Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2445 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2446 many előkészítő munkájában a viták napirendjén szerepelt, így a határkérdés, illetve a határkiigazítás kérdése, a Duna hajózhatóságának megőrzése, az öreg Duna szükséges vízmennyisége és egyéb témák. Szóvá tettük azt is, hogy mi még több adatot ké­rünk arra vonatkozóan, mennyi lesz az egész épít­kezés költségkihatása és így tovább. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindezt annak jegyében tette meg a Külügyrniriisztérium, ami ma a kormány munká­jára az új stílus szellemében jellemző, hogy érdemben véleményezünk ilyen nagy fontosságú ügyeket. Nem tudom hogyan, hogyan nem, a mi előterjesz­tésünk azt követően heteken át a Szabad Európa rá­dió, a BBC rádió témája volt, beolvasták a levél részleteit, majd a Duna-kör, illetve a környezetvé­delmi csoportok találkozóin is téma volt. Ez van, aminek örülni nem kell. De azt hiszem a vüágon nincs olyan kormány, vagy nincsenek olyan minisz­tériumok, amelyeknél ne folyna belső műhelymun­ka, egyeztető munka és akkor állnak ki a nyilvá­nosság elé, amikor már kialakult a saját álláspont­juk. Hozzá szeretném tenni azt is, hogy senki nem fordult utána hozzánk azzal, mi történt, mi lett a javaslataink és észrevételeink sorsa. Miként nem publikálták azt az augusztus 26-án kelt KVM levelet sem, amelyben a minisztérium részletesen reagál összes felvetéseinkre. Ezt azért is tartom fontosnak, mert elkötelezett hive vagyok a nyíltságnak és a nyilvánosságnak, de azt hiszem, miként a politika más szféráiban, itt is maximális mértékben be kell tartam, vagy figyelembe kell venni az etika és a korrektség alapvető követelmé­nyeit. Ennyit az e körül folyó vitákról adalékként. A másik. Nagyon tiszteletreméltónak tartom az Akadémia erőfeszítéseit és azt is, ahogyan állást foglalt az ügyben. Kedves Király Zoltán, ebben az állásfoglalásban nem az van, hogy módosítsa a kor­mány a szerződés szövegét, hanem az van, hogy függessze fel, halassza el az építkezést, és így tovább. Ezzel kapcsolatban azért szeretném a következő­ket hangsúlyozni. Itt többen az Akadémia állásfog­lalásához kapcsolódóan úgy vélekedtek, hogy sok mindent ki lehet és ki kell zárni egy ilyen szerződés felfüggesztése kapcsán, de van egy lényeges érv, amelyre lehet hivatkozni, mégpedig amely szerint a leállítás indoka lehet az, hogy a körülmények alap­vetően megváltoztak. Mi ezzel a probléma? Az, hogy nemzetközi jogi szempontból erre alapvetően két esetben van lehe­tőség. Az egyik. Abban az esetben, ha azok az alapvető körülmények változtak meg, amelyek lényeges alapul szolgáltak a szerződés megkötéséhez. Másodszor, ha gyökeresen átalakul a még teljesí­tendő kötelezettségek mértéke. Ilyeneket pedig a magyar fél nem tud prezen­tálni a szerződés kapcsán. De amit mi lényegesnek tartunk az az, hogy nem az alapvető körülmények változtak, hanem az egyik félnek a körülményekkel kapcsolatos mérlegelése, az értékelése változott meg. Hiszen a nemzetközi politika szempontjából és még inkább nemzetközi jogi szempontból ez nem kell, hogy a másik felet befolyásolja, vagy zavarja. És ez nagyon lényeges szempont, hiszen a másik fél nem kell hogy figyelembe vegye azt, ha nekünk megváltozott az értékelésünk. Tehát joggal merül fel, hogy ebben az esetben, ha mi leállítjuk az építkezést, a másik fél joggal vádol bennünket szerződés-szegessel. És milyen következményei vannak a szerződés­szegésnek? Vannak először is széles körű következ­ményei, amelyek lényege abban fogalmazható meg, hogy a szerződés-szeges kétségbe vonja a magyar kormány szavahihetőségét, és hozzá szeretném ten­ni, külpolitikai szempontból ez jelentősen gyengí­tené az ország nemzetközi jogi biztonságát. Már­pedig ennek megőrzéséhez nekünk alapvető külpoli­tikai érdekeink fűződnek. Egyébként meg kívánom jegyezni, mi megvizs­gáltuk, szakértőink megnézték az utóbbi 40 év tör­ténéseit abból a szempontból, hogy előfordult-e ilyen szintű és ilyen volumenű, nagy horderejű nem­zetközi szerződés, két vagy többoldalú szerződés ilyen módon történő felmondása. Az elmúlt 40 esz­tendő alatt nem találtunk erre példát. Mi következik ebből? Ha mi ezt megtennénk, akkor a Magyar Népköztársaság szolgálna olyan pre­cedenssel a nemzetközi viszonyokban, amelyeknek káros következményei a mi számunkra rendkívül nagyok lennének. A másik dolog, ami a kétoldalú következménye­ket illeti. Ezek kettősek. Ne csak arra gondoljanak, hogy a már beinvesztált eszközökkel kapcsolatban kérhetik az osztrákok, illetve főképpen a csehszlovák fél a kártérítést, hanem az elmaradt haszonnal össze­függő összes becsült, ma még nem megállapítható kártérítést is joggal igényelhetnék a magyar államtól. Márpedig ennek összege a mi becslésünk szerint sok milliárdra tehető. Tehát rendkívül nagyok lesznek a terhek a mi számunkra. Összefoglalva tehát, szeretném felhívni a figyelmü­ket, ugyancsak nemzetközi politikai szempontból is, hogy két olyan szomszédos országgal való kap­csolatunkról van szó, amelyekkel kitűnő a viszo­nyunk. Ezt is mindenképpen mérlegelniük kell a dön­tésüknél. Ezért kérem, hogy fogadják el a kormány tájé­koztatóját. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Balogh László Pest megyei képviselőtár­sunké a szó. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés, Tisz­telt Képviselőtársaim! Igyekszem a lehető legkevesebbet ismételni, tehát abból amit el akartam mondani, sok mindent kiha­gyok. Külön örülök Váncsa Jenő miniszter felszó­lalásának, a tudománnyal kapcsolatos álláspontjá­nak, mert arról én is nagyon szerettem volna szólni. Szerettem volna, hogy ne így hagyjuk abba a vitát, ahogy ezt megelőzőleg volt. Nekünk, azt gondolom, mindenkinek a saját dolgát kell csinálni és ebben tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom