Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2453 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2454 kísérje figyelemmel, kontrollálja azt, és jelezzen a kormány felé. A javaslatok úgy is megfogalmazódtak, hogy a parlament hozzon létre ilyen bizottságot, ennek több formájára is javaslat született. Tisztelt Parlament! Ha a parlament létrehoz egy külön ilyen bizottságot, aminek a formájáról én nem akarok nyilatkozni, úgy a kormány eltekintene attól, hogy maga is egy ilyen bizottságot üzemeltessen, hiszen csak duplázná a munkát, és a haszna talán még a fele sem lenne. Mindössze ennyivel szerettem volna a kormány álláspontját kiegészíteni. Második tétel: röviden a felszólalásokhoz. A bizottsági előadó elvtársak által mondottakkal tételes felsorolás nélkül, teljes egészében egyetértek — részben a pontokhoz fűzött észrevétel ezt már tartalmazza. Ebben ilyennel is, mint az öreg Duna medrének a problémája, amelyet vitassunk meg újra, nézzünk meg, és azt a sokféle szempontot, amiről szó volt, még egyszer mérlegelve alakítsuk ki erre a sokakat érdeklő kérdésre a választ. Szentágothai akadémikusnak egyetlen kitételére szeretnék válaszolni, ami így még nem jött elő — ez a tájesztétikának a komponense. Két dolgot röviden. Valahol az olvasmányaimból emlékszem rá, mikor az Eiffel-torony épült Párizsban, Maupassant értelmiségi társaival kivonult Párizsból, nem bírta elviselni. Ma ha valaki Párizsba elmehet, ha nem is az első, de valamelyik útja az Eiffel-toronyhoz vezet. A másik kedvenc íróm, főleg ifjabb koromban, Szász Imre. írásaiból magyarságot, hazafiságot tanultam, nagyon szeretem ma is. Ő nem szereti a vízlépcsőt és ellene van. Meghívtam, hogy nézze meg. A Dunakiliti munkagödör előtt már féltem, hogy meglátja a feltúrt földet és a betonkolosszust, meg fog ijedni, vagy nem tetszik neki, és már elkezdtem neki mondani, hogy most ez nem szép, sajnos, és ezek a nagy gépek, meg por meg piszok és egyéb. Odamegyünk, egy kis idő után odajön hozzám és azt mondta: magának nem volt igaza. Ez szép. A francia erre azt mondja, hogy ipari esztétika. Nem tudom, tisztelt Parlament! Ha a táji szépség, a történelmi tradíció és az ipari esztétikum tényleg találkozik, szegényebb lesz-e a magyar a Dunakanyarban? Káldi Endre képviselő elvtárs hajózás dolgában — Győrnél már valami tanulmányi tervek vannak a kikötőre, Dunakilitinél pedig minisztertársammal konzultálva ezt megvizsgáljuk. Többször volt már ennek mindenféle előzménye. Nem szeretnék belemenni olyan dolgokba, ami tényleg részletező és szakmai kérdés. Megnézzük és egyértelmű választ adunk rá. Szabó Kálmán elvtárs észrevételeivel kapcsolatban: a számításokat, amire Szabó elvtárs hivatkozott, nincs módunk ismerni. Nagyon szívesen vesszük, és a munka rendjében ezeket magunk is ellenőrizzük, hogy vajon a tévedésünk, ha nem egyezik és a miénk, akkor hol követődött el. Király Zoltán képviselőtársamnak az észrevételével kapcsolatban három dolgot szeretnék mondani. Rendkívül súlyos ökológiai hatásokról beszélt. Én közben itt tallóztam is. Nincs tudomásunk arról, hogy a magyar tudomány a komplex környezeti hatástanulmány óta feltárt volna olyan jellemzőt, amit ilyen szóval kellene illetni. Tehát nem tudtuk számbavenni a mérlegelésnél. A Magyar Tudományos Akadémiát védte velem szemben. Nem az Akadémia papírja forog, ezt azért kellene tisztázni. Egy ad hoc bizottság papírja. Dyen sokszor van. Én magam — rövid működésem alatt — e kútforráshoz sokszor járulok és kapok segítséget ahhoz, hogy egy alkalmi bizottság segítségemre legyen egy-két kérdésben. Nem a Magyar Tudományos Akadémia zászlaja alatt, hanem egy alkalmi bizottság munkájaként kaptuk ezt meg. Megbocsássák nekem a képviselő elvtársak, ha a szuperhatalom dolgához a magam módján hozzászólnék. A vízügy, mint szuperhatalom. Előttem, ahogy hallgattam Király Zoltánt, felrémlett a Fogadalmi Nagytemplom Szegeden. Mindenki tudja, hogy egy árvízi borzalom után építette Szeged népe. Nem tudom elképzelni azt, hogy Király Zoltán e tekintetben Szeged város nevében beszélhetett volna. Megtehetem, én ezt a szolgálatot elég jól ismerem, hosszú évekre vissza. Tudom azt, hogy mit jelent, hogy amikor védekezni kell, az soha nem hétköznapokon van, hanem karácsony másnapján, szilveszterkor és ilyen egyéb neves alkalmakkor, amikor más pihen. Nem hatalom a felfogása, szolgálat. És ezt a szolgálatot akarjuk erősíteni változatlanul. Barcs Sándor képviselőtársam, akit nagyon tisztelek, nagyra becsülök; hallgattam az idézetet, teljesen véletlenül az adott témáról két hírforrásból én is értesültem. Az egyik hírforrás a Magyar Rádió volt, a Krónika, aztán a kezembe került a Kárpáti Igaz Szó, ha jól idézem a kárpátaljai magyarságnak a lapját. Szó szerint idézi Gorbacsovot, ezeket is, amiről Barcs elvtárs beszélt. Van még két mondat, amiről én úgy hiszem, az igazság teljességéhez hozzátartozik. Ha nem szó szerint van, elnézést, de a tartalmáért vállalom a felelősséget. Gorbacsov így viszi tovább: hogy de elvtársak, nem arról van szó, hogy ne építsünk vízi erőművet, hanem arról van szó, hogy azt hozzuk összhangba a természet követelményeivel. Ez együtt így van. (Taps.) Nemes Tamás elvtárs, nemzeti múltunkról és annak emlékeiről van szó. Nagyon hosszan lehetne beszélni erről, hiszen a régészek valami csodálatos munkát végeznek, és a régészetnek az ottani legnagyobb tudója, dolgozta ki a programot, aki ugyancsak azt mondja nekem: ő nem ért egyet a vízlépcsővel, de a vízügyesekkel nagyon jól együtt tud dolgozni. Az említett római őrtornyot, amit a napokban néztünk meg, az ártéren mentik, és tisztelt parlament, nem fogunk hagyni egyetlen olyan emléket elveszni, amelyik a mi népünknek, nemzetünknek és az államunknak az emlékei közé tartozik. Ezt az a szakma, amelyik végzi ezt az építkezést, felvállalta. Látják talán a problémákat a királyi városná.