikát ugyanilyen módon, változatlanul a következő években is folytatni kell. Számunkra más út nincs. És akit Hoós elvtárs szavai ezzel kapcsolatban nem győznek meg, az azt hiszem nem ismeri az életet, mert Hoós elvtárs elmondta, hogy mi lenne a konzekvenciája egy más irányú lépésnek. Ezt nem szabad megengednünk, de nincs is rá szükség, helyzetünk nem olyan, hogy bármikor is erre az útra kellene lépni. Ahhoz azonban, hogy a Nemzeti Bank ezt meg tudja tenni, a Nemzeti Bankra nemcsak kötelességeket és felelősséget kell róni, hanem az intézményi rendszer módosításánál, változásánál a nemzeti Banknak lehetőséget kell adni arra, hogyha kell, itt a parlament előtt is, ellen tudjon állni olyan nyomásnak, amelyet a gazdaság nem bír el. S végezetül engedjék meg, hogy 40 évi központi bank-tevékenység után elmondjam, hogy mi az én ars poeticám. Én szerintem egy nemzeti bankosnak az a kötelessége, hogy a kormányt, a pártot minden olyan tevékenységben támogassa, amely az ország fölemelkedéséhez, népünk életszínvonalának javulásához szükséges. De van egy pont, amikor egy nemzeti bankosnak az a kutya kötelessége, hogy nemet mondjon, mert hogyha ezek a kívánságok az ország belső és külső egyensúlyi helyzetét veszélyeztetik, akkor igenis a Nemzeti Banknak ne csak lehetősége, ne csak szava legyen, de joga is legyen arra, hogy ezeket a tendenciákat megállítsa. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Somogy megye képviselője, dr. Vida Kocsárd következik. Dr. VIDA KOCSÁRD: Tisztelt Országgyűlés! Én egy javaslattal kezdem. Azt akartam javasolni a tisztikarnak, hogy vizsgáltassa meg a terem hangosító berendezéseit, mert nagyon rosszul hallani nagyon sok felszólalót. Egy hónap múlva lesz ülésünk, talán lehet javítani valamit ezen a helyzeten. Én is azok közé tartozom, akik szerint mára kialakult egy nagy nemzeti közmegegyezés az elosztásra, a béremelésre, az adócsökkentésre és a támogatások növelésére. Hozzáteszem sürgősen, hogy én nem vitatom ezeknek a kérdéseknek a jogosságát. De mélységesen egyetértek Pál József képviselőtársammal, aki nagyon ékesszólóan annak adott hangot, hogy a munka, az értékteremtő munka, a termelés korántsem kap elég hangsúlyt. Sok helyen nem hangzik el róla semmi, csak nagyon-nagyon halkan. Tegnap kereskedelmi miniszterünk fogalmazta meg azt, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége gyenge, vagy ha úgy tetszik, elégtelen még a mai fogyasztási szinten is. Ugyanakkor az is igaz, hogy a termelő szférában a vállalatoknál képződő jövedelem, nyereség jelentős része áremelésből, azaz inflációból képződik és nem a szerkezetátalakításból, nem a hatékonyságjavításából és nem a költség csökkentéséből. Én nagyon találónak tartom azt a megjegyzést, miszerint ma hidegháború folyik a vállalatok és a kormányzat között. Miért? Azért, mert a kormányzat mozgási lehetősége ma rendkívül szűk, rendkívüli módon szorítja őt a külső és belső pénzügyi helyzet, és kényszerül nagyon szigorú, nagyon kemény határozatokat hozni. De a vállalatok miért próbálnak ellenállni ennek? Ennek is egyszerű a magyarázata: októberi ülésünkön pénzügyminiszterünk panaszosan említette a puha költségvetési korlát kifejezést. Puha költségvetési korlátról akkor beszélünk, hogyha a vállalatnak, vagy a vállalatoknak nagyobbak a kiadásaik mint a bevételeik, és a költségvetés e differenciát megtéríti. Mi volt a gyakorlat az elmúlt évtizedekben? Az, hogy a költségvetés megtérítette ezeket a különbségeket, ezeket a differenciákat. A mi vállalataink képesek az alkalmazkodásra, de nem a piachoz alkalmazkodnak, hanem az irányításhoz tanultak meg alkalmazkodni. Hát nem rossz ízzel, de azért hadd jegyezzem meg, hogy ehhez sikerült mindig partnereket találni, mert az az illető csoport vagy vállalatvezető vagy egy magas politikai szervezetben, vagy egy előkelő klubban fordult meg többször, és ott sikerült neki megszereznie a támogatásokat, tehát nem a kemény, szigorú követelményekhez kellett igazodniuk, hanem inkább ki kellett járni ezeket a támogatásokat. Korunk hőseinek nagy része az elmúlt évtizedekből került ki, természetesen kivételek is voltak és vannak is. Tehát többször megfogalmazták tegnap is és ma is képviselőtársaim, hogy órási nyomás nehezedik a kormányra. Ez így igaz, egyrészről sok-sok nehéz helyzetben levő embernek és csoportnak jogos követelése, másik oldalról a vállalatok ellenállása, és a harmadik oldalról pedig a jövedelemtermelő képesség olyan szinten, mint ahogy az előbb erről már szóltam. Mi a teendő? Néhány gondolatot hadd mondjak el erről is. Megítélésem szerint egy keménykezű, egy határo-