Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2467 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2468 Javasoljuk visszaállítani azt a korábbi szabályt, hogy függetlenül a Minisztertanács egyetértésétől, először a képviselői módosító javaslatokat kell majd szavazásra feltenni. Ennek indoka nemcsak az, hogy a kormány tagjai soron kívül kaphatnak szót, hogy megvédjék a Minisztertanács javaslatát, hanem ezt indokolja a képviselőház szuverenitása is. A szavazásnál az ügyrend már most írja elő a szavazatszámláló-gép alkalmazását, amely egyébként a folyamatban lévő rekonstrukció befejezése után léphet életbe. Hogy erre mennyire szükség van, mostani ülésünk is igazolta. Javasoljuk annak ügyrendi előírását is, hogy a parlament tisztségviselőinek, valamint a hatáskörébe tartozó minden más személyi ügyben kötelezően titkos legyen a szavazás, ide értve a kormány tagjait is és a legfőbb ügyészt, a Legfelsőbb Bíróság elnökét vagy más funkcionáriusokat is. A kormányzati munka parlamenti ellenőrzésével kapcsolatosan javasoljuk, hogy maradjon meg az egyszerű, pusztán felvilágosítást igénylő képviselői kérdés feltevésének intézménye, de azt világosan határoljuk el az interpellációs jogtól. Ez utóbbival kapcsolatban javasoljuk, hogy a két évvel ezelőtt bevezetett megszorító rendelkezéseket helyezzük hatályon kívül, mert azok a képviselői jogosítványok szűkítésével jártak. Álláspontunk szerint a képviselő maga dönthesse majd el, hogy egyegy közérdekű ügyben kérdést tesz-e fel, vagy interpellál, azaz felszólamlást jegyez be. Az Országgyűlés tevékenységében, az érdemi munka fejlesztésében fontos új politikai elemnek tekintjük azt a javaslatunkat, hogy a megyei képviselőcsoportokban és az állandó bizottságokban való részvétel mellett lehetővé kell tenni a képviselőknek, hogy törvényjavaslatok kezdeményezésére, és más, a képviselői tevékenységgel összefüggő célra külön csoportokat is létrehozhassanak. Elgondolásunk szerint ezek a csoportok elősegíthetik a társadalomban ténylegesen meglevő különféle érdekek jobb felszínre kerülését és ütköztetését is a parlamenti munkában. Ezek a csoportok az önszerveződés törvényei szerint lehetnének rövidebb vagy hosszabb életűek. Például szakszervezeti, ifjúsági, női, és így tovább, vagy éppen olyanok, amelyek egy-egy javaslat közös előterjesztésére, vagy valamilyen akció kezdeményezésére alakulnak. Ilyen csoportok egyébként már ebben az esztendőben is megjelentek a parlament munkájában. Lényeg, hogy rá lenne bízva a képviselőkre az e csoportokban való részvétel lehetősége azzal a megszorítással, hogy e csoportosulások természetesen nem lehetnének a lobbyzás eszközei. A képviselői munka feltételeinek javítására vonatkozó elgondolásaink a következők: Tekintettel arra, hogy a képviselői munka mind a választókerületekben, mind a törvényhozói tevékenységben a korábbihoz képest több idővel és elfoglaltsággal jár, célszerűnek tartjuk a képviselői megbízatással felmerülő költségtérítés rendezésének ügyrendi szabályozását is. Ennek a kérdésnek talán legfontosabb része, hogy a képviselőt munkahelyén kérésére évente 40 nap munkavégzés alóli felmentés illetné meg. Erre az időre természetesen megkapná az átlagkeresetét, amelyet azonban az Országgyűlés megtérítene a munkáltatónak. Nem támogatjuk tehát a főhivatású képviselői intézmény bevezetését, de a javasolt megoldással tisztább helyzetet teremtenénk minden érdekelt számára. Ebbe a témakörbe tartozik még különösen a fizikai dolgozó képviselők munkájának és az aprófalvas kerületekben a lakossággal való kapcsolattartás feltételeinek jobb biztosítása is. Egyes képviselői panaszok alapján hangsúlyozom, hogy meg kell szüntetni a nemegyszer kiszolgáltatott helyzetét a képviselőknek. A törvényalkotásban való érdemi képviselői tevékenységgel törvényszerűen vele jár a jobb eligazodás, a nagyobb hozzáértés szükségessége a döntések meghozatalában. A képviselők jogosan egyre inkább úgy érzik, hogy például a bizottsági munkában nincsenek egy „súlycsoportban" a kormányzattal. Nem a kormányzat iránti bizalmatlanság mondatja ezt velük, hanem a döntéshozási felelősség. Ezért az ügyrendben is szabályozni kell a képviselők által igénybe vehető, és a kormányzattól független szakértők igénybevételének lehetőségét, főleg bizottsági vitákhoz. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az Önök által megválasztott bizottság nevében az elmondottakat kívántam előterjeszteni. Megjegyzem, hogy munkánk során még számos egyéb javaslattal is foglalkozunk. Csak példaként említek ezek közül néhányat. így a megválasztott képviselők, a parlament tisztségviselői, valamint a hatáskörünkbe tartozó testületek tagjainak, vagy vezetőinek ünnepélyes eskütétele az Országgyűlés színe előtt, az Alkotmányjogi Tanács nem képviselő tagjai jogállásának további közelítése a képviselő tagokéhoz. Két új állandó bizottság, nevezetesen tájékoztatási és tudomány politikai bizottság létrehozására is gondolunk, továbbá az állandó bizottságok létszámánál csak az alsó határt kívánjuk megállapítani, valamint szeretnénk a bizottságok egyenrangúságát is kimondani az ügyrendben is. Ide tartozik az Országgyűlés zavartalan tárgyalási rendjének, ideértve a karzatot is, biztosítására vonatkozó előírások pontosabb ügyrendi szabályozása. Végül az országgyűlési iratok nyilvánosságra hozatalának kérdése. Elmondom azt is, hogy a bizottságunkban nem alakult ki egységes vélemény abban, hogy javasoljuk-e létrehozni az Országgyűlés elnökségét, vagy sem, Egyes vélemények szerint ilyen szervezetre szükség lenne, mint a Ház elnökének tanácsadó testületére. Ez a testület állna az elnökből, az alelnökökből és nem több, mint három képviselőből. Hatáskörébe tartozna a költségtérítés módjának és mértékének megállapítása, az állandó bizottságok megválasztására vonatkozó javaslattétel, és közreműködés az Országgyűlés munkájának szervezésében, ideértve az örvendetesen szélesedő nemzetközi kap-