Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2553 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988 ti áremelések — a benzin, egyes élvezeti cikkek — következménye. Mindamellett a lakosság reáljövedelme és reálbére, a bérek számítottnál magasabb színvonala miatt eléri a tervezettet. Tehát a kormánynak az az ígérete, hogy a magasabb árnövekedést gyakorlatilag bérekben, illetve egyéb juttatásokban kompenzálja, lényegében teljesült. A családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási díj, valamint a nyugdíjak és ösztöndíjak emelésére 35,5 milliárd forintot, a tervezettnél 4 milliárd forinttal többet fordítottunk. 1988-ban a családi pótlékot gyermekenként átlagosan 500 forinttal, a gyermekgondozási segélyt 330 forinttal, az ösztöndíjakat 400 forinttal, a nyugdíjakat a 70 év felettieknél a fogyasztói árindexnek megfelelően 16 százalékkal, a 70 év alattiaknál a 2 százalékos automatizmuson felül 210 forinttal emeltük. A lakosság jövedelmi helyzete rétegenként, csoportonként ugyanakkor a korábbiaknál erőteljesebben differenciálódik, a lakosság mintegy 6 százalékának, 660 ezer embernek a kimutatható havi jövedelme nem éri el az 1987-ben létminimumnak tekintett körülbelül háromezer forintot. Közben egy tetemes réteg látványosan gazdagodott, amit a lakosság más csoportjai ellenérzéssel szemlélnek. 1988-ban alapvetően változtattuk az irányítást, gyarapítva a piacgazdasági rendszer elemeit. Az év elejétől új vállalati és személyi jövedelemadó-rendszer működik. Ezeket a nagyhatású változásokat úgy vezettük be, hogy a zavarok összességében kisebbek a nemzetközileg tapasztaltnál. Bővültek a tőkeáramlás formái, eszközei. Kialakulóban van az értékpapír piac. A gazdaság eszközrendszerének változásai a szükséges korrekciókat végrehajtva, hatékony ösztönzői lehetnek a teljesítmények növelésének. A kormány munkaprogramjának teljesítését széles körű és magas szintű gazdaságdiplomácia is szolgálja. Ehhez jó alapot teremt a reformfolyamat következetes továbbvitelének kinyilvánított szándéka és az ezt tükröző lényeges lépések sorozata. Az ország erőteljes demokratizálódása, a nyíltság, a nyitottság minőségileg új foka, az érdekütköztetés és -egyeztetés új rendszerei bizalmat keltenek jövőnk iránt, barátaink, partnereink többségében. Több KGST országgal együtt magas szinten kezdeményeztük a KGST együttműködési mechanizmusának korszerűsítését. Kétoldalú tárgyalásaink élénkebbé, nyíltabbá, tárgyilagosabbá váltak. A külföldi üzleti körök érdeklődése élénkült, az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi intézményeivel kapcsolataink intenzívek, az Európai Gazdasági Közösséggel megállapodást írtunk alá a kapcsolatok bővítéséről, a korlátozások fokozatos leépítéséről. Külpolitikánk, gazdaságpolitikánk nyitottabbá válásával új piacokra is sikerült bejutnunk. Mindez jól érzékelteti erőfeszítéseinket és azt is, hogy néhány területen kedvezőbb folyamatok indultak el, másutt sikerült fékezni, lassítani a nemkívánatos tendenciát. I november 24-én, csütörtökön 2554 Természetesen bőségesen vannak behozandó elmaradásaink, tennivalóink. A Minisztertanács munkaprogramja a feladatok többségét nem ütemezte ugyan évekre, de azért tudjuk, hogy bizonyos területeken nem sikerült időarányosan előrelépnünk. Vegyük ezeket sorra. Nem léptünk előre a teljesítmények szerinti differenciált jövedelemszerzés feltételeinek megteremtésében, a korábban leértékelődött szellemi munka anyagi megbecsülésében. Az idén alkalmazott bérrendszer és az adórendszer teljesítményvisszatartó hatása is hozzájárult ehhez. A bérreform előkészítése fontos kérdések tisztázatlansága miatt lassan halad. A veszteséges vállalatok száma 1988 első háromnegyed évében 265 volt, 70-nel több, mint 1987 azonos időszakában. A tartósan veszteséges vállalatok felszámolása azonban továbbra is vontatottan halad. Az iparban összesen 9 állami vállalatná folyik felszámolási eljárás, ebből lényegében csak egy esetben született döntés. Elosztási rendszerünk 1988-ban sem képes az összkeresletet megfelelő keretek között tartani. Az állami költségvetés újraelosztó szerepét nem sikerült mérsékelni. A deficit a tavalyihoz képest ugyan jelentősen csökkent, de meghaladja az ez évre számítottat. A pénzügyi egyensúly megteremtésében a kormány a lakosság vásárlóerő korlátozásában kellően következetes, de mindmáig nem tudta kialakítani azt a közgazdasági környezetet és működtetni azt az eszközrendszert, amellyel a vállalati jövedelemképződést, vásárlóerőt differenciáltan, a tényleges jövedelmezőséget is érvényesítve tudná kezelni. Nemcsak most, de sok éve küzdünk ezzel a gonddal, amit azután csak utólagos évközi intézkedésekkel tudunk — ha egyáltalán tudunk — kiigazítani. Szerepe van ebben természetszerűen a gyenge piaci versenynek és az ebből adódó inflációs árnyereségnek is. Tisztelt Országgyűlés! Amikor gazdasági stabilizálódásunk és kibontakozásunk további lépéseit keressük, hasznosítanunk kell az idei tapasztalatokat. A program első éve alapvetően sikeres volt, a főbb célok teljesültek. Az eredményeket azonban nem szabad túlértékelnünk. Ma is ellentmondás feszül a sürgető szerkezetváltás és modernizáció, illetve a külsőbelső egyensúlyi követelmények között. Ennek feloldásával újra és újra meg kell küzdenünk. A kérdés most az, hogy túljutunk ezen saját elhatározásunk alapján és erőfeszítéseink révén, vagypedig nyílt és elhúzódó válságba sodródunk. A magyar gazdaság ebben az évszázadban több válságot és stabilizációt élt át. A második világháború, az 1956-os nemzeti tragédia gazdasági következményei mindenki számára láthatóak voltak. Az elmúlt másfél évtized cserearány veszteségének, és a kamatterhek növekedésének hatásai kevésbé voltak közvetlenül érezhetők. A legjelentősebb különbség abból adódik, hogy a korábbi esetekben a tragikus sokk-hatások után a gazdaság külső és belső fejlődési feltételei gyorsan