Országgyűlési napló, 1985. II. kötet • 1987. szeptember 16. - 1988. november 26.

Ülésnapok - 1985-28

2255 EKE KÁROLY: Elnézést kérem akkor, ha ezt rosz­szul értelmeztem. (Moraj.) ELNÖK: Na látod, ezt megtehetted volna az előbb. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Ennél nagyobb baj ne érje a tisztelt házat. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a vállalkozási nyere­ségadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Villá­nyi Miklós pénzügyminisztert illeti a szó. DR. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A most elfogadott társasági törvény szervezeti té­ren teremti meg a tulajdon formájától független gaz­dasági szervezetek létrehozásának lehetőségét, a nye­reségadó törvény pedig ezek működésének pénzügyi, vagyoni feltételeit hozza létre. A két törvény egymást feltételezi, egyidejű hatályba lépésük indokolt. Ezál­tal a gazdálkodók régi törekvése válik valóra, kiszá­mítható és normatizált lesz az állam gazdaságpolitikai magatartása.' Egy szétszabdalt, mértékrendjében és feltételeiben különböző adórendszer a vagyonegyesí­tési célzatú szervezeti vállalkozásokat akadályozza. A törvényi szintű szabályozás erősíti a stabilitást a vállalatok számára, tartóssá teheti a megtermelt jöve­delmeken való osztozkodást. A vállalkozási nyereség­adó törvény megalkotásával, a személyi jövedelem­adóval, az általános forgalmi adóval és a már hagyo­mányosan törvényben szabályozott illetékekkel együtt a költségvetés bevételeinek közel háromnegyed része törvényeken nyugszik. Kialakul a jövedelemtulajdo­nosok, a vállalatok, a lakosság és a költségvetés kö­zötti osztozkodás stabil rendszere, amely — mint Szabó Kálmán képviselő már utalt rá — csak a parla­ment döntésével változtatható. Az egységes nyereségadó rendszer jelentős lépés a versenysemlegesség megteremtésének útján, erősíti és elősegíti a gazdálkodó alkalmazkodóképességét, ezen keresztül a jövedelemtermelés növekedését: Minden adó lényege a jövedelem-központosítás a társadalom közös kiadásaira. A vállalkozási nyereség­adózás beterjesztett rendszere azonban ezen túlmenő gazdaságpolitikai célokat is szolgál. Távlati értelemben elősegíti a szocialista piacgazda­ság kiépítéséti amelynek lényeges elemei a szabadabb gazdálkodás a termelési erőforrásokkal, a piac törvé­nyei által vezérelt árrendszer, a szervezeti kötöttsé­gektől mentes tőkeáramlás, az egyensúlyi célokat szolgáló, a piac eszközrendszerét fokozottan igénybe vevő keresletszabályozás, összességében a piac kény­szerítő és ösztönző mechanizmusai együttes hatása­ként a gazdaságban olyan érdekeltségi rendszer kiala­kítása a cél, amelynek eredményeként nő a hatékony­ság és a megtermelt jövedelem. Mindezeket a célokat rövid távon nehéz és ellent­mondásos gazdasági helyzetben, társadalmi feszültsé­gek között kell megalapozni, esetenként a távlati esz­közrendszer egyes elemeivel ellentétes megoldásokat kell alkalmazni. Az ország gazdasági egyensúlyának megőrzése érdekében az egyes jövedelemtulajdonosok 988. október 5-én, szerdán 2256 közötti arányokon alapvető módosítás most nem java­solható. 1989-ben tovább kell csökkenteni a külső el­adósodás növekedési ütemét, nem számíthatunk tehát e forrásból többletjövedelemre, sőt a belföldön meg­termelt jövedelem egy részét a külső adósságok tör­lesztésére kell felhasználni. Ez a tény csak kiélezi azt a feszültséget, ami az elosztható és a felhasználni szándékozott jövedelem között már hosszabb ideje fennáll. A tervezőmunkában eddig nem sikerült egyensúlyt kialakítani, az elmúlt évihez hasonlóan most is több­letelosztási igény jelei mutatkoznak a jövő évre vonat­kozóan. Az igények, a követelések az elmúlt 15 év el­halasztott intézkedései következtében most egyszerre és elemi erővel jelennek meg, összességüket tekintve viszont az irrealitás szintjét érik el. Szeretném köteles­ségszerűen előre jelezn, hogy a jövő évi költségvetés tárgyalása keretében várhatóan egyensúlyjavító intéz­kedésekről is dönteni kell mind a kiadások megtakarí­tása, mind a bevételek növelése érdekében. A megol­dás annyiban nehezebb, hogy a kialakult szociális fe­szülségek miatt korlátozottabbak a lehetőségek mind a lakosság terhelését ; mind a társadalmi közös fogyasz­tás fontos területein a támogatások esetleges csökken­tését illetően. Kevés a mozgásterünk a felhalmozási kiadások csökkentésében, mert félő, hogy megint a pillanatnyi érdekek a perspektíva elé kerülnek. Az in­frastruktúra szintentartása és szükséges fejlesztése igen fontos feladat, a piacképes vállalatok továbbra is joggal igénylik a szerkezetváltáshoz szükséges forráso­kat. Mindezek figyelembevételével a nyereségadózás területén a jövedelem-központosítás kialakult arányai­ban bármelyik jövedelemtulajdonos javára jelentős el­mozdulásnem indokolt és rövid távon nem lehetséges. A nyereségadó törvényjavaslat az adóreform szer­ves részeként a szükséges egyeztetések és szakmai vi­ták lebonyolítása után került előterjesztésre. Az adó­rendszer koncepcióját az év első felében egyeztettük és megvitattuk az érdekképviseleti szervekkel, a tár­sadalmi szervezetekkel, megküldtük a tudományos in­tézményeknek is. így vitákat szervezett a Magyar Gazdasági Kamara, a Népfront, a SZÖVOSZ, a KIOSZ és a KISOSZ. Még a nyár elején napirendjére tűzte a tervezetet az Országgyűlés ad hoc bizottsága. A képviselők egy csoportjával is rendeztünk külön vi­tát. Ezúttal köszönöm meg a törvényjavaslathoz ész­revételeikkel hozzájárulóknak munkájukat. A viták tapasztalatai és az írásbeli vélemények alapján a koncepció fokozatosan formálódott. Az ille­tékes kormánybizottságon megszületettek a közbeeső döntések a jogszabályalkotó munka számára. A kor­mány elé e széles körű szakmai előkészítés tapaszta­latai alapján összeállított, az Igazságügyi Minisztérium szakértőinek közreműködésével készült jogszabály­tervezet került, természetesen nem hallgatva el az el­lenvéleményeket, fenntartásokat sem, amelyekről a későbbiekben szólok. A törvényjavaslat végleges formába öntéséhez hoz­zátartozik a parlamenti bizottságokban és a megyei képviselőcsoportokban elhangzott észrevételek, javas­latok feldolgozása és ennek nyomán a módosító indít­Az Országgyűlés 28. ülése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom