Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2505 Az Országgyűlés 31, ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2506 szavazza az Országgyűlés a zárt ülést — amire eshető­ség volt —, akkor az a közvéleményben sokkal súlyo­sabban esik latba, mint ezek az apró félreértések. Köszönöm. (Taps. ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer megkérdezem, kíván-e valaki szólni? (Nem.) Zárjuk le akkor ezt a témát. Képviselőtársaim mentsenek fel az alól, hogy itt bármilyen összefoglalót vagy minősítést mondjak. A tisztelt Országgyűlés meghallgatta egyrészt a képviselő felvetését az Országgyűlés elnökének te­vékenységével kapcsolatban, meghallgatta az elnök­nek a válaszát. Még azt a gesztust is, hogy lement a padsori helyre, tehát vitára lehetőséget adott. Azt hiszem, tizenegy képviselőtársam szólt hozzá. Azt javaslom, illetve azt jelentem ki, hogy az el­hangzottakat szó szerint vegyük jegyzőkönyvbe, ott rögzítsük az elhangzottakat. Ennek alapján, ha jól értelmeztem, mindenki, aki a vitát hallotta és részt vett benne, és elolvassa, saját magára vonatkozóan le tudja vonni a következtetést és a további mun­kája során azt hasznosítani tudja. Ha képviselőtársaim elfogadják indítványomat, ké­rem szépen erről szavazzanak. (Megtörténik.) Köszö­nöm. Ki van ellene? (Senki.) Ki tartózkodott? (Sen­kt) Köszönöm szépen. Áttérhetünk akkor rendes napirendi pontunkra. Visszaadom a helyet elnökünknek. (Az elnöki széket Stadinger István foglalja el.) (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az ülést. Ez a vita le lett zárva. Egyetlen megjegyzés. Az ország elvárja tőlünk, hogy kellő komolysággal foglalkozzunk az ország ügyeivel. Joggal várja el tő­lünk, és az Országgyűlésnek meg kell felelni ennek a várakozásnak. Meggyőződésem, hogy ez az Ország­gyűlés meg tud felelni ennek a várakozásnak. A gya­korlatban kell bizonyítanunk! Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk az első napirendi pont tárgyalására. Személyi kérdések. Kérem jegyző képviselőtársamat, felolvasni szíveskedjék az Elnöki Tanács levelét. Dr. PESTA LÁSZLÓ: „A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságával és a Hazafias Népfront Országos Tanácsával egyetértésben — javasolja az Országgyű­lésnek, hogy Grósz Károlyt, a Minisztertanács el­nökét a pártfőtitkári feladatok ellátására tekintettel, saját kérésére miniszterelnöki tisztségéből mentse fel. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára." ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendünknek megfelelően a Minisztertanács el­nökére, illetve felmentésére az Elnöki Tanács tesz javaslatot. Ezt hallottuk most felolvasva. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az Elnöki Tanács javaslatát? Aki igen, kézfelemeléssel szíveskedjék szavazni. (Megtörténik.) Szemmel látha­tó többség, de megszámoljuk az ellenszavazatokat. Ki nem fogadja el? (Huszonnyolc.) Ki tartózkodott a szavazástól? (Tizenhárom.) . Tisztelt Országgyűlés! Megállapítom, hogy Grósz Károly elvtársat a Minisztertanács elnöki megbíza­tása alól az Országgyűlés 28 ellenszavazattal és 13 tartózkodás mellett felmentette. ELNÖK: Kedves Grósz Károly Elvtárs! Közel másfél évig töltötte be a Minisztertanács elnökének nehéz funkcióját, ez alatt az idő alatt lényeges vál­tozások történtek az ország társadalmi-politikai és gazdasági vezetésben, kidolgozásra került a kibonta­kozási kormányprogram és számos lényeges intézke­dés meghozatalára került sor, amelyek mind össze­függnek az ön miniszterelnöki tevékenységével. Az a meggyőződésem, hogy az Országgyűlés nevében be­szélek akkor, amikor a másfél éves miniszterelnöki munkát megköszönöm és pártfőtitkári beosztásában pedig sok szerencsét, eredményes munkát, minden jót kívánok az ország, a haza javára. (Taps.) Grósz Károly elvtársat illeti a szó. GRÓSZ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Kö­szönöm 17 hónapos munkámhoz nyújtott segítsé­güket és önökön keresztül az ország lakosságának a megértését és türelmét. Mindig éreztem jószándékú segítőkészségüket. Sok tanácsot kaptam, és amit tudtam, megszívleltem. Ha több mindent nem tudtam megvalósítani tanácsaik­ból, javaslataikból, az nem elsősorban akaratomon múlott, hanem képességeimen. Mérleget nem készí­tettem. Tetteimet, magatartásomat megítélni nem az én dolgom. Nyugodtan állíthatom azonban, hogy az Önökkel együtt kidolgozott kormányprogram fő iránya, az a tény, hogy a reform-szavak birodalmából a tettek mezejére léptünk, továbbá, hogy törekvé­seink mellé jóindulatú nemzetközi támogatást tud­tunk biztosítani, ez az az út, amelyen a jövőben is járnunk kell. Ez türelmet, következetességet, higgadt­ságot és konfliktus-vállaló képességet követel. Sajnos időigénye is van e programnak, hiszen a vezetés nem tud egyik napról a másikra tértől és időtől függetlenül dönteni, és ugyanúgy, mint a ter­mészetben, a politikában is a vetés és az aratás között a termésnek be kell érnie. Sajnos hibákat is követ­tem el, sok tévedés és következetlenség érhető tetten munkámban. Amit felismertem, vagy amelyhez hoz­zásegítettek, hogy felismerjem, igyekeztem menet közben kijavítani. Kötelességem ugyanakkor azt is elmondani, hogy úgy érzem, vigyáznunk kell, hogy az új útkeresés vá­gya és szenvedélye a jogos türelmetlenség át ne csap­jon kezelhetetlen anarchiává. Ennek veszélye mos­tanában megnőtt. A múlt értékeinek terjes tagadása, a felkészületlenségből vagy szereplési vágyból fakadó demagógia, az önmérséklet hiánya olykor efelé sodor bennünket. Úgy tapasztalom, ezzel a veszéllyel egye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom