Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2265 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2266 kikerülnek az adó alapjából. Mindenesetre a társada­lombiztosítási járulék mértéke körüli viták és a járu­lék társadalmi hatása miatt a vita során megfogalma­zódott az az igény, hogy a kormány az erre vonat­kozó rendelet tervezetét terjessze* véleményezésre a terv- és költségvetési bizottság elé. Talán a legérdeke­sebb, részben elvi jelentőségű vita az állami és a ma­gánvagyon esélyegyenlősége körül alakult ki. Szabó Kálmán képviselőtársunk ezt már nagyrészt elmondta felszólalásában — nem is tudom, miért nem az adónál szólaltál fel —, mindenesetre én nagyon röviden a bi­zottság szempontjából érdekes részét próbálom ennek összegezni. Két szempontból is megkérdőjelezte képviselőtár­sunk ezt az esélyegyenlőséget. Egyrészt^ az állami vál­lalkozó előnyt élvez azáltal, hogy az államtól úgy­mond kölcsönkapott össztőkével úgy gazdálkodhat, hogy e tőke után sem kamatköltsége, sem egyéb költ­sége nincs, csak nyereségadót fizet. Ugyanakkor a ma­gánvállalkozásnál az adóalapot kitermelő egész tőkét a vállalkozó fekteti be, holott bankba is tehetné, ahol kamatozik, és a kamat költségként viselkedik, míg a működő tőke vállalkozásból kapott részesedését; osz­talékát nyereségadó terheli. Másrészt kérdéses az esélyegyenlőség a nyereség­tömeget létrehozó eltérő tőkebefektetések miatt is, és a felszólalásban azt hiszem, elsősorban arról volt szó, mert a nyereségadó szempontjából közömbös, hogy egy adott nyereséget mekkora élő és holttőkével állítottak elő. Idézem képviselőtársaim szövegét: ez az esélyegyenlőség — mondjuk meg nyíltan — olyan egyenlőség, hogy szabad a híd alatt aludni, és a másik­nak meg szabad milliomosnak lenni? A vállalkozási nyereségadó törvényjavaslatának valószínűleg ez a legsebezhetőbb pontja, több irány­ból kapott információink szerint folynak az előkészü­letek mind az állami tulajdon utáni osztalék alapjá­nak, mind szervezeti formájának kidolgozása érdeké­ben, amely előreláthatólag az állami vállalatokra vo­natkozó átalakulási törvényben, illetve az állami válla­latokról szóló új törvényben, vagy törvénymódosítás­ban fog realizálódni. Erről szintén beszélt Villányi elv­társ. • Tisztelt Országgyűlés! Más megközelítésben az adó semlegességét vonta kétségbe a Vállalkozók Országos Szövetségének képviselője is. Szerinte a törvér*yjavas­lat a szövetkezeti vagyont és a gazdasági társaságok vagyonát ugyanúgy kezeli, mint az állami vállalatokét. Ezen fontos lenne változtatni, mert egyszerűen elkép­zelhetetlen, hogy jogcímhez kössék annak a vagyon­nak a felhasználását' és kezeléséti amelyet a társasági törvény egyértelműen a tagok hatáskörébe utal. A nyereségadó törvénynek ez a szakasza ellentétes a társasági törvénnyel az ő véleménye szerint. Ugyan­csak méltánytalannak ítélte a képviselő a 20 milliós bérköltség feletti egységes bérszabályozást, ez — mint mondta —, hasonlóan a 3 milliós nyereséghatárhoz, egy második növekedési korlátot jelent, mert a vállal­kozásokat arra ösztönzi, hogy tevékenységük szintje eme értékek alatt maradjon. Ezzel nemcsak az ilyen rugalmas, a piaci igények­hez jól és gyorsan igazodó szervezetek növekedése hiúsul meg, de ennek következtében csökkennek az állami költségvetés bevételei is. A vita során ezzel kap­csolatban a bizottság arra a megállapításra jutott, hogy az adótörvény valóban tartalmaz a vagyonra vo­natkozó szabályokat, amelyek azonban nem ellenté­tesek a társasági törvénnyel és bár korlátozást hor­doznak, nem akadályozzák a vagyonnal történő ren­delkezési jogosultságot. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kétszeri tárgyalása során kialakult vita végén a terv- és költség­vetési bizottság arra a megállapodásra jutott, hogy az előbbiekben ismerteit, a törvényjavaslat alapelemeit érintő kérdésekben nem terjeszt módosítási indít­ványt a Parlament elé. Itt elsősorban a nyereségadó kulcsára gondolok. Bár a vita a felmerült kétségeket nem oszlatta el maradéktalanul, tudomásul kell venni, hogy jelenlegi pénzügyi helyzetünkben nincs lehető­ség a csökkentésre. Kisebb jelentőségű, de megalapo­zott módosítási indítványokat, szövegkiigazításokat, pontosításokat támogatott a terv- és költségvetési bi­zottság, ezeknek szövegét valamennyi képviselőtár­sunkmegkapta. Én ebből csak két jellemzőt emelik ki. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, valamint a SZOT képviselőjének javaslatára a terv- és költség­vetési bizottság egyetért azzal, hogy a jogi képvisele­tet ellátó munkaközösségek kikerüljenek a törvény hatálya alól, és csak eltérő vállalkozási tevékenység esetén fizessenek nyereségadót a törvényjavaslat 3. §-a szerint. Továbbá a terv- és költségvetési bizottság egyetért a külügyi bizottság javaslatával, amely szerint a Magyarországra akkreditált külképviseletek elhelye­zését' szolgáló épületek bérbeadásával és kezelésével kapcsolatos tevékenységek a közszolgáltató tevékeny­ségek közé kerüljenek felvételre, a nemzetközi viszo­nosság alapján. Tisztelt Képviselőtársaim! összegezve a terv- és költségvetési bizottság általános véleményét: a tör­vényjavaslat fő elemeiben és összességében megfelel a vele szemben előre támasztott követelményeknek, mert a jogalkotásról szóló törvénynek megfelelően törvényben rendezi a nyereségadót, megszüntetve ez­zel a nyereségadóztatás korábbi széttagoltságát. Meg­felel a követelményeknek, mert fő elemeiben bizto­sítja a szervezettől és szektortól független gazdálko­dási feltételek megteremtését; A semlegességet nem csorbítja, hogy egyes vállalkozók a korábbinál esetleg hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Megfelel a követel­ményeknek, mert jól illeszkedik a költségvetési re­form végrehajtásának folyamatába, és ilyen minőségé­ben különösen fontos feltétele a társasági törvény nyomán alakuló változatos vállalkozási formák műkö­désének. Megfelel a követelményeknek, mert a magyar gazdaság fő fejlődési célkitűzéseinek megfelelően központi elemként kezeli a vagyongyarapítás ösztön­zését; Mindezeket figyelembe véve, a törvényjavaslatot a módosításokkal együtt a terv- és költségvetési bizott­ság nevében a tisztelt háznak elfogadásra javaslom ab­ban a reményben, folytatva a járműhasonlatot, hogy a társasági törvény és a'társaságok részére olyan futó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom