Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-28
2267 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2268 művet biztosít ez az adótörvény, amely folyamatosan inkább a motorhajtást érzékeli, mint a fékezést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tiszteit Országgyűlés! Kérem a jogi bizottságot, hogy amennyiben véleményalkotásra' van szükség, azzal kapcsolatban, amit a miniszter elvtárs is megemlített, a törvényerejű rendelet törvény kérdésében a bizottság üljön össze és alakítsa ki az álláspontját. A vitába négy, esetleg öt képviselőtársunk jelentkezett. Megkezdjük a törvényjavaslat vitáját. Első felszólaló dr. Tallóssy -Frigyes, a budapesti 24. választókerületből. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Igen Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Alig két fertályórája alkotta meg az Országgyűlés Kulcsár Kálmán gondolatait folytatva — az európai mércével is mérhető társasági törvényt. Horváth Jenő, a jogi és igazgatási bizottság nevében előterjesztett expozéjában utalt egy 1929-es törvényi előterjesztésre. Ennek a lényegét hallottuk, abban sommázható, hogy a társasági törvénynek a hatálya alapvetően a pénzügyi szabályokon áll vagy bukik. Engedtessék meg, hogy ismét Kulcsár' Kálmánt idézzem. Ö úgy fogalmazott: gazdasági stabilitás nélkül nincs politikai stabilitás. Meggyőződéssel'vallom: az elénk terjesztett vállalkozási adóról szóló törvénytervezet nem szolgálja a társasági törvény maradéktalan végrehajtását: Egyszer végre valahol el kell döntenünk, vagy a kötségvetést akarjuk helyrehozni egy rossz gazdaságggal, avagy egy jó gazdaságot akarunk teremteni, mely alap lesz arra, hogy a költségvetést is valami úton-módon rendbehozzuk. Az igen tisztelt terv- és költségvetési bizottság képviselője valami ilyesmit mondott, ha jól jegyeztem: most nincs lehetőség azon vitatkozni, hogy mi legyen az adó mértéke, őszintén felteszem a kérdést: akkor miről vitatkozzunk? Ennek a gazdaságnak a leges-legfontosabb feltétele az, hogy nincs elég pénze. Ha most abból indulunk ki, hogy indulásnál a társasági törvény hatálya alá tartozó szervezeteknél, de a többi egységnél is rögtön a pénzt elvesszük, nem tudom, hova jutunk. A törvény rendszeréről. Szent meggyőződésem, hogy tévedés az a koncepció, amit ebben a törvényben így leírtak. Nem lehet elv, hogy kizárólag költségvetési szemüvegen próbáljunk gondolkodni, és az az irányító eszménk, hogy a költségvetés számára a bevételeket biztosítsuk. Ez valahol nem vezet jóra. Ami a törvénytervezet részleteit illeti: A jogi bizottság múlt kedden megtartott ülésén a pénzügyminiszter-helyettes elvtárs nem kis csodálkozására voltam bátor olyan kijelentést tenni, hogy ennek a törvénynek a szövege nem érthető közönséges állampolgárok számára. Az ülés előtt Antalffy professzorral kedélyesen csipkelődtünk. Én azt voltam bátor mondani neki, hogy ennek a törvénynek, a törvényi szövegnek a megértéséhez legalább is akadémikusi címmel rendelkező szakembernek kell lenni, ő kedélyesen válaszolt: ő csak akadémiai doktor, ezért nem érti. A baj csak ezután kezdődött. Kiderült, hogy a törvény végrehajtási rendelete — amely nélkül az egész törvény nem értékelhető — a képviselők egy részére meg sem érkezett, én személy szerint ezen a bizonyos napon kaptam meg. Ott a bizottsági ülésen nem demonstráltam, hogy mi nem érthető belőle. Engedtessék meg, hogy most itt olvassak fel a törvénytervezetből, és utaljak a végrehajtási rendelet bizonyos rendelkezéseire. A 6. §-ról van szó. így szól: az 5. § (1) bekezdésében és az 1. számú mellékletben meghatározott eredménymegállapítási rendszerek alkalmazásának szabályait a végrehajtási rendelet határozza meg. A végrehajtási rendelet 14. §-a így szól (1) bekezdés: • Az adóalany, ha az éves árbevétele a 250 millió forintot eléri, vagy meghaladja, a (4) bekezdésben foglaltak kivételével az eredményét a könyvvitelre és a mérlegkészítésre'való külön jogszabályok szerint köteles megállapítani. Az adóalany — (2) bekezdés —, ha az árbevétele a 25 millió forintot eléri, az eredményét — most nem olvasom pontosan, az eredményét — a könyvvitelre és a mérlegkészítésre vonatkozó szabályok szerint kell végeznie. Tehát arról van szó, hogy nem a végrehajtási rendelet fogja meghatározni, hogy mennyit keŰ neki az adóhoz beszámítani, hanem egy további olyan rendelet, ami itt nincs is előttünk, és attól tartok, hogy nem is értjük meg. Egy másik'példa. A végrehajtási rendelet 10. § (5) bekezdéséről van szó. Olvasom a szöveget. Az életbiztosítási díjtartalékba, valamint a felelősségbiztosítási járadéktartalékba a jóváhagyott díjkalkuláció szerinti díjrészt kell helyezni. Az exporthitel-biztosítások keretében a gazdasági kockázatok által indokolt tartalék képzésének, valamint a viszontbiztosítási tartalékolásnak szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg. Igen Tisztelt Országgyűlés! Ha ez így helyes, akkor nekem egyetlen egy tiszteletteljes javaslatom lenne csak: ennek a vállalkozói adótörvénynek két paragrafusból kellene állnia. 1. Az Országgyűlés felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy tetszése szerinti adószabályokat állapítson meg. 2. Ez lépjen hatályba 1989. január l-jén. (Taps.) Ez tudniillik, amit elénk tettek, egyszerűen számunkra érthetetlen. A törvény előkészítésének menete. Kérem, a társasági törvény mindenféle kritikát kibír. Külön kiemelendő az a nagyon korrekt és nagyon tisztességes eljárás, hogy közel fél éven keresztül az ország nyilvánossága előtt, s mindeféle szakembernek a bevonásával — bocsánat, még az országgyűlési képviselők bevonásával is — törvénytervezeteket tettek közzé. Sokkal korábban, mint ahogy ezt a házszabályok előírják. Az igen tisztelt Pénzügyminisztérium ennek a
