Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.
Ülésnapok - 1985-28
2253 Az Országgyűlés 28. ülése, 1988. október 5-én, szerdán 2254 rint legalább 3 évi vagy maximum 3 évi tartamra lényegében odaajándékozhatja. Nos, azt hiszem, hogy Szabó Kálmán javaslata bizonyos fokig — szerintem teljesen, de hogy nyugtatóbb legyen, azért mondom, hogy bizonyos fokig — nyitott kapukat dönget. Tudniillik, ha elővesszük a törvénynek a 242. szakaszát, akkor ott rendelkezést találunk arról, hogy az alapszabályi rendelkezésnek megfelelően kibocsátható olyan részvény, amely a részvényesek között felosztható nyereségből más részvényfajtákat megelőzően jogosult osztalékra, elsőbbségi részvényre stb. és ugyanennek a szakasznak a harmadik bekezdése úgy szól, hogy az alapszabály másfajta elsőbbségi részvény kibocsátását is lehetővé teheti. Nemcsak lehetővé teszi; hanem már a jelenleg működő részvénytársaságokban is lehetséges ez, sőt gyakorlat. Banki gyakorlat, hogy időnként a bank lemond az osztalékáról a többiek javára. Ugy gondolom tehát, hogy ez jogszabályi értelemben teljes mértékben rendben van. Hogy azok a célok kifejezésre jussa* nak, amelyeket Szabó Kálmán említett, az indoklásba egy mondatot beiktathatunk. E szakaszhoz fűzött indoklás jelzi majd ezt a lehetőséget az állami, vagy közösségi részvényesek számára. Vagy amit én jobban szeretnék és ezt javaslom: általában. Azután aki élni akar ezzel a jogával, az természetesen élhet vele. így javaslom elfogadni Szabó Kálmán javaslatát, ez volt egyébként a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság álláspontja is. Végezetül engedjék meg, mert olyan sok szép hangzott el a beterjesztett törvénnyel összefüggésben, hogy hadd köszönjem meg itt a törvény életre hívására létesített munkabizottságnak azt a kitűnő jogászi; szakmai és lelkiismeretes munkát, amellyel ezt a törvényt elkészítette. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szabó Kálmán elfogadja? (Igen.) Tóth Ilona? (Rendben van.) Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviselőtársaim között szétosztott jelentésében módosító javaslatot terjesztett elő a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslathoz, amely kiegészült Szabó Kálmán képviselőtársunk előbb említett indítványával. A módosító javaslattal Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter a Minisztertanács nevében egyetértett. Kérdem az országgyűlést, elfogadja-e a bizottság módosító javaslatát? Aki igen, kérem szíveskedjen kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Látható többsége gel, de megkérdezem, ki van ellene? (Senki.) Ki tartózkodott a szavazástól? (Senki.) Kimondom tehát, hogy a módosító javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Most kérdezem az Országgyűlést, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazatt módosításokkal, részleteiben elfogadja-e? Aki igen, szíveskedjen kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés a gazdasági társaságokról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! • Most akár le is zárhatnánk ezt a napirendet. Délután azonban, már az előbb említette, hogy egy megjegyzésem lenne, ezt még szeretném megtenni. Eke Károly képviselőtársunk felszólalásában többek között azt mondta, hogy az országgyűlés elnöke nem tett eleget egy képviselői elvárásnak. Nevezetesen annak, hogy eljárjon a képviselői csoportalakítás ügyében. Ezen az értekezleten vagy 80-an voltunk ott. Igazolni tudják — kérem erre is hivatkoznom kell, hogy igazolni tudják —, hogy kétszer, sőt kicsit szigorúbban véve háromszor is elvállaltam a feladatot. Először azzal, hogy tájékoztattam az egybegyűlteket: ma, illetve a mostani ülésszakunkon Korom Mihály, a házszabály megreformálására és átalakítására létrehozott ad hoc bizottság vezetője tájékoztatást fog adni a bizottság munkájáról, közte a képviselői csoportalakításról is. Ez az egyik. Másodszor egy felszólalás kapcsán, egy erre vonatkozó felszólalás kapcsán azt válaszoltam, hogy számomra jelzés értékű, amit a képviselő elvtársnő mondott, és így fogok vele a továbbiakban bánni. Miután ez nem volt eléggé világos egy másik képviselőtárs kerekperec rákérdezett, hogy én továbbviszem-e, ahogy kérte. Én határozott igennek válaszoltam, és most elmondhatom, hogy meg is tettem. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés tartozik magának annyival, hogyha az elnökét méltatlan vád éri, megvédi. Engem ebben az ügyben méltatlan vád ért. Kérem, védjenek meg! (Taps.) Én odamentem Eke Károly elvtárshoz, és — nem azt mondom, hogy halk hangon, de a harsányságra eredendően hivatkoztam — azt kértem, hogy kövessen meg. Ha ezt megtette volna, mindez nem hangzik el. De ha kívánod, Eke elvtárs, tiéd a szó. EKE KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Azt kívánom, hogy mondja meg Stadinger elvtárs, az elnökünk, hogy mit tett és mire jutott ebben az ügyben, mert az egységesn tisztázza ezt az egész dolgot. Azért vetettem fel, mert azon az ülésen semmire sem jutott a társaság, és olyan ígéret nem hangzott, hogy ezt továbbviszi és az illetékesekkel megbeszélik. Ha odajutott, akkor nagyon örülök, és természetesen az örömömnek adok kifejezést. Sérelem itt csak engem illetett. Iderohant az országgyűlés elnöke, és azt hittem feldönti a padokat és képviselőtársaimat körülöttem. Erről le kell szokni, erre nincs szükség. (Hangos felháborodás a képviselők soraiban a történtek miatt.) Közbeszólás: Azért vállalkozom a közbeszólásra^ mert ott azon az értekezleten, „frakcióülésen" én voltam, aki felvetette ezt az indítványt, és meg kell mondanom, úgy ahogy Stadinger elvtárs ezt elmondotta, felvállalta pontosan ennek a továbbvitelét. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! • Valamennyiünknek legjobb lenne, ha az ügyet most és itt lezártnak tekintjük, bár jelentkezik Eke Károly.
