Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-31

2505 Az Országgyűlés 31, ülése, 1988. november 24-én, csütörtökön 2506 szavazza az Országgyűlés a zárt ülést — amire eshetőség volt —, akkor az a közvéleményben sokkal súlyosabban esik latba, mint ezek az apró félreértések. Köszönöm. (Taps. ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer megkérdezem, kíván-e valaki szólni? (Nem.) Zárjuk le akkor ezt a témát. Képviselőtársaim mentsenek fel az alól, hogy itt bármilyen összefoglalót vagy minősítést mondjak. A tisztelt Országgyűlés meghallgatta egyrészt a képviselő felvetését az Országgyűlés elnökének tevékenységével kapcsolatban, meghallgatta az elnöknek a válaszát. Még azt a gesztust is, hogy lement a padsori helyre, tehát vitára lehetőséget adott. Azt hiszem, tizenegy képviselőtársam szólt hozzá. Azt javaslom, illetve azt jelentem ki, hogy az elhangzottakat szó szerint vegyük jegyzőkönyvbe, ott rögzítsük az elhangzottakat. Ennek alapján, ha jól értelmeztem, mindenki, aki a vitát hallotta és részt vett benne, és elolvassa, saját magára vonatkozóan le tudja vonni a következtetést és a további munkája során azt hasznosítani tudja. Ha képviselőtársaim elfogadják indítványomat, kérem szépen erről szavazzanak. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? (Senki.) Ki tartózkodott? (Senkt) Köszönöm szépen. Áttérhetünk akkor rendes napirendi pontunkra. Visszaadom a helyet elnökünknek. (Az elnöki széket Stadinger István foglalja el.) (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az ülést. Ez a vita le lett zárva. Egyetlen megjegyzés. Az ország elvárja tőlünk, hogy kellő komolysággal foglalkozzunk az ország ügyeivel. Joggal várja el tőlünk, és az Országgyűlésnek meg kell felelni ennek a várakozásnak. Meggyőződésem, hogy ez az Országgyűlés meg tud felelni ennek a várakozásnak. A gyakorlatban kell bizonyítanunk! Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk az első napirendi pont tárgyalására. Személyi kérdések. Kérem jegyző képviselőtársamat, felolvasni szíveskedjék az Elnöki Tanács levelét. Dr. PESTA LÁSZLÓ: „A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságával és a Hazafias Népfront Országos Tanácsával egyetértésben — javasolja az Országgyűlésnek, hogy Grósz Károlyt, a Minisztertanács elnökét a pártfőtitkári feladatok ellátására tekintettel, saját kérésére miniszterelnöki tisztségéből mentse fel. Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára." ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendünknek megfelelően a Minisztertanács elnökére, illetve felmentésére az Elnöki Tanács tesz javaslatot. Ezt hallottuk most felolvasva. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az Elnöki Tanács javaslatát? Aki igen, kézfelemeléssel szíveskedjék szavazni. (Megtörténik.) Szemmel látható többség, de megszámoljuk az ellenszavazatokat. Ki nem fogadja el? (Huszonnyolc.) Ki tartózkodott a szavazástól? (Tizenhárom.) . Tisztelt Országgyűlés! Megállapítom, hogy Grósz Károly elvtársat a Minisztertanács elnöki megbízatása alól az Országgyűlés 28 ellenszavazattal és 13 tartózkodás mellett felmentette. ELNÖK: Kedves Grósz Károly Elvtárs! Közel másfél évig töltötte be a Minisztertanács elnökének nehéz funkcióját, ez alatt az idő alatt lényeges változások történtek az ország társadalmi-politikai és gazdasági vezetésben, kidolgozásra került a kibontakozási kormányprogram és számos lényeges intézkedés meghozatalára került sor, amelyek mind összefüggnek az ön miniszterelnöki tevékenységével. Az a meggyőződésem, hogy az Országgyűlés nevében beszélek akkor, amikor a másfél éves miniszterelnöki munkát megköszönöm és pártfőtitkári beosztásában pedig sok szerencsét, eredményes munkát, minden jót kívánok az ország, a haza javára. (Taps.) Grósz Károly elvtársat illeti a szó. GRÓSZ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm 17 hónapos munkámhoz nyújtott segítségüket és önökön keresztül az ország lakosságának a megértését és türelmét. Mindig éreztem jószándékú segítőkészségüket. Sok tanácsot kaptam, és amit tudtam, megszívleltem. Ha több mindent nem tudtam megvalósítani tanácsaikból, javaslataikból, az nem elsősorban akaratomon múlott, hanem képességeimen. Mérleget nem készítettem. Tetteimet, magatartásomat megítélni nem az én dolgom. Nyugodtan állíthatom azonban, hogy az Önökkel együtt kidolgozott kormányprogram fő iránya, az a tény, hogy a reform-szavak birodalmából a tettek mezejére léptünk, továbbá, hogy törekvéseink mellé jóindulatú nemzetközi támogatást tudtunk biztosítani, ez az az út, amelyen a jövőben is járnunk kell. Ez türelmet, következetességet, higgadtságot és konfliktus-vállaló képességet követel. Sajnos időigénye is van e programnak, hiszen a vezetés nem tud egyik napról a másikra tértől és időtől függetlenül dönteni, és ugyanúgy, mint a természetben, a politikában is a vetés és az aratás között a termésnek be kell érnie. Sajnos hibákat is követtem el, sok tévedés és következetlenség érhető tetten munkámban. Amit felismertem, vagy amelyhez hozzásegítettek, hogy felismerjem, igyekeztem menet közben kijavítani. Kötelességem ugyanakkor azt is elmondani, hogy úgy érzem, vigyáznunk kell, hogy az új útkeresés vágya és szenvedélye a jogos türelmetlenség át ne csapjon kezelhetetlen anarchiává. Ennek veszélye mostanában megnőtt. A múlt értékeinek terjes tagadása, a felkészületlenségből vagy szereplési vágyból fakadó demagógia, az önmérséklet hiánya olykor efelé sodor bennünket. Úgy tapasztalom, ezzel a veszéllyel egye-