Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2451 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2452 többségről? Hát kérem szépen, én nem tudom önmagam árnyékát átlépni és nem vagyok hajlandó azokat az értékeket sem meggyalázni, amelyeket 43 éven keresztül ez az ország, a munkás, a paraszt, az értelmiség és minden jószándékú ember nagyon kemény munkájával elért. (Taps.) És éppen ezért azt sem értem, tisztelt képviselő elvtársak, — hogy miért rossz! rossz! rossz! az, amit most a kormány nekünk tanácsol? Ezt viszont egy tudományos ember mondta. Én nagyra becsülöm a tudományos embereket. Épp ezért támogatom azt, amit Váncsa Jenő mondott. De miért akarna rosszat a kormány? Ezelőtt egy éve szavaztunk bizalmat, és most minek alapján hiszszük el, hogy a kormány rosszat akar? Van-e erre konkrét bizonyítás, bizonyíték? Én ezt nem találtam az általam nagyon tisztelt akadémiai jelentésben. Hát ezt akartam elmondani. Talán befejezésül: az elmondottakból talán kitűnik, hogy én támogatom az előterjesztést. Kérem szépen, nem vagyok hive az — hogy mondjam — tv viszketegségnek, hogy a tv előtt egyenként mindenki felállva szavazzon. Lehet, hogy az ügyrend ezt lehetővé teszi, de én annak vagyok a hive, hogy mindenki mondja el a véleményét és utána a megszokott rendnek megfelelően, lelküsmerete alapján tegye voksát a kormányra vagy éppenséggel az ellen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés ! Bejelentem, hogy a tájékoztatóhoz több képviselő hozzászólásra nem jelentkezett. Ezért a vitát bezárom és szünetet rendelek el. (Szünet: 16.00-16.32 - Elnök: Stadinger István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert illeti a szó. DR. MARÓTHY LÁSZLÓ: Tisztelt Parlament! A kormány nevében megköszönök minden hozzászólást. Én magam, s úgy gondolom, az itt lévők is sokadszor újra átélték azt a vitát, ami a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer körül folyik. Ezt a vitát akár kezdhetnénk elölről. Kérem, mentsenek fel az alól, hogy én minden hozzászóló, minden egyes, szóval illethető tételére külön kitérjek, hiszen 180 kilométer ez a probléma, két ország határa, energetika, hajózás, árvízvédelem, városépítészet, genetika, biológia, ökológia, stb.: maguk a tételek olyan hosszúak, hogy nehéz lenne a végére érni. Kérem ezért, hatalmazzanak fel, hogy rövid lehessek. Ezt megtehetem két okból is. A kormány véleményét illetően nem hagytunk kétséget, hogy miről hogyan vélekedünk, s hogyan gondoljuk és miben maradtunk. Tettük ezt a legutolsó napig, amikor a közbejött véleményt is bonckés alá vettük, és elmondtuk, hogy azt hogyan látjuk. Az elhangzottak döntésre kerülő részei közül néhány, a parlament vezérkarát illeti meg, ezért én természetszerűleg ezzel nem foglalkozom. Ezek után a mondanivalómat három tételben szedtem össze. Először: a kormánynak a tájékoztatómban mondott álláspontján futnék végig azért, hogy az elhangzottak vonatkozó részében ha kétségek lennének, vagy pontosítások szükségesek, azok még egyértelműbbek lehessenek. Az első pontnál engedelmükkel nem időznék, hiszen biztosan emlékeznek rá, hogy a rendszer eredeti koncepció szerinti felépítését mondta ki a kormány álláspontjaként. Elhangzottak észrevételek, javaslatok, indítványok a halasztásra, a felfüggesztésre, az időleges halasztásra. Tudnám az ellenérveimet mondani. Felhatalmazásukkal élve ezzel most nem akarom az időt húzni. Nem látom, és nem tudom, hogy tudhatnánk-e többet, lenne-e több argumentum, fel tudnánk-e tárni több tudományos bizonyosságot az érvek mellett, vagy ellen. Ha ezt cselekednénk, akkor még hetekre, hónapokra a döntést elodáznánk. Az elmondottak alapján is, és ezért is az eredeti 1. pontban megfogalmazott álláspontunkat erősítem meg. A 3. ponttal kapcsolatban, ahol az üzemeltetés elveként a Duna-víz minőségének romlása dolgában nyilatkoztunk, a környezeti kockázat minimalizálásáról beszéltünk, és a szennyvíztisztítás kérdéseit tárgyaltuk, úgy is, mint szerződő partnerünkkel való, hátralévő egyezkedés kérdését, csak két dolgot szeretnék mondani. Magyar oldalon a programot a tájékoztatóban bemutattuk: biológiai szennyvíztisztításról van szó. A módosítás, ami már a nemzetközi kapcsolatra vonatkozik, hogy célszerű — ezt a kifejezést használtuk — egyezményben megfogalmazni, ennek egyetlen egy oka van. Mi itt a szerződő félre határozatot nem hozhatunk. De az eltökélt szándékunk az, hogy a partnerünkkel ezt megbeszélve ez szerződéssé formálódjék. Nem nulla-pontról indulunk. A csehszlovák félnek a szennyvíz-tisztítási programja készen van, itt igazából az időbeli ütemezésről van szó, a mű egyes fontos részeinek az elkészültével összefüggésben. Ki tudjuk egészíteni ha kell szóval, de ezt azzal a magyarázattal tehetjük, hogy a kell csak ránk vonatkozóan érvényes. Az 5. pontnál most is elhangzott az, ami minden egyes konzultáción, hogy be kell fejezni ezt a munkát teljes egészében — nem beruházási szakkifejezésként mondom, hanem ahogy értettük — az összes kapcsolódó járulékos beruházással együtt. A tisztelt hozzászólók azt igényelték, hogy a kormány erre adjon garanciát. A kormány álláspontja az ilyenképpen való befejezést illetően egyértelmű, de a garanciát — tisztelt parlament — együtt adhatjuk, amikor a költségvetést vitatjuk meg, és az ötéves terveket, hiszen ott majd sokféle szándék fog öszszeütközni: tehát a magunk részéről az egyértelmű eltökéltséget tudom mondani, a biztosítékot pedig kérem, együttesen nyilatkoztassuk ki. A 6. pontban azt mondtuk, hogy a kormány egy bizottságot felkér és megbíz azzal, hogy a mű építését