Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-30

2443 Az Országgyűlés 30. ülése, 1988. október 7-én, pénteken 2444 a koszállítások 3 percenként mentek a városon keresztül. A 30 tonnás Kamazok tényleg terhelték a város úthálózatát. Ért más csalódás is már az eddigi előkészületek és az eddigi munkák során is, amely a hangulathoz, az ilyen jellegű hangulat kialakításához hozzájátszhatott. Elmondok egyet, talán értékelni fogják, ha nem élek vissza türelmükkel. Az úgynevezett táti-szigeteken, amelyek mögött levő kis-Duna ágak szivárgóként fognak működni, már elkezdődött a beruházás. Itt a parti sávban a véd művek kialakításához ki kellett vágni a fákat. A fákat kitermelték, elvitték. A tuskókkal azonban nem azt csinálták, amit Greifensteinnél, illetve Tulln városánál láttunk, hogy fölapritékolták és felhasználták komposztálásra, hanem ezeket a tuskókat egy olyan holtágba tették bele és temették be, amelyikben később nem lesz víz. Ez a megoldás érzésem szerint ökológiai szempontból megengedhetetlen lett volna, különösen akkor, amikor ezt a területet potenciális vízbázisként jelölték ki. A legnagyobb problémák azonban, de most már igyekszem rövid lenni, a vélt vagy valós veszélyek vonatkozásában vannak. Kiküszöbölhetők ezek a veszélyek? Egyetértek azokkal az állásfoglalásokkal, amelyek azt mondják, hogy mindazok a veszélyek, amik előállnak, a tudomány módszereivel kiküszöbölhetők. De kérdés az, hogy mennyiért küszöbölhetők ki és miből küszöbölhetők ki? Egy ilyen veszélyre fölhívnám a figyelmet. Ilyen a karsztvíz és a Duna víz kapcsolata, amely széles területen itt megvalósul, de Esztergomnál és Dunaalmásnál olyan helyzet alakul ki, hogy a karszt és a Duna közvetlenül szűrőréteg nélkül érintkezik egymással. Itt a Dunavíz behatolása a karsztba úgy valósulhat meg, hogy közben nem esik át szűrésen. Ennek következményei lehetnek. 1. Ami a mi szempontunkból igen jelentős: a karsztvíz lehűlése és így langyos forrásaink lehűlése is, amelyre településfejlesztési terveink is épülnek. 2. A karsztvíznek a Dunavíz által való elszennyeződése. Ennek a problémának a megoldására úgy tudom, hogy még nem születtek kellő tervek sem. 3. Ami a MTESZ anyagában olvasható, hogy a közvetlen kapcsolat révén a Duna vize ezeken a karszt-réseken keresztül vízszintes irányú mozgásokon keresztül a város házainak alacsonyan fekvő részeit közvetlenül veszélyeztetheti. (Közbeszólás: Elnök: figyelmet, türelmet és rövidebb szót kérek.) (Taps.) Én a magam részéről most már csak a szennyvízprogram időben történő megvalósításáról szeretnék szólni. Nem fogok erről sokat mondani, csak fölolvasom Mosonyi professzor nyilatkozatát a Népszabadságból: „Kérdés: Professzor úr, mit tart alapvető követelménynek? Vâasz: Ha nincs garantálva és ezt most élesen mondom —, hogy a vízierőművek által érintett, vagy befolyásolt egész szakaszon a szennyvízkezelés kifogástalan megoldást nyer, olyan minőségi követelmények kielégítésével, amelyeket ma Nyugat-Európában megkívánnak, akkor a müvet nem szabad megépíteni." Én ezeket a garanciákat nem látom teljes biztonsággal. Hivatkoznék itt Láng Professzornak azokra az alternatíváira, még az Akadémia bizottságának a véleménye előtt mondott el a MTESZ vitájában. Láng professzor azt mondta, nagyjából négy alternatíva van. Az egyik: az eredeti elképzelések szerint ismertetett és az elénk tárt költségkeretekből való megépítése a nagyberuházásnak. A másik alternatíva, hogy lényegében az eredeti tervek szerint, de az üzemelésben jelentős korlátozással élve — elsősorban a szenny vízprogram vonatkozásában — kell a beruházást elkészíteni. A harmadik a nagymarosi vízlépcső elhalasztása néhány évre. A negyedik pedig a végleges elhagyása. Én magam, ahogy a Láng professzor is, azt mondom, hogy az első és a negyedik alternatíva valószínűleg irreális. Az első azért, mert abból a költségkeretből, amit elénk terjesztettek, mindazok a feladatok, amiket Maróthy elvtárs is jogosan elmondott és amelyek a bizottsági állásfoglalásokban is elhangzottak, ezek ebből a költségkeretből nem valósíthatók meg. A második alternatívával kapcsolatban az a kérdésem merül fel, ha meg akarjuk gyorsítani a szennyvízprogramot, akkor ennek hol van a fedezete, hol vannak ennek garanciái? A harmadik: ha lassabban akarjuk végrehajtani a beruházást, akkor olyan nehezen kezelhető problémákkal találjuk szembe magunkat, amelyek mindannyiunk előtt ismertek. Egészen röviden: ezeknek a garanciáknak a hiányában nem érzem azt, hogy az országgyűlés ezt kontrollálni tudja. Olyan országgyűlési bizottság, amelyik erre hivatott, az anyagiak hiányában szintén nem tud kontrollálni. A magam részéről és a választókerület által felvetett problémák súlya alatt az előterjesztést nem tudom elfogadni. Elnézést kérek a hoszszabb beszédért. (Taps.) ELNÖK: Szót kért Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár. Kérek elé mikrofont. HORN GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy én is terhelem az önök figyelmét. De több olyan, legalább is alapvető nemzetközi politikai vonatkozású javaslat merült fel, amely külkapcsolatunkat, nemzetközi tevékenységünket érinti és ezzel szeretnék foglalkozni. Előtte azonban engedjenek meg csak néhány szót egy sajátos jelenségről. Többen megfogalmazták, hogy a politikai elemek túlsúlyban vannak már BősNagymaros kapcsán. Hadd mondjak el ezzel összefüggésben valamit. Augusztus 3-án 14 pontos levélben véleményeztük a KVM-nek ezt a korábban a kormány által megvitatott előterjesztés-tervezetet. Ebben a levélben mi kitértünk mindazokra a problémákra, mindazokra a kérdésekre, amelyek részben már az előterjesztésbe is beleépültek, részben pedig a kor-