Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-29
2309 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2310 nem vitatható jelentősége van az adóbevételeknek, de ennek ellenére, amennyiben reálpolitikusok vagyunk, látnunk kell, hogy a jelenlegi adósávok százalékai és a bérgazdálkodásunk a többletmunka és a hatékonyság gátjaivá váltak. És meg kell értenünk, hogy az 5500—6000 forintos keresetből, főleg gazdaságilag elmaradott területeken vagy az ország más részén sem lehet adózni, mivel ez a jövedelem egy főre vetítve a családok esetében egyszerűen veszélyezteti a megélhetést. Például Békés megyében a lakosság elérte a tűrőképesség felső határát, hiszen még az adóreform-bevezetés előtt is természeti katasztrófák, így különösen a belvíz, földrengés, árvíz rendkívüli és nem tervezhető otthonteremtő kiadásaik úgy leterhelték a kisjövedelmű lakosságot, hogy tudomásom szerint a Békés megyei lakosok vannak az országban a legjobban eladósodva az OTP-nél. A túladóztatásra vonatkozólag munkahelyemről is konkrét példával tudok élni. Termelőszövetkezetünk dolgozói az időjárás viszontagságainak kitéve, sokszor szabadnapokon, mikor a gabona megérik, vasárnap és ünnepnap is szorgos munkát végeznek, pontosan úgy, ahogy a rájuk bízott növényekkel, állatokkal a törődés azt megkívánja. Kombájnosaink rekkenő hőség 1ben, porban ez évben is ugyanolyan szorgalommal végezték munkájukat, ahogy a szüleiktől, nagy szüleiktől látták, úgy is mondhatnám: a munka szeretete, tisztelete szinte vérükben van, hogy becsületes munkát végezzenek és a megtermelt termékeket jobb minőségben és időben betakarítsák. Tehát dolgozóink munkához való hozzáállásával, munkavégzésévei nincsen baj. Ezen a helyen talán el sem mondható az, hogy ezeknél a derék, szorgalmas embereknél észlelt túladóztatás sokkoló hatása, • amely következtében már lassan vasárnapokon nehéz munkát szervezni, és a- túlmunkát nem vállaló reflexek kezdenek kialakulni. Kár ezeknek az embereknek a munkakedvét megszegni. Egyetértek az ad hoc bizottság- javaslat-állásfoglalásával, Villányi elvtárs állásfoglalásával, hogy az 1989. évi terv- és költségvetés tárgyalásánál az adósávok mértékét, módosítását'tűzzük napirendre. És engedjék meg a két törvény módosításával kapcsolatban, akik az adósávokat és a százalékokat készítik addig elő, tegyek nekik javaslatot. Javaslom, hogy 6 ezer forint/hóig és évente összességében 70 ezer forintig ne fizessenek ezek a kiskeresetű dolgozók adót. 70 ezer forint felett kezdődjön a 20 százalékos progresszivitás, értelemszerűen két kategóriával feljebb sorolva az egyes összegekhez járuló adókulcsokat. Ezt a javaslatot azért teszem meg, hogy a kiskeresetű dolgozók életszínvonala 1989-ben nagymértékben ne csökkenjen, figyelembe véve az 1989-es évre tervezett fogyasztói áremelkedéseket. Van egy régi paraszt-közmondás: ha megtépik a libát, adni kell neki enni, mert másképp elpusztul. Tehát meggyőződésem, ebben az esetben a kiskeresetű emberek, ha a várt kezdeményezést megkapják, akkor ezek az emberek értelmes, gazdaságos termelőmunkát tudnak adni, nem fog rosszul járni a népgazdaság és a költségvetés sem. Hiszen a megtermelt érték mindannyiunk hasznára válik, az adóbevétel növekedhet. Meggyőződésem, hogy a becsületes emberek, amenynyiben arra tisztességes lehetőségük van, jobban szeretnek dolgozni, mint sztrájkolni, mert a sztrájk semmit nem old meg, csak a becsületes, értékteremtő munka. Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a pénzügyi centralizáció elősegíti a súlyos gazdasági gondjaink megoldását. Azonban fontolásra javaslom a törvénymódosítás-tervezet egyes részterületeinek felülvizsgálatát. Konkrétan mire gondolok? A tervezet szerint a gépkocsiátalány 500 kilométer felett személyi jövedelemadó kötelessé- válik, illetőleg a termelésben jól bevált átalányelszámolás helyett útinyilvántartás vezetését követelné meg. Ez a megoldás, ami költségjellegű kiadás, adó alá kívánja vonni. Kétszeres adóztatást is jelentene. Túl azon, hogy a költségadóztatás irányadó gyakorlat szerint nem jogszerű. Kétszeres 1 adóztatás abban jelentkezne, hogy a költségvetés abenzin árában kifejezetten adó jelleggel már eleve 16—17 forintot adónként elvon, ugyanakkor még jö• ve delemadót is fizetne a költség után. Semmiképpen sem lehet irányadó, elfogadható, a gyakorlat semmilyen címen államunkban. A termelésben 500 kilométer elenyészően alacsony határ. Az ezt meghaladó gépkocsihasználat adóztatása teljesen irreális. Ez egyértelműen a saját gépkocsihasz- • nálat megszűnését- eredményezné, és helyette jelenleg a fizetendő sokkal drágább üzemi és vállalati gépkocsi beállítását igényelné, ötszáz kilométer átalány fizetés lehetőségének elvetése végeláthatatlan útinyilvántartások kikényszerítése teljesen életszerűtlen, felesleges gyakorlati bürokráciát jelentene. Én kérem a pénzügyminiszter elvtársat, bízzunk a vállalatok és a-termelőszövetkezetek vezetőiben, akik sokmilliós nagyságrendű termelési értékben döntenek, hogy továbbra is tudják irányítani az 500 kilométeren felül kifizetett gépkocsiátalányt, amely személyi jöve• delmet nem tartalmaz. Ehhez nem szükséges jogszabálymódosítás. Ezért javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a tervezetből ezt a megszorítást törölje. Tisztelt Országgyűlés! • A továbbiakban az általános forgalmi adó módosításához szeretnék néhány észrevételt fűzni. A törvénymódosítás mindenképpen indokolt, mert tapasztalataim szerint a tőkeszegény gazdaságokban a szigorú szabályozók bevezetése óta kifejezetten és szemmelláthatóan megállt a fejlesztés, amely végső soron a termelés elmaradásához és stagnálásához vezet. Nagyon sok mezőgazdasági termelőszövetkezetnek egyszerűen nincs miből fejleszteni, nem is beszélve az adóteherről. A fentiek miatt tehát lényegesen csökken a mezőgazdaságban a beruházási lehetőség, amely egyébként is kevés. A mezőgazdaságban alapvető és létfontosságú nemzeti kincsünk, a termőföld védelme. Ennek érdekében a melioráció elvégzése, a megfelelő gép, szállítójármű beszerzése.-Ezért a termelés folyamatosságának és a holnap biztosításának érdekében javasolom, hogy ezeknél a beruházásoknál a harmadik lépcsőben ezeket az adóterheket vizsgáljuk felül, . és már 1989-ben a mezőgazdasági termelést szolgáló
