Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2325 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2326 ELNÖK: Felszólal Kenyeres Aipád budapesti kép- i viselőtársunk. KENYERES ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mondandómat immár csak egyetlen kérdéskörre szeretném összpontosítani az időrablás bűncselekményének el nem követése érdekében. Bennünket, képviselőket néha az a vád ér, hogy országos érdekeink képviseletével ellentétben néhány esetben a helyi érdekek képviseletére helyezzük a hangsúlyt. Érezzük is ezt néha, hogy zavart okoz a kormányzat munkájában, de azt hiszem, nem mondok újat senkinek, hogy ez azért némi zavart okoz a képviselői munkában is. Akkor azonban különösképpen zavarba jön a képviselő, amikor úgy érzi, hogy az országos érdek találkozik a helyi érdekkel, ennek szellemében próbálja törvényhozói feladatát is ellátni, s aztán a végrehajtás során ezzel ellentétes tendenciákkal, rendelkezésekkel találkozik. A mostani bizottsági ülések során és itt a vita során is azt tapasztalom, hogy vagyunk jónéhányan olyanok, akiknek nem teljesen tiszta a lelkiismerete a tavaly elfogadott két törvénnyel kapcsolatban. Hadd mondjam azt is, hogy mi, képviselők köztudomású,hogy 1985 óta rengeteg anyagot kapunk. Ezen anyagok jelentős része — Bős-Nagymaros témájától most eltekintve — foglalkozik a környezetvédelem fontosságával. Ezekből az anyagokból megtudhatjuk, hogy milyen ártámogatott a lakossági olaj- és széntüzelés, és milyen energia, milyen kellemes, környezetkímélő, kényelmes, tiszta energia a gázfogyasztás. Jelzi a kormányzat azt is, hogy az ilyen gázprogramok megvalósítását'a lakosság részére támogatja, de nincs elegendő pénzeszköze arra, hogy teljes egészsében központilag finanszírozza — számítván a lakosság pénzeszközeinek a bevonására, a kormányzat támogatni kívánja ezen programok önerős lakossági beruházásának megvalósí- tását; Ezek a gázprogramok el is indultak, és jelen pillanatban is gyors ütemben folynak. Sajnos azonban, úgy érzem, hogy a most beterjesztett törvénymódosító javaslat ezen a téren némiképpen — úgy érzem — igazságtalanul és méltánytalanul megosztja a lakossá* got. Megosztja a lakosságot, méghozzá a naptár alapján, s én ezzel nem értek egyet. Nem értek egyet azért, mert miért kerüljön annak a lakótársunknak 10 ezer forinttal többe ingatlanonként a gázvezeték bekötése • idén, mint annak a lakótársunknak, aki esetleg a sarok túloldalán lakik és csak jövőre kötik be a gázt, s őmár jogosult az általános forgalmi adó visszaigénylésére. Nem értem azt, hogy ennél a konkrét közműeset^ nél miért kellene egy tulajdonképpen hosszabb távra szóló törvényjavaslatot egy ideig, rövid távú pénzügyi helyzethez igazítani, és ennek alapján értelmezni. Tisztelt Képviselőtársaim! Én most tudom, hogy szavaim tulajdonképpen nem hatnak az újdonság erejével, hiszen ezt az 1988. júniusi ülésszakunkon dr. Balogh Károly Győr-Sopron megyei képviselőtársam interpellációjában már szóvá tette. Az azóta eltelt időszak óta és a- tegnap megkapott anyag szerint is az ad hoc bizottság azonban a parlament 300 képviselője véleménye ellenére úgy foglalt állást, hogy nem azt firtatja és nem azt vitatja, hogy a hozott állásfoglalás megfelel-e a törvény értelmezésének, hanem egy pénzügyi hiányhoz igazítja a bizottság jelenlegi állásfoglalását; Higgyék el nekem, és ezért is szót kértem, hogy nem Győr-Sopron megye speciális problémájáról van szó. Ugy vélem, hogy ez nemcsak fővárosi, hanem országos jelentőségű problémakör, kérdéskör, amely úgy érzem, jelen pillanatban sokkal konkrétabb lerendezést kíván. Tisztelettel hadd vitassam azt a miniszteri álláspontot, hogy a kedvezmény kiterjesztése esetén a közművállalatok akkor is a lakossággal építtetnék meg a közműveket, ott, ahol erre nekik is maguk ereje lenne. Én gyakorlati tapasztalataim alapján vitatom ezt a kérdést, és a' szakemberekkel is konzultálva jómagam is most úgy látom, hogy az én kerületemben is egyszerre folyik az egyik területen a központi forrásból végzett gázberuházás, a másik-területen pedig a lakossági önerős közműtársulás formájában végzik. Valamiképpen, némiképpen hadd vitassam azt is, hogy elegendő kedvezmény az, hogy a személyi jövedelemadóból levonható a közműfejlesztésre fordított összeg 30 százaléka. Ezt nem vitatom, mert ez így igaz. De a képhez úgy érzem, az is hozzátartozik, hogy nem csekély azoknak a száma, akik jövedelmi viszonyaik miatt egyáltalán nem fizetnek jövedelemadót, vagy ha fizetnek is, nagyon keveset; és mégis beszállnak egy ilyen önerős közműfejlesztésbe. Én azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nem a törvény visszarendezését kívánom, hanem a törvény szellemének egységes gyakorlati értelmezését; Azt az értelmezést meg is teszi most az előttünk lévő törvényjavaslat végrehajtási rendelete, de engem pontosan az zavar, hogy mindezt majdnem egy év után, és a hatályba lépés időpontját is 1989. január l-jétől kéri. Be kell ismernem azonban azt is, hogy némiképpen kényszerpályán vagyok. Hiszen rám most az a nyomás nehezedik, hogy országos érdek ellen beszé

1lek akkor, amikor körülbelül 500 millió forintos nagyságrendű kérést terjesztek a kormányzat felé, hogy minden lakossági önerős közműtársulás általános forgalmiadó-visszaigénylésben részesülhessen. Semmiképpen nem kívánom lebecsülni a lakosság pénzeszközeiből végzett út-, járda- és villanyvezetékek építését; beismervén, bár nem teljesen megértvén ezt a kényszerhelyzetet, tisztelettel egy kompromisszumos javaslatot kívánok a tisztelt képviselőtársaim elé letenni, amelyhez elsősorban választóimtól kaptam biztatást, de kaptam biztatást itteni képviselőtársaimtól, és fővárosi lévén, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagjaitól is. • Éppen ezért kérem és javaslom, hogy 1988. január l-jétől a már idáig is kedvezményezett ivóvíz és csatornaberuházásokhoz hasonlóan a lakossági önerős gázvezetékek építése is részesülhessen általános forgalmiadó-visszatérítésben. Elfogadom azt is, hogy a többi önerős lakossági társulás formájában végrehajtott beruházás -*• tekin-