Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-29
2293 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. októl A személyi jövedelemadó mértékrendszerének a várható jövedelemfolyamatokhoz való igazítása most nem intézhető el. Valós képünk csak később lesz a jövő évi tervről és költségvetésről. Akkor nyilatkozhatunk felelősséggel az adókulcsokról, a sávokról és más értékhatárokról. Szándékaink szerint a lakosság átlagos adóterhelését' csökkenteni nem tudjuk, de növelni sem kívánjuk. Az erőteljesebb nomináljöve delem kiáramlásából mind nagyobb tömegű jövedelem kerül a magasabb adósávokba, ami 3-4 milliárd forinttal nagyobb adóterhelést jelentene. Ennek elkerülésére dolgozunk az adótábla megfelelő módosításán, és azt decemberben az országgyűlés elé terjesztjük. Tisztelt Képviselők! Miként az önök előtt lévő javaslatokból is kitűnik, a mostani módosítás nem terjed ki az adórendszer alapelveinek módosítására. Az elveket is érintő továbbfejlesztésre csak egy terjes adóév tapasztalatainak ismeretében lehet legkorábban vállalkozni. Ekkor kerülhet sor például annak mérlegelésére, hogy a családi jövedelemadó vagy a jelenlegi személyi jövedelemadó és a szociálpolitikai rendszer párhuzamos fejlesztése legyen-e a jövőben követendő ügy. Az ezzel összefüggő szakértői munka folyamatban van. Hasonlóképpen az adóreform átfogó értékelése keretében lehet és indokolt újragondolni többek között a kedvezmények rendszerét, a méltányos és egyenlő közteherviselés elvének következetesebbé tételét, a költségelszámolás körének vizsgálatát, az adóelőleg-fizetés korszerűsítését: A kormány egyetért tehát az ad hoc bizottságnak azzal az álláspontjával, hogy a parlament három lépcsőben foglalkozzon az adózás társadalmat élénken foglalkoztató kérdései1 vei és azzal is, hogy a különböző javaslatokat abból a szempontból minősítette, hogy azokat melyik fázisban kell vizsgálat tárgyává tenni. A két törvényt módosító javaslatokból néhány fontosabbat kiemelek. Az általános forgalmi adót érintően a lakásépítésre vonatkozó előírások javaslataink szerint az eddigieknél egyértelműbbek lesznek, az egyes lakásépítési formák kezelésében mutatkozó különbségek a lehetséges minimálisra* csökkennek. Megszűnik a visszaigényelhető adó felső határára vonatkozó korlátozás, bővül a visszaigénylésrejogosul* tak köre. Az építésre; az utólagos lakásközmüvesítésre vonatkozó adó-visszaigénylési szabályok könnyítésé-' vei párhuzamosan az egyéb lakásfelhasználási, lakásfelújítási, korszerűsítési munkák műszaki tartalmára vonatkozó megkötések is megszűnnek, ami jelentős kiterjesztése a kedvezményeknek. Viszont ennek részbeli ellentételeként a lakáson végzett felújítási munkákra vonatkozóan adóvisszaigénylési szabályok szigorodnak. Az adó visszaigénylésére 10 ezer forint összesített adótartalmat meghaladó vásárlás esetén nyílik mód. A két lépést csak együtt indokolt megtenni. A közműtársulások adózására új szabályokat javasolunk. A vízi közműtársulások és társulatok adóvisszaigénylési jogának meghagyása, illetve törvénybe történő beépítése mellett az egyéb — út, járda, villany, i ter 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2294 gáz, telefonépítő-közösségek is részesülnek adóvissza*térítésben, a bevont lakossági forrás arányában. A kedvezmények igénybevételéhez az szükséges, hogy az együttműködés a jogilag kezelhető építőközösségi • formában valósuljon meg. Mindez a lakossági infrastruktúra fejlesztését, abban a lakosság részvételét serkentheti. Az egyéni vállalkozások és a kisebb társasvállalkozások likvidálási helyzetét érinti kedvezően az a módosítási javaslat, amely az általános forgalmi adó befizetését a teljesítés helyett az ellenérték befolyásához köti. Ezek a törvénymódosítási javaslatok 3-4 milliárd forint költségvetési bevételcsökkenést eredményeznek 1989-ben. Számos olyan javaslat is megfogalmazódott képviselők, érdekképviseleti szervek, érdekcsoportok, állampolgárok részéről, amelyeket a módosítási javaslatok most nem tartalmaznak. Ezeket a parlament illetékes bizottságai is megvitatták. Elbírálásukra majd a koncepcionális felülvizsgálat során, 1989-ben kerülhet sor. Egy kérdéskört mégis ki kell emelnem azért, mert a felvetés ma már politikai üggyé növi ki magát, s ez a művészeti alkotások, a művészeti tevékenység adóztatása. El kell fogadjam azt a szenvedélyes hangú kritikát és aggódást, amely a kulturális bizottságban hangzott el a magyar kulturális élet jövőjéért. Az évek óta • tartó restrikciós intézkedések hatására félő, hogy egy olyan folyamat szakad meg, minek következtében nem lesz utánpótlása a ma még magas színvonalú művészeti életünknek. Miben látom a megoldást?A problémák feltárását követően a Művelődési Minisztérium és vezető művészeink segítségével olyan nyílt támogatási rendszert kell működtetni, amely a források némi bővülésével és a jelenleginél sokkal jobb elosztásával segíti az előrelépést. < Segítséget kérünk tehát ahhoz, hogy ne az adórendszerbe beépített, hanem nyíltan vállalt támogatási rendszer ésszerű feltételeinek a kialakítása történjék meg, már az 1989-es költségvetésben, még akkor is, ha már most látszik — mint már többször utaltam rá —, hogy annak feltételei rosszabbak lesznek, mint az idén. Ezzel részletesen a parlament idei későbbi ülésein foglalkozunk, az előbbi döntésnek megfelelően. Ami a konkrét adózási kérdéseket illeti: a képzőés iparművészeti alkotások jelenlegi 25 százalékos általános forgalmi adójának nullára történő csökkentését' az ad hoc bizottság a jövő évben vizsgálandó fel• adatok közé sorolta azzal, hogy a művészeti tevékenység egységes adóztatását- meg kell oldani. Egy másik javaslat szerint a művelődési intézmények ne adómentesek legyenek, hanem nulla-kulcsosok. Ez esetben ugyanis beszerzéseik után visszaigényelhetik az adót. Ügy ítélem meg, hogy e probléma minden általános forgalmiadó-mentes tevékenységet ellátó költségvetési intézménynél fennáll. Hiszen mint a fogyasztás intézményei, az adórendszer logikája szerint adómentesek. Tehát sokkal nagyobb, átfogóbb kérdésről van szó, mint a művelődésről. Az egészségügy, az oktatás — és még sorolhatnám — ugyanígy áll.
