Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2515 Az Országgyűlés 31. ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2516 vényelőkészítés szakaszára vonatkozóan is. Abban egyetértés van továbbra is a kormány és a szakszervezet között, hogy indokolt külön szakszervezeti törvényben szabályozni a szakszervezetek és az állam viszonyának kérdéseit, illetve meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy mennyiben lehet szabályozni e törvény keretei között a szakszervezetek és a munkáltatók egymáshoz való viszonyát. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és más érdekvédelmi szervek, a KIOSZ, a KISOSZ, a SZÖVOSZ, a TOT, az érdekképviseletek intézményi szabáyozását is igényelnék. Álláspontunk szerint e szervezetekről kellő általánossággal az egyesülési törvénynek kell szólnia, de megismétlem, hogy a kormány is indokoltnak látja külön szakszervezeti törvény megalkotását. Vita támadt és maradt fenn egyelőre a sztrájkjog szabályozása körül, e jog gyakorlásának módjáról. A kormány e kérdés szabályozását, tekintve, hogy az állampolgárokat megillető munkavállalói jogról van szó, a Munka Törvénykönyvében tartja indokoltnak. A szakszervezet a szakszervezeti törvényben kívánja szabályozni a sztrájkjogot. Ezt a törvényelőkészítés során figyelembe kell venni. Nagyon fontos kiegészítésnek tartom a személyi adatok kezeléséről és a közérdekű adatok nyüvántartásáról törvényt alkotni, mert ez a személyiségi jogokat érintő ügy. Ilyen megfontolások, kiegészítések alapján javasolja a kormány, hogy még az 1988. decemberi ülésszakon tárgyalja meg a törvényhozás az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illetőleg a még most esedékes alkotmánymódosításról szóló javaslatokat, a 89-es esztendőben az Országgyűlés első félévi ülésszakain előterjesztést az alkotmány korszerűsítésének koncepciójáról, törvényjavaslatot a bíróságokról szóló törvény módosításáról, a közigazgatási bíráskodás bevezetéséről, törvényjavaslatot a sajtóról szóló törvény módosításáról, s itt is egy rövid közbevetett megjegyzést szeretnék tájékoztatásul elmondani, jelesül azt, hogy a politikai viták eddigi tartalma, jelzései szerint nem az 1986-os sajtótörvény módosításával kellene foglalkozni, hanem új tájékoztatási törvényt az ország elé hozni, a sajtószabadság elveinek alkalmazására. A választásról szóló törvény módosítása szintén esedékes 1989 első félévében azzal, hogy további politikai tájékozódás alapján és az alkotmányozás előkészületeinek tapasztalatai alapján lehet majd eldönteni, hogy a választási törvényt milyen módon lehetne megváltoztatni, mindenekelőtt arra az előzetes elgondolásra is építve, miszerint különválasztanánk a tanácsválasztásokat az országgyűlési választásoktól. Még 1989-ben a törvényhozás elé szükséges hozni a szakszervezetekről szóló törvényjavaslatot, az alkotmánybíróságról, a népszavazásról, a nemzetiségekről és a társadalmi viták szervezésének és lebonyolításának rendjéről, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról. 1990-ben törvényjavaslat az alkotmányról. A parlament által, az alkotmány felülvizsgálatára kiküldött bizottság munkája és más politikai tájékozódás alapján is szinte bizonyosnak látszik, hogy új alkotmányra kell javaslatot tenni. Ezeknek a jogalkotási szempontoknak az előrebocsátásával és a törvényhozás 1988-as—89-es feladatainak a meghatározásával összefüggésben szeretném még megemlíteni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy természetesen törvénykezdeményezésre számos más politikai fórumról is lehetőség nyílik. Úgy vélem azonban, hogy ez a tervezet koncepciózusán tartalmazza azokat a politikai összefüggéseket, amelyek nélkül a már említett jogállami helyzetet és a jogállammal együtt a plurális politikai berendezkedés törvényes feltételeit nem lehetne megteremteni. Tisztelt Országgyűlés! Tehát tétovázás nélkül el kell készíteni azokat a terveket, amelyek a magyar társadalom helyzetének, a helyzet okainak mélyreható vizsgálata alapján javaslatokat tartalmaznak átfogó, a tulajdonviszonyokat is érintő, az elosztási viszonyokat, a hatalmi, politikai viszonyokat is magában foglaló általános radikális reformokra. E nélkül az elszántság és az erre való szellemi felkészülés nélkül a stabilizáció és kibontakozás már elképzelhetetlen a magyar társadalomban. S itt most egy, talán sokak számára szokatlan, ám úgy hiszem, mégis szükséges, szinte kényszerűen szükséges dolgot kell mondani, mégpedig azt, hogy ennek a radikális reformnak, s a benne rejlő alternatíváknak a kibontakozása, kifejezése nem lehetséges, ha az eddigi reformot és főleg annak végrehajtását is nem vesszük szigorú bírálat alá. Vagyis, úgy hiszem, akkor tisztességes az egész eljárás, ha nem egyszerűen a rendszer működési zavaraival foglalkozunk, hanem azok zavaraival is, akik már régóta kísérleteznek progreszszív választ adni ezekre a gondokra, de még nem találhattak rá a helyes útra. Tehát, úgy vélem, kissé módosítva a régi bölcsességet, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a reformba belépni. Köznapibban szólva: rántottából már nem lehet tükörtojást csinálni! Az új reformhoz új koncepció kell, amely másképp fog hozzá az ország dolgainak intézéséhez, mint ahogy ezt korábban megkíséreltük. Ahhoz, hogy ez a koncepció kialakuljon, kiforogjuk magunkból, nemcsak a reform ellenzőinek, hanem híveinek és eddigi koncepcióinak a kritikáját is el kell végeznünk. Egy üyen nyílt és őszinte kritika mentheti meg a magyar kezdeményezésű reform valódi értékeit, mert ebben a korai reformkezdeményezésben vannak máig ható és a jövőben számításon kívül hagyható elemek egyaránt. Mégpedig, úgy vélem, abban megegyezhetünk, hogy itt komoly, és az ország sorsa iránt elkötelezetten gondolkodó ember még egyszer nem kívánhatja vissza a dirigizmuson alapuló tervutasításos rendszert a gazdaságban. Egyik nagy értéke a 66-68 környékén kezdett reformnak, hogy ezt a módszert elvetette és a gazdálkodásban elvileg legalább utat kívánt nyitni olyan irányítási módszereknek, amelyek messzemenően számításba veszik az értéktörvényt, az áru-, a pénzes piaci viszonyokat. Fontos és értékes vonása az akkori reformnak a magán és egyéni kezdeményezések