Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2555 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2556 és látványosan javultak. Ma azonban, ellentétben például az 1956—57-tel, nem külföldi erőforrás bevonásával, hanem tartós és jelentős forráskivonás, az adósságok fizetése közepette kell gondjainkat megoldani. Ez teszi most különösen nehézzé gazdaságunk stabilitását. Ebben a szűk mozgástérben olyan gazdaságpolitika folytatható, amely a stabilizációs pályán tartja a gazdaságot, egyszersmind feltételeket kínál ahhoz, hogy mind több területen megindulhasson a kibontakozás, a kedvező tendenciák megerősödjenek, és tartósabbá váljanak. Az adott feltételek figyelembevételével több gazdaságpolitikai változatot, cselekvési irányt dolgoztunk ki. Az egyik az úgynevezett A változat, olyan gazdaságpoHtikát javasol, amely a világpiaci integrálódás érdekében erőteljes strukturális elmozdulást kényszerít ki, olyan külpiaci nyitást valósítva meg, amely a hazai termelést differenciáltan ösztönzi és erre alapozza a külgazdasági egyensúly szükséges és tartós javulását. Elsősorban azok a tevékenységek fejlődhetnek, amelyeket a világpiac is gazdaságosnak ismer el. Egy ilyen folyamatban vállalnunk kell a nagyobb differenciálódásból adódó társadalmi feszültségeket, konfliktusokat, kialakítva az ehhez igazodó szociálpolitikát. A B változat a külgazdasági egyensúly rövidtávú javításának ad elsőbbséget. Ennek rendeli alá a termelési szerkezet átalakítását. Ez a változat elsősorban miatt a gazdaság fejlődése szabb időszakot tekintve a termelési struktúra változatlansága miatt a gazdaság termelése tartósan beszűkül, az eladósodás kényszere erősödik. A kibontakozáshoz az A változathoz tartozó gazdaságpolitika vezethet, ezért a Minisztertanácsnak az az álláspontja, hogy az elkövetkező évek gazdaságpolitikájának az alapját ez a változat képezi. Az országgyűlési bizottságok ülésein is joggal tették szóvá, mivel 1989-ben a belföldön elosztható jövedelem összességében csökken, tehet-e bármit is a kormány, a szerkezeti változások meggyorsításáért. A szerkezet gyorsabb korszerűsítésének a gazdaságos export bővítésének fontos gazdaságpolitikai eszköze az import és a bérgazdálkodás liberalizálásának a megkezdése. 1989-től az importált termékek több mint egyharmadát kitevő gépekhez, alkatrészekhez, egyes a mezőgazdaságban felhasznált termékekhez, továbbá fogyasztási cikkekhez, az eddigieknél lényegesen könnyebben lehet hozzájutni. Az import gazdálkodás liberalizálása, amelyre a kormány hároméves programot dolgoz ki, erősíti a belső piacon a versenyt, javítja a gazdálkodás korszerűsítésének feltételeit. A bevezetésre kerülő mechanizmusban megszűnik a bérek, a keresetek elkülönített szabályozása, helyébe önálló bérgazdálkodás lép, amelynek társadalmi hátterében népgazdasági és vállalati szintű intézményes érdekegyeztetés működik. A változások lényegesen jobb lehetőséget teremtenek az eszközökkel és munkaerővel történő racionális gazdálkodáshoz, a vállalati belső érdekeltségű viszonyok korszerűsítéséhez. A javasolt bérmechanizmus közvetlenül nem szabályozza a vásárlóerőt, ezt az összkeresletre ható pénzügyi és költségvetési eszközökkel kell megvalósítani. Fontos, hogy a vállalatok erőteljesebben építsék le a felesleges létszámot, ez kedvezőbb bérezést biztosíthat a munkába maradók számára, miközben az állam januártól munkanélküli segélyt folyósít, vállalva a munkanélkülivé válókról a gondoskodást. Egyszersmind a kormány 2.4 milliárd forintra, az idei kétszeresére emeli a foglalkoztatási alapot, segítve új munkahelyek létesítését, a munkaerő átképzését. Lényeges előrelépés történik a többszektorú piacgazdaság kialakításában, a különböző tulajdonformák versenyében és együttműködésében. Működni kezd és hat a társasági törvény, az egységes vállalkozási nyereségadó rendszere. A kialakuló értékpapír piac, a tőzsde is javítja a tőkeáramlás, és a szervezetfejlődés feltételeit. Külön adókedvezmények ösztönzik a vegyes vállalatok alapítását. A külföldi tőke fokozottabb részvétele érdekében törvényi garanciával kívánjuk biztosítani a külföldi beruházók érdekeinek védelmét. Egyszerűsödik, gyorsabbá válik a külföldi befektetések hazai engedélyezése, sőt ott ahol a külföldi részesedés nem haladja meg az 50 százalékot, nem lesz szükség engedélyezésre. A hitelezési mechanizmus korszerűsödik, eszköztára bővül. A kis vállalkozások hitelezési feltételei javulnak. A bankok működése kiterjed a lakossági betét gyűjtésre és hitelezésre, valamint a devizaműveletekre. Az új vállalatok létrejöttét állami alapjuttatás is ösztönzi. A konvertibilis elszámolású kivitel bővítését szolgálja a pályázati rendszer, azon belül az exportcélú fejlesztésekhez kapcsolódó kedvezményes hitel, és állami alapjuttatás. A pályázati rendszerbe célszerű bekapcsolni a magánvállalkozásokat is. A gazdaság korszerűsítésére felhasználható források szűkösek ugyan, de volumenük összességében azért jelentős. 1989-ben is csaknem 300 milliárd forintot fordítunk beruházásokra. Egy milliárd dollárt, az ideinél 150-200 millió dollárral többet gépbehozatalra, lízingre, licenc-vásárlásra. A korszerűsítést segítik a fejlesztési célokra orientált, például világbanktól felvett hitelek is. ösztönzik e folyamatot a műszaki fejlesztéshez kapcsolódó kedvezmények is. Ezek szelektívebb felhasználása, a beruházási tevékenység javítása, differenciálódása jobb eredményeket hozhat. Hatékonyabb foglalkoztatástól, az üzemen belüli racionálisabb munkaerő és költséggazdálkodástól szintén joggal várható a gazdaság teljesítő képességének növelése. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági reform ismertetett lépéseitől, a külpiaci nyitástól a termékszerkezet átalakításának megindulását, a piaci verseny erősödését várjuk. Ez kezdetben elsősorban a műszaki fejlődést meghatározó gépipart érinti, de fokozatosan átterjed az ipari termelés egészére. Az értékesítési irányok átrendeződnek, a nem gazdaságos termelés kiszorul. A hazai és külföldi hitelek, így a világbanki hitelek igénybevé-