Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-29

2277 Lehet, hogy ebben van valami igazság. Én azonban nem ezen az elvi alapon állok. Nekem két meggyőződésem van az adó vonatkozásában. Az egyik az, hogy több adóalany több adó. Ha pusztítom az adóalanyok számát, ez volumenében is szükségszerűen csökkenti az adó összegét. A másik; erkölcsös adóztatás erkölcsös' adózó morált von maga után. És hogy félreértés ne essék, én nem azt tartom erkölcsös- adóztatásnak, amely minél kisebb. Azt tartom erkölcsös adóztatásnak, ahol az adózó megérti, hogy az adott szituációban ez a szükséges, ez az indokolt, ez a feltétlenül kivetendő, mert másként nincs előrehaladás. De ezt meg kell értetni. A tiszta számok tükrében, az őszinte nyilatkozatokkal. Akkor nem fordulhat elő olyan, hogy rövid pár nap leforgása után két, dimenziójában óriási eltérést tartalmazó nyilatkozat hangzik el arról, hogy mennyi is a költségvetési hiány. Ahhoz, hogy az adózók morálisnak tekintsék az adót, ezekre az adatokra és biztonságos adatokra van szükségük. És ekkor bízom abban, hogy a nemzeti összefogás és a* megértés megteremti bármilyen nagyságrendben is az adózó morált. Ezek a gondolatok ébredtek bennem akkor, amikor arra késztettek, hogy ismét megfontolás tárgyává kérjem tenni tegnapi döntésüket. Nem akarunk mi mást, nem akarjuk mi ezt az egész koncepciót az asztalról lesöpörni. Tekintsük úgy, hogy ez első olvasása a beterjesztett javaslatnak. Egészítsük ki mindazzal, amire a bölcs, megfontolt döntéshez szükség van, és ne sajnáljuk az időt, tárgyaljuk meg még egyszer novemberben. Köszönöm a türelmet. (Taps.)ELNÖK: Most dr. Miklós Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó a Nógrád megyei 3. számú választókerületből. DR. MIKLÓS ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A vállalkozási nyereségadóról szóló törvénytervezet kapcsán több kérdés foglalkoztatott engem is. Hogyan értelmezheti ellentétesen ugyanazt a törvényjavaslatot a törvény alkotója és az érintett vállalkozók, illetve azok képviselői? Valós alapja van-e azon véleményeknek, hogy a nyereség, tehát az újratermelési források magas hányadának elvonásával visszafogják a vállalkozói kedvet, sőt-tönkreteszik a ma még sikeres vállalkozások jelentős részét. És ez már odavezet, hogy a felvetések megkérdőjelezik a kormány pénzügypolitikájának helyességét, azt, hogy a pénzügypolitika érdekében vet alá minden gazdasági intézkedést és törvényalkotást. • Végül, hogy mi képviselők a pénzügypolitika támogatásával vagy ellenzésével leszünk részesei valóban a kibontakozásnak vagy együtt süllyedünk még alacsonyabb szintre. E kérdések első részére választkaptam a pénzügyminiszteri expozéból, de a többire valószínű, hogy csak a jövő fog válaszolni. Tisztelt Országgyűlés! Mint mezőgazdaságban dolgozó vezető kívánom kifejteni igen röviden véleményemet a vállalkozási nyereségadó törvényjavaslattal kapcsolatban. Hangsúlyozom: nem jogi, hanem első-sorban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sajátos ?r 6-án, csütörtökön délelőtt 9 órakor 2278 működési feltételeinek szempontjából. A törvény általánosan jó elveket akar megvalósítani, amikor kimondja a szervezeti és szektorsemlegességet, s ez azonos nagyságú adómértékben nyilvánul meg. Méltányolom a javaslatnak azon pontjait, amely megszünteti a mezőgazdaság számára terhes, több diszkriminatív adótételt, például — az apróbbakat mondom — az autóbusz-,- tehergépkocsi-járulék befizetését; vállalko• zói különadót és így tovább. Az adórendszer központi kérdése a nyereség kimutatásának és felhasználásának a kérdése. Ez az a pont, ahol szólni kell arról, hogy a mezőgazdaságban a nyereségkategória továbbra is tisztázásra-vár. Ennek legizgalmasabb kérdése, hogy a termelésnek csak a szinten tartásához is szükséges növekvő ráfordításokat hogyan veszi • figyelembe az adórendszer. Az agrárolló állandó nyílásával a következő évek termelése érdekében egyre magasabb ráfordításokat kell vállalni. A költségek növekedését azonban nem háríthatjuk to• vább az árakban. Érzékeljük viszont azt, hogy a termelőszövetkezetek hitelkamatterhei megduplázódnák. A mezőgazdaságban, így a mérés időpontjában emelkednek a kész-letek, például az állatérték, a mezei leltár, s csupán inflációs ráfordítási többletekből valótlan nyereségelemek mutatkoznak. E nem valós nyereséget is guruló forintokkal kell leadózni. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezeteknél e folyamat még inkább fellelhető. Olyan elvonási elemek is sújtják szövetketeinket, amelyeket a termelési eredményektől függetlenül meg kell fizetni, gondolok itt a bérekkel kapcsolatos elvonásokra. E szövetkezetekben magas az élőmunka felhasználási aránya. Ugy hallottuk, hogy a jövő évtől a TB-járulék 45 százalékos lesz. Sok kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet nem tudja elviselni a társadalombiztosítási járulék 33 százalékról 45 százalékra emelését-, amely éppen az egyébként is kritikus alaptevékenységet érinti, bár ez — hallottuk — nem adókategória. Érezzük a monetáris politika eszközeinek erősö• dését: Nógrád megye kedvezőtlen adottságú szövetke• zetei közül többen a kiegészítő tevékenységek egész sorát számolták fel, mert a 18-20 százalékos kamatterhek mellett nem tarthatta fenn az 5-6 százalékos árbevételarányos nyereséget adó, de több más kockázattal is járó részlegeket. Ha a kamatpolitikának az volt a célja, hogy a szegény, a már említett 5-6 szá*zalék nyereséget hozó tevékenységet le kell építeni, úgy az sikerült. Megyénkben a termelőszövetkezetek 60 százaléka alacsony hatékonyságú. A vagyonnak 70-80 százaléka az alaptevékenységben van. Viszont e vagyonnal arányos nyereség 1987-ben csak 1-1,5 százalék, amihez úgy érzem, már nem szükséges magyarázat. Ugy tudom, ez jellemző a szomszédos északi megyékre is. Tisztelt Országgyűlés! A vállalkozási adótörvény nem veszi figyelembe a mezőgazdaság objektív természeti és biológiai sajátosságait. Nincs olyan állampolgár, aki ne ismerné az elmúlt években sorozatosan sújtó aszályt. Emiatt a ter-melés ráfordításai• nem térültek meg. A vagyonvesz-Az Országgyűlés 29. ülése, 1988. októb