Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2275 Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. október 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2276 (Elnök:StadingerIstván - 9.02) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! 139 év óta október ' 6-a gyásznap a magyar nép történetében. Ezen a napon Aradon kivégezték, meggyilkolták a magyar honvédsereg 13 hős tábornokát és még ugyanezen a napon kivégezték Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt. E nemzeti hőseink emléke valamennyiünk szívében él és arra kérem Önöket, tiszteletünk, megemlékezésünk jeléül álljunk fel. (A képviselők egyperces néma felállással' adóznak a hősök emlékének.) Tisztelt Országgyűlés! 'Folytatjuk a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat feletti vitát. Dr. Hováth Jenőt, a budapesti 1. számú választókerületi képviselőt illeti a szó. DR. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Egy gondoktól átvirrasztott éjszaka után nehéz szívvel jelentkeztem szólásra: Nehéz szívvel jelentkeztem azért, mert nem gondoltam, hogy jószándékú bizottsági előterjesztésem ilyen ellenállásba ütközik. Nem akartam a velünk összeforrott társbizottságot, a terv- és költségvetési bizottságot lelküsmereti konfliktusba sodorva belekényszeríteni abba a helyzetbe, hogy korábbi döntésüket ismételt döntéssel,-talán megfogyatkozottabb létszám mellett felülvizsgálják. Mit akartam tulajdonképpen? A döntéshozatalhoz elégtelen információ időszakának egy kis meghosszabbítását; Nem akartam mást, • mint azt indítványozni, hogy ezen tervezet ne októberben, hanem novemberben, bizonyos további információk kiegészítésével kerüljön végleges tárgyalásra és megvitatásra-. Melyek azok a gondok, amelyek bennem felmerültek, s amelyek jelen pillanatban is még változatlanul élnek? Az egyik: vajon a tervezetben és a miniszteri expozéban hangoztatott szektor- és versenysemlegesség- az egyenlőség jelszavával valóban semlegességet jelent-e és azonos elbírálást? Nem tudom, hogy vajon a többkategóriás, igazságosabb megoldás nem eredményez-e jobbat, célravezetőbbet? A másik; nem tudom, hogy most indokolt-e a társadalombiztosítás kfházasítása?' Most, akkor, amikor a járulékok felemelésén túlmenően a szolgáltatásokban javulást csak a távolabbi jövőre ígérünk, és amikor még csak előkészítés alatt áll az új nyugdíjtörvény tervezete?! Nem tudom magamat függetleníteni attól a gondolattól, hogy vajon az 5 százalékos várható és csak újságokból ismert társadalombiztosítási járulékemelés az nem továbbra is más módon adó jellegű elvonás és a- költségvetés további injektálását szolgáló célzattal történik? Nem tudom azt sem, vajon az elvonásnak ez a módszere, mely főként onnan kíván elvonni, ahol megtermelik, vajon ez-e a legjobb megoldás? Nem ösztönöz-e arra, hogy feleslegesen pazaroljunk, a költségeket növeljük, hogy ne ruházzunk be, hogy mindent felosszunk és ezáltal lehetetlenné tegyük esetleg a hosszú távú célkitűzéseinket. Nem tudom továbbá, vajon a tegnap impozáns egységgel elfogadott társasági törvényünk nem lesz-e ezáltal jogászok i számára kandidátusi értekezlet előkészítésére szolgáló anyag és az irattárakban porosodó olvasmány? Tudja-e teljesíteni azokat a feladatokat, amire tegnap egyhangúlag hitet tettünk? E gondolatokat ébresztette bennem az a 29 szakaszos törvénytervezet, amelynek összeállítása, szövegezése sok-sok vonatkozásban kifogásolni valót hagy maga mögött, önmagában az, hogy 29 szakaszban akarjuk koncentrálni a mondandónkat, nem biztos, hogy a világosság, az egyértelműség kifejezését biztosítja, sőt még teret biztosít olyan további jogalkotások meghozatalára, amelyekkel az alaptörvény mondandóját is meg lehet változtatni. Nem tudom és nem győzött meg az az érv, hogy egy hónappal később, amikor esetleg már az asztalunkon lehet, az átmeneti időszakot eredetileg törvényerejű rendelettel, most az expozéban hallottak szerint törvénnyel szabályozni kívánt jogalkotás is rendelkezésre áll, mennyiben késlelteti az általam is szükségesnek tartott január 1-jei hatályba lépést. Ellenérv csak egy hangzott el. Az átmeneti időszakra szóló és eredetileg tvr.-ként, most már törvényként tervezett jogalkotás legalább olyan fontos része a hatálybaléptetésnek, mint ez a törvény. E kettő összetartozik. A megnyugtatásunkra szükséglenné, hogy a társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatos elképzeléseknek ne csak az újságból legyünk információs alanyai, hanem a normaszöveg is rendelkezésünkre álljon. Ezek birtokában tudnánk bölcsen, megfontoltan, higgadtan dönteni. El kell mondjam, hogy gondolkoztam azon is, hogy Tallóssy Frigyes képviselőtársam felszólalása után, amivel teljesen egyetértek, szükséges-e még valamit mondani. Szükséges-e még további gondolatokat ébresztenem ahhoz, hogy megpróbáljam képviselőtársaimat álláspontunk egyértelműségéről meggyőzni. Hogy mégis tettem, ezt azért teszem, mert tegnap délután hasonlóan a tery- és költségvetési bizottsághoz, a jogi bizottság még egyszer összeült. És kérdést intéztem a jogi bizottság tagjaihoz: erősítsenek meg, vagy gyengítsenek álláspontomban, mert ettől teszem függővé mai felszólalásomat. Egyhangú volt az álláspont, hogy korábbi döntésünkön nem kívánnak változtatni. Nem akarunk mi mást, • egy irányba szeretnénk menni. Eközben végtelenül meglepett, amikor az egyik képviselőtársam meghúzta a kabátomat, és azt mondta, hogy vigyázz, ha esetleg elhalasztják egy hónappal, akkor az 50 százalékból 60 százalék lesz. Én ezt nem hiszem. Az a véleményem, hogy mi egy irányba gurítjuk a labdát, nem külön pályán futballozunk, és nem kaphatunk a saját kapunkban büntető tizenegyest azért, mert egy hónappal később tárgyalunk egy törvénytervezetet. Ezt nem hiszem. És miután nem hiszem, ezért merem mindezt elmondani itt most, amit elmondtam. Végül még egy gondolat. Egy idős kollégám nagyon régen, már nem is él, amikor fiatal jogászként mindig berzenkedtem az adó növekedése miatt, bölcsen azt mondta nekem: fiam, tanulj meg valamit. Két dolog a világon sohasem lesz kisebb, csak egyre több. Az egyik az ember kora, a másik- az adó. (Derültség.)